Merre tart a világ?

Nem tudom ki mennyire foglalatoskodott médiafogyasztással ezekben a napokban, nálam szakmai ártalom, de azt is mélyen meg tudom érteni, aki némi szépirodalommal húzódott a mostanság kuriózumnak számító árnyékba. Arról nem is beszélve, hogy a hírek mostanában eléggé ijesztőek bírnak lenni, többféle előjellel.

Például hallottak már Önök a CRISPR-Cas9-ről? Ez egy olyan génsebészeti eljárás, ami lehetővé teszi a DNS eddigieknél pontosabb szerkesztését, márciusban például a Harvard kutatói beültették egy mamut néhány génjét egy elefánt DNS-ébe, a kínaiak pedig állítólag emberi embriók genomját babrálják. Nagy kérdés, hogy a technológiát mire használják majd a jövőben, hiszen rengeteg betegséget lehetne vele gyógyítani, megoldást jelenthet egyes baktériumok egyre fenyegetőbb antibiotikum rezisztenciájára (nem lehet őket hagyományos gyógyszerekkel kiirtani), invazív állatfajokat (lásd a mustot keserítő, a szeretett hétpettyes katicát kiirtó harlekinkatica) állíthat meg, ezzel szemben viszont ellenőrizhetetlenné teszi a génmanipulált élelmiszerek világát, és – ha már sci-fi – emberi mutánsok létrehozására is alkalmas lehet.
A tudomány emellett színtiszta jó hírekkel is szolgált. A héten szivárgott át a magyar sajtóba: 2015. július 25-én a 80 millió lakosú Németország áramtermelésének 78 százaléka megújuló energiaforrásokból származott. Mint Craig Morris Energytransiton blogon megjelent tanulmánya elmagyarázza, a különös siker szerencsés együttállásnak köszönhető: míg a szélturbinákkal teleszórt északon szél tombolt, a napelemekkel felszerelt délen százágra sütött a nap. Németország az elmúlt évtizedben 120 milliárd eurót fektetett a megújuló energiaforrások hasznosításába, jelenleg háromszor annyi áramot termel ezen kapacitásokból, mint az USA. Talán ennek is köszönhetően a Demokrata Párt eddig befutónak számító elnökjelöltje, Hillary Clinton ígéretei között szerepel, hogy első elnöki mandátuma végére 700 százalékkal növelné országa napenergia kapacitását.
Természetesen a világ másfajta erői sem tétlenkedtek, az Iszlám Állam fanatikusai 19 nőt végeztek ki az iraki Moszulban, amiért nem akartak részt venni a szexuális dzsihádban, azaz nem voltak hajlandóak a harcosok szexrabszolgáivá válni. A dzsihadisták az áruként kezelt nőket úgy adják-veszik, mint a benzines hordókat: a szélsőségeseknek árlistájuk van az eladásra szánt nőkről, a legfiatalabbak a legdrágábbak, s minél korosabbak, annál olcsóbbak. A szélsőségeseknek külön kézikönyvük van, hogyan bánjanak az elrabolt nőkkel és lányokkal, a kényszerházasságok és a nők eladásának felügyelésére pedig külön hivatalt állítottak fel.
Mindeközben Észak-Korea sem maradt tétlen, augusztus 15-én, 30 perccel visszaállítják az órákat (ez után ez lesz a hivatalos idő), ezzel emlékezvén az „imperialista Japán megszállásból való szabadulásra”. Dél-Korea nem követi példájukat, így a szétszakított ország két fele külön időszámításra kerül.
Eközben Ázsiában több országban árvízzel pusztít a monszun, Indiában például 56 ezer ház dőlt össze és félmillió hektárnyi termény van víz alatt a szélsőséges időjárás következtében, a hadsereget is be kellett vetni a helyzet kezelésére.
Ez az általam kiválasztott öt hír bizonyára nem ad teljes képet arról, hogy mi zajlott, mi zajlik manapság a világban. Olyan szempontból viszont érdemes talán megvizsgálni őket, hogy mennyire fontosak a minket is érintő közeljövő szempontjából, és mi mennyire vagyunk felkészülve erre a jövőre, amitől sem kerítés, sem a hegyek nem védenek, csak a józan ész és a hatékony együttműködés segíthet.