A bukaresti opera fantomjai

2016. 05. 01. 14:16

A Bukaresti Nemzeti Operában kirobbant botrány túlhaladja az intézmény kereteit, mi több, a szereplők nemzetközi ismertsége miatt az ország határait is. A személyes kicsinyességeken, szakmai vitákon túl belekeveredett a politika, valamint a lappangó idegenellenesség, amely változások és választások időszakában felerősödik. Ami az Operában történt, részben politikai játék, részben keresztmetszete annak az „összevisszaságnak, amely a romániai kulturális életet jellemzi”. Simon Judit összefoglalója.

 

A bukaresti operaház közönsége az április végén botrányos körülmények között elmaradt előadás előtt

 

A bukaresti Nemzeti Opera lefújta az április 28-ra, a Tánc Világnapjára tervezett gálaelőadását. Az intézmény aligazgatója, aki néhány napja még az Opera vezére volt, sajnálkozva tudatja, hogy Johan Kobborg táncművész, koreográfus, a baletttársulat volt művészeti vezetője, valamint Alina Cojocaru prímabalerina és más balettművészek távozása miatt sorra maradnak el az Opera táncelőadásai. Tiberiu Soare azt is megosztja a publikummal, hogy az elmaradó előadásokat a dán művész „hozta” és viszi is, amikor elmegy. Más szóval, a klasszikus balettektől a kortárs művekig, az előadások Kobborg szellemi termékei.

Tiberiu Soare karmestert Vlad Alexandrescu, az azóta lemondott, hivatalából május 3-án távozó művelődésügyi miniszter nevezte ki a Bukaresti Nemzeti Opera élére. A dirigens azzal kezdte vezetői tevékenységét, hogy Johan Kobborg dán művészeti igazgatót lefokozta, amiről a világhírű táncművész-koreográfus az intézmény honlapjáról értesült. Ekkor tört ki a már régóta lappangó botrány, messze túlhaladva az intézmény kereteit, mi több, az ország határait is. Mind Kobborg, mind Cojocaru, mind pedig Soare világhírű művészek, úgyhogy nem meglepő: a brit nagykövet is érdeklődött a botrány okairól, a nemzetközi sajtó pedig bőven szellőzteti az ügyet. Olyan szellemek szabadultak ki a palackból, melyeket aligha lehet néhány adminisztratív intézkedéssel, személycserével visszatuszkolni.

Alina Cojocaru a Giselle című balett egyik előadásában

 

A táncosok beszélnek, a zenekar hallgat

Johan Kobborg és felesége, a bukaresti születésű Alina Cojocaru, aki több angol, amerikai, francia társulat, és nem utolsó sorban a Bolsoj balett ünnepelt prímabalerinája, együtt érkeztek a bukaresti operához. Cojocaru a yorick.ro portálnak adott interjújában azt mondta, azért jött haza, hogy megújítsa, korszerűvé tegye a romániai balettművészetet. Kobborg néhány éves tevékenysége eredményeként mind a közönség, mind a szakma ünnepelni kezdte a bukaresti opera balettegyüttesét, melynek előadásait egyre gyakrabban hívták külföldi fellépésekre, fesztiválokra. Igaz, a dán művészeti igazgató számos vendégművészt foglalkozatott, de Cojocaru álma kezdett valóra válni: a társulat felkerült a balettművészet világtérképére.

Soare eljárása nyomán a társulata két táborra szakadt: a fiatal táncosok a művészeti vezető mellé sorakoztak fel, a régebbi, idősebb tagok viszont a direktor mellé álltak. Előbbiek az opera épülete előtt tüntettek, utóbbiak azt kiabálták: „Kifelé az idegenekkel az országból”.

A Kobborg–Cojocaru kettős beadta a felmondását, néhány balettművész követte példájukat. Ekkor a botrány már kikerült az intézmény falai közül, Vasile Dâncu kormányfő-helyettes próbálta menteni a menthetőt. Tárgyalt az opera vezetőségével, a külföldi művészekkel, egy ideig úgy tűnt, a vihar elül, lehet folytatni a munkát.

Nem lehetett, ugyanis Soare egy adott pillanatban arra utasította a portást, hogy a dán koreográfust ne engedje be az épületbe.

A fiatal táncosok, miután megtudták, hogy a Kobborg-ellenes tábort fogadta a kulturális miniszter, ők is találkozót kértek Alexandrescutól. A miniszter közvetíteni próbált, visszaminősítette Soaret aligazgatónak, és igazgatónak kinevezte a szintén karmester Vlad Contát. Ám ekkorra a helyzet kezelhetetlenné vált. Kobborg úgy értékelte az immár leváltott direktor gesztusát, hogy több mint két éves munkáját akarja lenullázni.

Rossz nyelvek szerint Soare azért is akart megszabadulni a Kobborgéktól, mert szintén balerina felesége nem jutott főszerepekhez. A volt igazgatót támogatók pedig azt nehezményezték, hogy a külföldről szerződött művészek sokszor többet keresnek egy fellépéssel, mint az ő havi fizetésük. Vitathatatlan, a balett-társulat tagjainak jövedelme nem biztosít számukra luxus életet, de azoknak a fiatal művészeknek, akik a dán vezetővel szolidarizálnak, sem nagyobb a fizetésük, mint a társulat régebbi tagjainak. Az „idősebbek” Kobborg koreográfusi munkájával sem értettek egyet. Az már csak hab a nem létező tortán, hogy a jelenlegi tagok egy része, valamint a volt tagok azt is nehezményezték, hogy a művészeti vezető és a külföldi művészek csak angolul beszélnek. Holott – hangoztatták Kobborg ellenzői – Romániában románul kell beszélni. Ugye, ismerős érv?

A konfliktus leglátványosabb megnyilvánulása április 23-án este történt, amikor a termet megtöltő közönség előtt a zenekar megtagadta, hogy eljátssza a DSCH. The Dream című balett-előadás zenéjét. A táncosok tanácstalanul álltak a színpadon, Tiberiu Soare karnagy (a leváltott igazgató) pedig közölte a nézőkkel, hogy ők az intézmény jelenlegi helyzete ellen tiltakoznak. A közönség fütyült, hujjogott és felháborodva váltotta vissza a jegyét.

Az elmaradt előadás után enyhén szólva is hiteltelen az aligazgató magyarázkodása, hogy Kobborg miatt kellet lemondani a Tánc Világnapjára tervezett gálaelőadást és többi produkciót, melyben Cojocaru is szerepel.

Tiberiu Soare karnagy, leváltott igazgató. Nem volt hajlandó vezényelni

 

Üzenetváltás a világhálón

Alina Cojocaru a Twitteren üzent Dacian Cioloş miniszterelnöknek. „Rájöttem, hogy országunk nincs még felkészülve arra, amit Johannal nyújtottunk az elmúlt két évben… A félelemkeltés nem előre visz, hanem egyetlen irányba: a sötétségbe”. A balerina, több mint 15 nemzetközi díj tulajdonosa arról is ír, hogy alig néhány nap alatt sok fájdalmas élményben volt része, mégis reménykedik, hogy hazája népei számára még van remény, „nemzetiségtől függetlenül”.

A kormányfő szintén közösségi oldalon, a Facebookon reagált Cojocaru bejegyzésére. Válasza szerint minden művészt és művészi teljesítményt érdeme szerint kell tisztelni, függetlenül attól, hogy Romániából származik-e vagy máshonnan. „Az idegengyűlölő megnyilvánulásoknak nem lehet helyük egy olyan Romániában, amely nyitott szeretne lenni a világra” – írta Cioloş, hozzátéve, reménykedik a helyzet rendezésében. Ebben a kontextusban érdemes megjegyezni, hogy a román kormányfő felesége külföldi énekművész.

Ezek után Vlad Alexandrescu kulturális miniszter is megszólalt. Szintén a Facebookon határolódott el minden nacionalista, xenofób és az európai szellemiséggel ellentétes megnyilvánulástól, kijelentve, hogy az általa vezetett tárca továbbra is szeretne együttműködni Alina Cojocaruval és Johan Kobborg-gal.

Mint kiderült, megkésettek voltak a miniszteri szavak, a két művészt nem lehet meggyőzni arról, hogy minden folytatódjon úgy, mintha semmi nem történt volna. Hivatalosan beadták a felmondásukat.

A Cojocaru-Kobborg házaspár. Elegük lett, felmondtak

 

Az UNITER is megszólalt

Nagy-Britannia bukaresti nagykövete, Paul Brummel is a Twitteren szólalt meg, bejegyzéséből kiderül: a művészektől érdeklődött arról, mi történik az intézményben. Brummel aggodalmát fejezi ki az Operában történtek miatt. Rámutat, „tehetséges brit fiatalok úgy döntöttek, hogy a Bukaresti Nemzeti Operában építsék karrierjüket” és reméli, hogy „a bizonytalan helyzet hamarosan megoldódik. Brummel a bejegyzésében hozzáfűzte: „beszéltem a táncosokkal, akik azt mondták, egy elsőrangú művészeti vezetővel jöttek dolgozni egy elsőrangú társulathoz.”

Ion Caramitru, a Romániai Színházi Szövetség (UNITER) elnöke és a szervezet Szenátusa levélben kérte a kialakult helyzet miatt Vlad Alexandrescu lemondását a kulturális miniszteri tisztségből. A levelet többek közt Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója is aláírta. A Cioloş kormányfőhöz is eljuttatott felszólításban az aláírók sérelmezik, hogy a kulturális miniszter egymásnak ellentmondó ígéreteket és kijelentéseket tesz, képtelen normalizálni az Operában kialakult helyzetet, visszaél hatalmával.

A Kobborgékkal szimpatizáló fiatal művészek (középen, arcát a kezébe temetve Alina Cojocaru balerina)

 

A kormányfő és a nép szava

Dacian Cioloș a kormányülésen udvariasan közölte a művelődési tárca vezetőjével, hogy szívesen elfogadná a lemondását. A hírt később a kormányszóvivő is megerősítette. Alexandrescu Facebook-oldalán hamarosan közölte is: benyújtotta a lemondását. A bejegyzésben felsorolta azokat a kezdeményezéseket, amelyeket mandátuma alatt elindított, és azt kérte, utóda is folytassa az általa elindított reformokat. (Formálisan csak az ortodox húsvét után, május 3-án, kedden távozik, s Cioloș aznap kívánja megnevezni új jelöltjét a tárca élére. Egyébként Alexandrescu egy április 30-án kiszivárgott levelében arra utal, más okai is lehetnek távozásának, ugyanis sok ellenséget szerzett magának a kormányban a plágiummal szerzett doktori címek visszavonásával, továbbá a Verespatak helyzetével kapcsolatos álláspontja miatt.)

A lemondás hírére a Bukareti Nemzeti Opera Kobborg-ellenes csoportja nyilatkozatot juttatott el a sajtónak. Ebben elhatárolódnak a minden, „a jóérzést és tiszteletet mellőző bármilyen megnyilvánulástól, és mélyen sajnálják azt, ahogyan néhány személy kifejezte a véleményét”. A csoport szerint Vlad Alexandrescu miniszter lemondása nem oldja meg az intézmény problémáit, és hangsúlyozták, hogy „a miniszter fontos és korrekt döntést” hozott, amikor az intézmény élére kinevezte” Vlad Contát és Tiberiu Soaret. A továbbiakban kifejtik, azért nem tartják meg az előadásokat, mert ily módon tiltakoznak az Alina Cojocaru–Johan Kobborg párosnak a minisztériumra gyakorolt nyomása ellen, melyben feltételül szabták, hogy Kobborg nyerje vissza művészeti vezetői státust, és azt, hogy az intézményhez térjen vissza a volt igazgató, George Călin. A csoport kommünikéje szerint utóbbinak azért kellett távoznia, mert a Számvevőszék hibákat jelzett a tevékenységében. A nyilatkozat közzétevői két felhívást is megfogalmaztak. Egyikben a hazai operákat és filharmóniákat kérik, hogy csatlakozzanak kampányukhoz „a nemzeti hagyományok és értékek megőrzéséért, a visszaélések és törvénytelenségek megszüntetéséért a román kulturális életben”. A másik, feljelentés jellegű felhívás a DNA-nak szól, kérve, hogy a korrupcióellenes ügyészség „gyorsított eljárással vizsgálja meg az Opera gazdasági és pénzügyi helyzetét.”

Április 25-én este, mintegy kétszázan tiltakoztak a kormány épülete előtt a művelődési miniszter lemondása ellen. A kormányfő kiment a tüntetőkhöz, próbálta elmagyarázni nekik, miért kellett lemondania Alexandrescunak. Elmondta, tiszteli a volt tárcavezetőt, méltányolja reformszándékait, de ami az Operában történt, gyengíti a pozícióit.

Vlad Alexandrescu, az ortodox húsvét után távozó miniszter. Iohannis bírálta, Cioloș elengedte

 

A miniszter visszalép

Vlad Alexandrescu egy nappal a lemondása után nyilatkozott a sajtónak. Miután megköszönte a kormány épületénél tüntetőknek a támogatást, azt mondta: folytatni kellene az általa megkezdett reformokat. „Nagy ellenállásba ütköztem, amikor elkezdtem a reformokat. Elsősorban a műemlékekkel kapcsolatban, az első miniszter voltam, aki a buldózerek elé álltam.” Úgy véli, Bukarestben és Craiován műemlékek lebontásának megakadályozása érdekcsoportokat sértett. A botránnyal kapcsolatban úgy fogalmazott, „súlyos probléma, amely az évek során gyűlt fel. Az operát a provincializmus veszélye fenyegeti”. Véleménye szerint a kulturális intézményeknél „érdekcsoportok léteznek”, melyek elutasítanak minden újítást, változást. Az államfő személyét érintő megjegyzését igazságtalannak tartja. Klaus Iohannis az európai alapokért felelős új miniszter beiktatásakor mondta azt, hogy ami az operában történik, az „egy miniszter szükséges beavatkozásának az ellenpéldája”, az elnök szerint kevés olyan hiba van, amit az ügy kezelésekor ne követett volna el a tárcavezető.

Alexandrescu a lemondása után nyilatkozott az RFI Romanianak is. A volt tárcavezető kifejtette: a Bukaresti Nemzeti Opera jelentős lépést tett hátrafelé nacionalista és xenofób körök nyomására. „Veszélyes pillanat ez.” Az interjúban korábbi döntéseit azzal magyarázta, hogy tanácsadója, Rareș Zaharia rosszul tájékoztatta, nem ismertette vele a probléma összes vetületét. A tanácsost elbocsátotta, miután rájött, hogy közelebb áll az egyik táborhoz. „Figyelmeztetnie kellett volna, hogy ott nacionalista alapú feszültségek és erős szakszervezeti mozgások vannak, amelyek elfajulhatnak és károsíthatják a balett-társulat, a kiemelkedő balettművészek tevékenységét, valamint konfliktusokat generálhatnak az intézményben. Másrészt – magyarázta Alexandrescu – az operánál fennáll egy sokéves probléma: a honorárium. A volt tárcavezető hangsúlyozta, minden művészeti intézménynél megvannak a különbségek. Végül is, a honorárium az értéket tükrözi, nem lehet egyforma. „Nem a fizetésről beszélek, mert az országszerte egységes, hanem a honoráriumokról, a szerzői jogi szerződésekről, a különböző módozatokról”, amellyel egy intézmény anyagilag is elismerheti a jelentős művészek munkáját. „A Bukaresti Nemzeti Opera ezen a téren is nagy előrelépést könyvelhetett el”.

Alexandrescu nehezményezi azt is, hogy a kormányfő nem állt ki mellette, szerinte egy ilyen helyzetben a kulturális minisztert megerősíteni kell, s nem gyengíteni.

*

Ennyi történt eddig. Egyes elemzők szerint az opera botránya közrejátszott a menesztésben, de elsősorban nem emiatt kellett Alexandrescunak távoznia a művélődési tárca éléről, hanem mert Iohannis megunta, hogy a Traian Băsescut támogató értelmiségiek próbálják befolyásolni a romániai kulturális mozgásokat. Mások úgy vélik, a kultúrával kapcsolatos törvények elavultak, az előadóművészeknek alacsony a fizetésük. Olyan vélemény is napvilágot látott, hogy a választások közeledtével felerősödött a nacionalizmus és az idegengyűlölet, és erre tevődött rá az operában a fizetések kérdése. Arról is értekeznek az elemzők, hogy az, ami az operában történik, nem csupán a romániai kulturális élet, hanem az egész ország tükörképe. Mircea Vasilescu kritikus úgy fogalmaz, hogy ami az operában zajlik, az nem botrány, hanem keresztmetszete annak az „összevisszaságnak, amely a romániai kulturális életet jellemzi”. Maradjunk ebben.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!