Újságíróverés: nem addig van az

2015. 06. 27. 11:48

„Újságírót nem félemlítünk, alázunk meg semmilyen körülmények között. Újságírót nem ütünk meg, nem üzenjük neki azt, hogy »ne gyere ide«, nem mondjuk meg, hogy miről írjon-tudósítson és miről nem. Az újságíró érinthetetlen. Szőke László is.” Parászka Boróka jegyzete.

 

Az „évtized bunyójaként” híreli a sajtó, hogy Szőke Lászlót – akit székelyföldi oknyomozóként szokás felkonferálni – verekedni hívta munkájának egyik alanya, Cinciri Béla. Szőke László a székelyudvarhelyi lakásmaffia, szervezett bűnözés ügyeivel foglalkozik. Aki követi szövegeit, megnyilatkozásait, tudja: időnként komoly jogtalanságok merülnek fel, időnként kissé kocsmai verekedés-veszekedés hangulata lengi be ezt a munkát. Ezen az ügyön is lehetne mosolyogni, van benne hetykeség, legénykedés elég ahhoz, hogy Cinciri és Szőke a modern betyártörténetek két bumfordi fickójaként ismerszen meg.

Én mégis inkább azt javaslom, ne éljük bele magunkat ebbe a most Szőke által, jótékonysági céllal meghirdetett verekedésbe. Ma a sajtó kétélű fegyver Romániában: sért az újságíró és sértik az újságírót-újságírást. Pillanatok alatt korrupciós ügybe lehet keverni bárkit mégoly megalapozatlan híreszteléssel, sejtelemmel is. Néhány rosszul szerkesztett rövidhírrel indul mindaz, amit általánosan „befeketítésnek” nevez a román köz- és jogi nyelv, majd a többség korrupcióellenes harcként ünnepel. A „denigrare” ma a romániai nemzetstratégia, a mindenki háborúja mindenki ellen, amelynek frontvonalai a sajtóban rajzolódnak ki. Néhány év múlva nehéz lesz visszaolvasni-nézni-hallgatni a mostani médiát: szembesülni a kommunikációnak álcázott etikátlan feljelentésekkel, lejáratásokkal. Mindezt figyelembe véve talán érthető – de nem elfogadható –, hogy gyakorta az újságíró kerül a célkeresztbe. Az is, aki rászolgált a haragra (mert befeketít), és az is, aki nem (mert szakszerűen tényt tár fel, elemez, hírt ad, véleményez). Hitelét vesztette a céh. Ezzel a feszültséggel mindannyian, akik ezt a szakmát gyakoroljuk, szembe kell nézzünk.

A Szőke–Cinciri „verekedés” azt a látszatot kelti ebben a kontextusban, hogy ezek az ügyek – a korrupció, a szervezett bűnözés, a közösségi agresszió – tényleg egy társadalmi háború részét képezik. Ebben a háborúban az erősebb, az ügyesebb, a jobban verekedő vagy a jobban manipuláló fog győzni. És valakinek le kell győznie a másikat. Holott nem erről van szó. Itt nem egy újságíró áll szemben egy rosszfiúval, hanem a jog a jogtalansággal szemben. Nem kétesélyes a meccs: a jogszerűséget biztosítani kell, jogszerű eszközökkel feltétel nélkül. Nem személyes szimpátia, ellenszenv alapon, nem a kocsma előtti megegyezés szerint, nem azért, mert a blogbejegyzések és youtube-üzenetek ezt generálják. Hanem azért mert

egy olyan közösségben élünk, ahol mindennek az alapja a jogbiztonság.

És azok, akik a jogbiztonságért dolgoznak: a törvényhozók (igen, a politikusok), a nyomozó hatóságok, a bírák, az ügyészek, az ügyvédek és akik a transzparenciáért, a követhetőségért dolgoznak: az újságírók fokozottan védettek.

Újságírót nem akadályozunk információszerzésben és közlésben (amennyiben jogszerűen jár el). Újságírót nem félemlítünk, alázunk meg semmilyen körülmények között. Újságírót nem ütünk meg, nem üzenjük neki azt, hogy „ne gyere ide”, nem mondjuk meg, hogy miről írjon-tudósítson és miről nem. Az újságíró érinthetetlen. Szőke László is. Akkor is érinthetetlen, ha ő kéri, hogy „ide üss”. Remélem, Cinciri Béla is veszi az adást. Ha nem venné, szívesen látom egy kávézásra Marosvásárhelyen, személyesen is örömmel elmagyarázom neki: sok kollégája van Szőke Lászlónak, és sokan vigyázunk arra, hogy közhasznú munkavégzés révén ne érhesse bántódás.

Idáig tart a mi újsütetű betyártörténetünk. Meg addig, hogy megint, sokadszor hallgat az újságíró társadalom, a szakmai érdekvédelem. Az utóbbi években viszonylag sok olyan esetre emlékszem (egy is sok), amikor újságírót ért atrocitás, arra viszont, hogy a céh felszólalt volna, védelmet biztosított volna, nem nagyon.

Hulljon a férgese? Sajnos, a hasonló folyamatoknak látni a végét is. Az Index on Censorship ezen a héten adta hírül: meggyilkolták Lukasz Masiak 32 éves lengyel újságírót a NaszaMlawa.pl portál szerkesztőjét, aki a helyi alvilág, üzleti élet, drogbárók ügyeivel, interetnikus konfliktusokkal foglalkozott. Masiak az utóbbi időben több fenyegetést is kapott, megtámadták, a saját temetésére is meghívót kapott. Bár a rendőrség nyomozott ezekben az ügyekben, nem tartóztattak le senkit Masiak erőszakos haláláig.

 „Nő a médiamunkásokkal szembeni agresszió” – figyelmeztet az Index on Censorship, amely adatbázist működtet a megfenyegetett, megfélemlített újságírókról, illetve azokról, akiknek munkáját akadályozzák. Az európai újságíró szervezetek az Európai Unió és a tagországok kormányainak eddiginél hatékonyabb fellépését kérik a szólásszabadság és az újságíró társadalom védelméért. Csak az idén 54 sajtós vesztette életét munkavégzés közben.

Itt kell tehát megállni. Minden külön értesítés helyett: újságíróveréssel nem viccelünk. Senki, semmilyen formában.

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!