Abszurd kezdőknek és haladóknak

2016. 05. 02. 14:26

Adtak a látszatra az önkormányzati kampány elmúlt hetében Marosvásárhelyen: négyszáz éves városszületésnap, táncünnep a központban, ifjúsági vitafórum. Idillinek tűnhet messziről, közelről azonban az látszik: egyre ádázabb harc folyik a magyar szavazatokért. Parászka Boróka választási naplója.

 

Magyar fiatalok a főtéren, a tánc napján. Nem mindenki lép egyszerre   (Fotó: Bereczky Sándor, Soós Zoltán Facebook oldala)

 

Az elmúlt önkormányzati ciklusokban úgy tudott Dorin Florea sorozatban választásokat nyerni, hogy a város magyar lakosságának egy részét maga mellé állította. Ezért az idei kampány résztvevői a jelek szerint úgy gondolják: az győz, aki az RMDSZ-től eltántorítható választókat meg- vagy visszanyeri magának. Ki-ki a saját eszközeivel kísérletezik. Az önkormányzat ünnepi rendezvénysorozattal emlékezett meg arról, hogy Bethlen Gábor királyi városi rangra emelte Marosvásárhelyt – a protokoll nem sült el jól. Egyetlen szó sem hangzott el magyarul ezen az ünnepségen – szóvá is tették azok, akik érzékenyek erre.

A Kultúrpalotában volt szakmai előadás is, Soós Zoltán független (magyar) polgármesterjelöltként beszédet mondott, fellépett a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, kihirdettek a Bethlen Gábor szoborpályázat két nyertesét. A főtéren magyar táncosok ünnepelték a tánc napját, fiatalok dübörögtek a szocreál betonközpontban. Ünnepélyes, és valóban nagyon magyar, jól átgondolt, intenzív kampány. Új köntösben, de sajnos szinte változatlan tartalommal jött az eddigi magyar politikai kampányok üzenete: miénk itt a tér, és ha nem a miénk, hát visszavesszük.

Dan Mașca, a Szabad Emberek Pártjának jelöltje, Soós Zoltán állhatatos kritikusa modernizációs kritikával torpedózza a fenti rendezvényeket-kezdeményezéseket. A 400 éves jubileum előtt tisztelgett ugyan, de elmarasztalta az önkormányzatot, mert „ellopta” a rendezvényt, és több rendben felszólalt Soós szoborállító, szimbolikus politikája ellen is. A POL tolerancia-programmal szólította meg a várost: ehhez azonban eddig nem járult konkrét tartalom, kezdeményezés. Míg a Soós-kampány a magyar kompenzációs politikát gyakorolja, addig

Mașca kerüli az etnikai szempontból konfliktusos ügyeket, helyzeteket.

Steril, mindenkihez beszéléssel próbálkozik. (Magyar szóróanyagai nyelvileg esetlenek, helytelenek – sokat veszít emiatt is a hiteléből)

Dan Mașca, a POL jelöltje. Modernizációs kritika

 

Az egymásnak üzengető, más-más stratégiát követő Soós és Mașca mostanra ugyanazokig a csapdákig jutottak el. Miközben a városközpontban folyik a státusz-verseny, miközben a magyar-magyar, magyar-román adok-kapok zajlik, aközben ciklusok óta azt látni, a marosvásárhelyi önkormányzati választásokat a periférián élők, a városszéli tömbháznegyedek lakói és jelentős részben a romák döntik el. Azok voltak eddig Dorin Florea biztos szavazói, akiket a Florea-éra sokszorosan hátrányos helyzetbe hozott. A perifériák lakói szavaztak rá, akik a növekvő városban élhető városi infrastruktúra nélkül vergődnek nap mint nap a munkahelyükre (már akinek van ilyen). Azok, akiknek gyermekei a városközpont elit iskoláiból kiszorulnak. Azok, akiknek a foglalkoztatásáért és szociális biztonságáért senki nem vállalt felelősséget. És ugyancsak Florea szavazói a marosvásárhelyi romák, akik gettókba szorultak, gyerekeit hátrányosan megkülönböztetik, kisegítő iskolákba küldik, akiktől még a pillepalack gyűjtésből származó minimális bevételt is megtagadták. Nekik elég volt néhány játszóteret építeni, miccs-sütőt felállítani, a szürke hétköznapokért cserébe vasárnapi szabadidős központokat telepíteni – és máris működött az olcsón megvett szavazógép.

Pontosan nem is látni, ki milyen kiszolgáltatottságban él Marosvásárhelyen. Az idei kampányban senki nem vetette fel eddig kellő határozottsággal, hogy számon kellene kérni az utóbbi évek munkahelyteremtésről szóló ígéreteit. Hogy lehet az, hogy a térségben a tavalyi évben nőtt a munkanélküliek aránya, miközben országos szinten csökkent? Az egyetlen érdemi társadalmi kérdés, ami körül csírázik némi vita, az az Azomureș. Soós és Mașca e körül is összecsapott újra a napokban. Előbbi ismétli azokat a kifogásokat, amelyeket évek óta hangoztatnak a helyi környezetvédők – eredménytelenül. Mașca pedig ugyanazzal riposztol, amivel Dorin Florea is: nem alátámaszthatóak a környezetvédelmi aggodalmak. Az Azomureș azonban nem csak környezetvédelmi kérdés, hanem annak a jele, hol tart a marosvásárhelyi foglalkoztatáspolitika, iparosítás. Miközben évek óta arról van szó, hogy a központi régió lesz az új befektetői paradicsom, sem a kombinát mindenki számára elfogadható korszerűsítése nem történt meg, sem újabb – az Azomureșt kiváltó – befektetésekre nem került sor. Miért? Többek között azért, mert Marosvásárhely infrastrukturálisan halott. A vasúti közlekedésnek már csak a látszata van:

az is kihívás, hogy az ember vonattal Kolozsvárra eljusson.

A nemzetközi vérkeringésből kiesett a város, a fővárosba vasúton eljutni nehézkes. Az elmúlt néhány évben még alternatívát jelentett az, hogy Segesvár a vasúti fővonal egyik állomása volt. Mára azonban Szeben felé irányították a vonatokat, az uniós pénzből gyönyörűen felújított Maros megyei vasútállomáson alig halad át szerelvény. Jó volna látni, ki az a polgármester, aki visszájára tudja-akarja fordítani ezeket a rendkívül káros folyamatokat.

Soós Zoltán kampánysátra. Közös jelölt, hitbéli kérdőjelekkel

 

Az elmúlt héten nem kaptunk erre választ. Sok szó esett viszont a város piskótakövezéséről, s bár kétségtelenül abszurd, ahogy felszedik-lerakják, majd újra felszedik, s megint lerakják a drága kövezetet, mégsem azon múlik egy város sorsa, hogy ki mit gondol az aszfaltozásról. A „piskótakő-vita” az önkormányzati problémakerülés legbiztosabb jele. Veszekedett továbbá egymással nyilvánosan az RMDSZ két prominens politikusa (Kovács Péter és Frunda György) – most, hogy a Szövetség itt új térfoglalásra készül, úgy kell az ilyen konfliktus, mint egy falat kenyér. Dan Mașca-t egyelőre saját hívei hozzák a legkellemetlenebb helyzetbe. Egy facebookos magyar rajongója például azt mondta – a jobbikos jelszót idézve –, azért szavaz majd Mascara, mert „szebb jövőt akar”.  Ha így mozgósít a tolerancia-program, vajon mire képes a helyi radikalizmus? Még csak a kampány elején járunk, attól tartok, mindez csak ízelítő a helyi abszurdból.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!