Ne nyugodj békében, 2000!

2016. 05. 01. 13:23

„Rekviem helyett verjétek félre a harangokat, fújjatok riadót, vessétek tűzre a táborokat elválasztó szekereket, támadjon fel köztetek a szolidaritás szelleme.” Szilágyi Aladár jegyzete.

 

Csütörtökön, 2016. április 28-án, 12 óra 14 perckor jelentette meg Facebook-oldalán Margócsy István irodalomtörténész, a 2000 irodalmi folyóirat alapító szerkesztője az alábbi lakonikus közleményt:

Kedves Barátaim, 
Megérkezett az NKA ítélete a 2000 támogatásáról – semmit sem adtak.
Jánosi Zoltán, a döntéshozó kuratórium elnöke szerint „igyekeztek megőrizni a magyar folyóirat-struktúra alapjait”. Ennek örvendek.
Ezek szerint a 2000-nek több nyomtatott évfolyama nem lesz.
Köszönöm a részvétet.

István

 

A valamelyest gyászjelentésre emlékeztető szöveg olvastán – melynek szerzője mintegy megelőlegezetten „köszöni a várható részvétet” –, menten a magam két, hasonló „gyászesete” bukott a felszínre emlékezetem bugyraiból. 1990 óta tartó kulturális médiavilágbeli forgolódásom időszakában több lap világra jötténél volt szerencsém bábáskodni, illetve két periodika ravatalánál is ott álltam a gyászoló gyülekezet tagjaként. 1990. február hatodikán éjfél után húsz perccel hagyta el a Nagyváradi Állami Nyomdavállalat rotációs gépének hengereit újszülöttünk: a Kelet-Nyugat irodalmi-művészeti-társadalmi hetilap első száma. Mire Várad hat évtizednyi szünet után, indulásakor 25 ezer példányban nyomtatott, remittendát alig megélt kulturális lapja két év múltán, előbb kéthetente, majd havonta megjelengető, füzetnyi kiadvánnyá zsugorodott, hajdani bábáinak legtöbbje szétszéledt, más földi vagy éppenséggel égi redakciókban kereste a boldogulás útját. A Kelet-Nyugat sírhalmára már csak hárman-négyen hajigáltuk az utolsó rögöket. A másik eset voltaképpen nem is emlegethető „laphalál”-ként… Miután 2004-ben, fél esztendővel az Erdélyi Riport megszületése után csatlakoztam a hetilaphoz, annak válsága két évvel ezelőtt, 2014 tavaszán következett be. Akár most, a 2000 esetében, akkor nekünk is lapunk nyomtatott változatáról kellett lemondanunk, maradt az online változat. Az internetre való átállás olyan szempontból nem jelentett megrázkódtatást, hogy már azelőtt is rajta voltunk a világhálón, mi több: adataink szerint a Gutenberg-galaxisról a Neumann-galaxisra való teljes áttérésnek köszönhetően, bár az idősebbek körében csökkent, de a közép- és az ifjabb nemzedék körében nőtt az olvasótáborunk, a nyomdafesték illat, a kézbevehetőség szempontjából konzervatív voltomban, nehezen éltem meg, és a mai napig lamentálom a tapintható, a lapozható lap hiányát.

Azokban a lázas 90-es években Váradon megjelenő periodikánk guruló forintokban kifejezhető támogatást nem kapott, de a magyarhoni kollégák jószerével minden irodalmi folyóirat cserepéldányát elküldték a Kelet-Nyugat címére. – Így érkezett havi rendszerességgel szerkesztőségünkbe a 2000 is, és túlzás nélkül állítom: egymás kezéből kapkodtuk ki a friss lapszámokat. Tudván tudjuk McLuhan frappáns diagnózisa óta, hogy a Gutenberg-galaxis nem a 20. század végén került veszélybe, hanem már 1905-ben, a tér görbületének felfedezésével megbomlott, sőt, már a távíró feltalálása kikezdte; azt is, hogy a digitalizáció térhódítása – egyelőre – nem jelenti a Gutenberg-galaxis kihunytát, hanem új lehetőségeket kínál azok számára, akik kihasználják és élvezik az előnyeit, és a digitalizált könyvek, folyóiratok, uram bocsá’, fokozzák az olvasási kényelmet, akár az olvasási élményeket is gazdagítják, satöbbi, satöbbi.

Mégis, mégis, mégis! Annak ellenére, hogy derűlátó jövendőmondók szerint immár csak egy-két lépés választ el bennünket attól, hogy a kézi e-olvasó ketyeréknek „nyomdaszaguk” legyen, nem „részvéttel”, hanem „fájdalommal” és „felháborodással” vettem tudomást Magyarország egyik legeredetibb, legigényesebb és legnélkülözhetetlenebb irodalmi lapja ilyetén „elhunytáról”.

Nem, ne nyugodj békében, 2000! Odaát – rekviem helyett –verjétek félre a harangokat, fújjatok riadót, vessétek tűzre a táborokat elválasztó szekereket,

támadjon fel köztetek a szolidaritás szelleme,

fogjanak össze az írószövetségek, a civil társadalom (ha van még olyan) hallassa a hangját, és a kultúra értékeinek megmentésére fogékony vállalkozók (ha vannak még olyanok) hadd nyissák ki a zsebüket, váljanak a 2000, vagy bármelyik veszélyeztetett művelődési fórum, művészeti intézmény mecénásává.

Nem, ne nyugodj békében, 2000! Hajrá, 2000! Barátim, ne hullassatok gyászkönnyűt, hanem döngessétek meghasadtáig azt a kaput, amelyiken Magyarország pénzvagyonából egy luxusarénára 12,5 millárd forint, egy állami bankvezér érdemeit taglaló könyvre közel 70 millió forint gurul elő. Ad abszurdum: ezek és egyebek áfájának a töredéke mentőövet jelenthetne minden támogatást igénylőnek.

 

1 ön-comment

Szaladar

Te hüje vagy, hogy ijeneket firkálsz??? Hajrá, Felcsút!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!