Miért kell melegházasság?

Ha tetszik, ha nem, bonyolult genetikai illetve szociális behatások elegyének eredményeként melegek voltak, vannak, és feltehetően lesznek is, méghozzá pontosan ugyanúgy anya szüli őket, mint bármelyikünket, nem valami titkos üzemben gyártódnak. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

Tegnap történelmi döntést hozott az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága: a melegek alkotmányos jogává nyilvánította a házasságkötést, így az azonos nemű párok – az egyes állami szabályozásoktól függetlenül – az USA egész területén egybekelhetnek.
Mielőtt még többen felhördülnénk: ez már a vég, a mocskos, elferdült liberális háttérhatalmi összeesküvés totális támadást indított, hogy a szodómia mocskával halálra fertőzze a világot, leginkább persze a Szíriuszról érkezett megszentelt magyarságot, illetve a toleránsabbak is halkan csettintenének a nyelvükkel, érdemes végiggondolni kicsit, mit jelent ez.
Elsősorban azt, hogy a világ vezető hatalma igen tiszteletreméltó lépést tett a polgárok közötti egyenlőség irányába, hiszen a lakosság 4-6 százaléka számára elérhetővé tette, hogy a törvény előtt a többséggel egyenértékű családban élhessen.
Mert ha tetszik, ha nem, bonyolult genetikai illetve szociális behatások elegyének eredményeként melegek voltak, vannak, és feltehetően lesznek is, méghozzá pontosan ugyanúgy anya szüli őket, mint bármelyikünket, nem valami titkos üzemben gyártódnak. Fontos azt is megjegyezni, hogy nem beteg emberek, hiszen azokat, akiktől jellemzően gyermekeinket féltjük pedofiloknak nevezik, a melegek viszont pontosan ugyanolyan testi és lelki vonzalmat éreznek, mint a heteroszexuálisok, csak éppen saját nemükből kikerülő embertársaik iránt, és eközben pontosan annyira lehetnek hűségesek vagy csalárdak, mint bárki más.
Az éppen csak halkan csettintők erre feltehetően azt mondják, rendben van, de ez magánügy, miért kell ehhez házasságot kötni, éljenek együtt békességben, aztán maradjon mindenki nyugton. Csakhogy két felnőtt ember együttélése – még gyermektelenül sem – magánügy. Hiszen adott esetben közös bankszámlát nyitnak, együtt vesznek lakást, ehhez esetleg szeretnének párként kedvezményes fészekrakó hitelhez jutni. Emellett gondoskodnak egymásról, adott esetben pedig komoly döntéseket hoznak meg a másik helyett, ha az teszem azt eszméletlenül fekszik egy baleset következtében, és gépek tartják életben, vagy ha mondjuk idős kori demencia okán eljött az idő, hogy gyámság alá kell helyeztetni, illetve az özvegyi nyugdíjon keresztül áttételesen haláluk után is gondoskodnak egymásról. Ezek a dolgok számunkra természetesek, milyen jogon akarjuk mindezt megtagadni embertársainktól, akik hozzánk hasonlóan bonyolult érzelmi viszonyba kerültek egymással? Csak azért, mert némileg eltérnek a szexuális szokásaik? A reprodukció képességének hiánya miatt? Utóbbi okán sem meddő heteroszexuálisok, sem új szerelembe esett idősek sem házasodhatnának.
Egy érv maradt: a vallás. Csakhogy azt jó ideje (leginkább azért, mert százan százfélét gondolunk Isten szándékai felől) kizártuk a világi törvénykezésből, így dogmatikus érveket nem lehet elfogadni. Az már minden vallási közösségnek magánügye, hogy milyen lépéseket tesz meg meleg tagjai jogegyenlőségének irányába, merthogy ne essünk tévedésbe, a melegek a templomban is mellettünk ülnek, velünk énekelnek a kórusban.
A keresztényeknek szerencsére egyértelmű útmutatójuk akad ehhez a témához is, pont mint az élet bármely más területéhez:
„Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. A második ez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen."(Mk 12, 29-31)