Két intézmény közt a semmiben

Éveken át az volt a tendencia, hogy minél később kerüljenek a gyerekek iskolába, sokan nyolcévesen kezdtek a betűvetéshez. Az idei előkészítő évfolyamra már az is beiratkozhat, aki betöltötte az ötödik életévét. A szülők tiltakoznak, a pedagógusok félnek: a nulladik év láthatóvá tette a teljes tanügyi rendszer hibáit. Parászka Boróka írása.

Az előkészítő osztályok indítása a Boc-kabinet által támogatott oktatási reform részeként került a köztudatba tavaly, de a megvalósítás már a Ponta-kabinet felelőssége idén: az iskolai infrastruktúrát, a tanárok képzettségét, a szülők és a családok felkészültségét egyaránt érinti a változás. Az érettségin már évek óta számon kérik, milyen készségeket sajátítottak el a maturandusok a közoktatási képzés tizenkét éve alatt, de azt, hogy milyen elvekkel indul a készségfejlesztés, hogyan lehet korszerűen átalakítani a legkisebbek oktatását, csak ettől az évtől szervezi át radikálisan az oktatási tárca.
Várhatóan változik a módszertan, a tanrend, és egészen biztosan változik az iskolai környezet is. A hogyanról azonban megoszlanak a vélemények. A vitás, illetve tisztázatlan kérdések ellenére a tanügyminisztérium nem hátrál ki a már megkezdett változások mögül, Ecaterina Andronescu tárcavezető azt ígérte augusztusban, hogy elhárítják a legnagyobb akadályokat. A tanügyminiszter elszántsága ellenére érezhető a bizonytalanság a hazai oktatáspolitikában: tényleg kell-e ez a radikális változás, és milyen következményei lesznek az újításnak.

Érdemes-e korán kezdeni? „Valamit kezdeni kellett az iskolakezdő generációkkal, de nem biztos, hogy most és így lehet megoldani a több évtizedes problémákat” – nyilatkozta a Maros megyei Fekete Lídia nyugdíjas tanítónő az ősszel induló nulladik vagy előkészítő osztályokkal kapcsolatban. Pedagógusok és szülők országszerte vitatkoznak arról, érdemes-e ilyen korán kezdeni a beiskolázást. „Az elmúlt évtizedekben azt tapasztaltam, hogy akárhány éves korban határozták is meg az iskolaérettséget, a szülők elégedetlenek voltak. A nyolcvanas években azokat a gyerekeket, akik betöltötték a hatodik életévüket, kötelező módon iskolaérettnek nyilvánították. Akkor csak külön utánajárással lehetett elérni, hogy még egy évet otthon vagy az óvodában maradhasson az, akit a családja nem érzett eléggé érettnek az első osztályra” – meséli Fekete Lídia. A nyugdíjas pedagógus azt is károsnak tartotta, hogy sokszor hozzá nem értő emberek döntöttek arról, ki menjen, ki ne menjen iskolába. „Az utóbbi években megfordult a kocka, és egyre később vitték a szülők a gyerekeket át az óvodából az iskolába, és senki sem kötelezte őket korai beiskolázásra. Nagyon sokan azt mondták, hogy a gyerek érdekében döntenek így, de mi pedagógusok láttuk az érem másik oldalát is. Az óvodába reggel 8-kor beadták a kicsiket, és délután 5-6 óra körül mentek értük. Ez akár tízórás biztos gyermekfelügyeletet is jelentett naponta, ellenőrzött környezetben, ráadásul nem is kell sokat fizetni érte. Addig vártak a családok az iskolába iratkozással, amíg a gyerek nem tudott magáról gondoskodni. Így lett több generáció túlkoros óvodásból túl hamar magára maradt kulcsos gyerekké” – teszi hozzá az idős tanítónő.

Árt az óvodáknak is Az óvónők és a tanítók sincsenek azonos állásponton azzal kapcsolatban, mikor kell egy gyereket iskolaéretté nyilvánítani. „Nem szól ez másról, mint posztokról, senkit sem érdekel igazán, hogy a gyereknek mi az érdeke. Az iskolákban lasszóval sem tudnak már elég gyereket fogni a meglévő osztályok fenntartásához, ezért vitték le a beiskolázási korhatárt. Meg kell nézni itt Maros megyében, hogy nevezték ki az iskolaigazgatókat, mind politikai alapon kerültek a posztjukra, most azért kell a sok gyerek, hogy megőrizhessék a pozíciójukat” – mondja indulatosan egy neve elhallgatását kérő óvónő, aki arra biztatja a szülőket, csatlakozzanak a nulladik osztályok beindítását ellenző on-line petícióhoz, melyet lapzártánkig mintegy másfél ezren írtak alá a petitieonline.ro oldalon. „Mi itt az óvodákban évek óta dolgozunk azon, hogy a gyerekek felkészítése életkoruknak megfelelően történjen, a korosztálynak megfelelő környezetben, eszközökkel készülhessenek a kicsik. Itt nem kell beruházás, nem kell új bútor, semmi sem kell, mert már minden kész. Miért ne maradhatna továbbra is a felkészítés itt?” – kérdezi a pedagógus, és a szülők jelentős részben egyetértenek vele. Az óvónők közül többen úgy vélik: nemcsak az iskoláknak árt a „kiskorúsítás”, de az óvodáknak is. „Mivel egyre több gyerek megy korán iskolába, ezért az óvodákat is fiatalítják. Ma már nem ritka az, hogy a kiscsoportokba kétéves gyerekek is járnak, holott az óvodaérettséget eddig hároméves korban határozták meg. A bölcsődei hely kevés, ezért egyre több bölcsis jön át hozzánk, a kiscsoportokban már nincs is a szó igazi értelmében vett óvodai foglalkozás. Hiába lesznek előkészítő osztályok az iskolában, ha az óvodákban megszűnik a kiegyensúlyozott, csoportokra osztott munka” – vélekedik Kiss Noémi óvónő.

Ez lehet az összeszokás éve A kiskapuk keresése most is, akárcsak a nyolcvanas években, lázasan folyik. Ki így, ki úgy játssza ki a rendszert. „Én inkább szakértői vizsgálatot kértem a gyerekem esetében, hogy egyből rendes, első osztályban kezdhesse a tanévet, és átugorhassuk a nulladik évet, egyáltalán nem bízom az előkészítő osztályokban. Nem tudjuk, milyen gyerekekkel kerül össze, milyen taneszközökkel tanítják őket, fogalmunk sincs, mi vár a kicsikre ezekben a csoportokban” – foglal állást Ruszt Ágnes szülő. Van, aki az általános bizalmatlanság ellenére is örül a változásnak, és a nulladik osztályok által kínált lehetőségeknek. „Három gyerekem közül kettő még a régi rendszerben járt iskolába, és úgymond az óvodában készítették fel őket arra, hogy átüljenek az iskolapadba. Az egyiknek jó óvónő jutott, és tényleg felkészülten vághatott neki a tanévnek. A másik viszont nem járt ilyen szerencsésen. Semmilyen tudatos felkészítés, foglalkozás nem folyt, az óvodában elhanyagolták a rajzolást, a kézügyesség fejlesztését, látványos volt a lemaradása minden téren, dacára annak, hogy a családon belül ugyanúgy figyeltünk rá, mint a testvérére. Remélem, az új osztályok segítenek egy szintre kerülni a gyerekeknek” – meséli Kertész Éva.
A tanítók, pedagógusok szintén bizonytalanok, nem tudják, mit hoz a szeptember. „Az is gondot jelent, hogy az általános iskolán belül az alsó és felső tagozat hogy fér meg egymás mellett. Általában az 5–6. osztályok még elvannak a kicsik mellett, de a 7–8. osztályos kamaszok már teljesen más fegyelmezési problémákkal szembesítenek. A legjobb az lenne, ha az alsó tagozatos diákokat az eddiginél is jobban szeparálni lehetne. Nem ez történik, hanem még kisebbekkel töltjük fel az iskolát. Vannak, akiknél a szobatisztaság fog gondot okozni, és lesznek, akiknél az alkohol- és drogfogyasztás. Jó volna számot vetni a realitásokkal, nem lehet együtt nevelni az ötéves kisgyereket és a tizenöt éves kamaszt” – panaszolja egy negyedik osztályosokat tanító pedagógus.
„Mindig minden újdonságot elutasítanak ebben az országban, természetes, hogy most is panaszkodik mindenki. De gondoljanak bele: eddig az első osztály azzal telt el, hogy a gyerekek közötti különbségeket kiegyensúlyozzuk, sokszor harmadik–negyedik osztályban jutottunk el oda, hogy tényleg egy csoportként lehessen kezelni a közös tanteremben ülőket. Volt, aki úgy iratkozott be, hogy már ír-olvas, mert otthon ezt megtanították neki. És nagyon sok gyerek még ceruzát sem fog a kezébe addig, amíg iskolába nem jön, nem vett részt egyórás foglalkozásokon, az is kihívás, hogy bent tartsuk az osztályteremben kicsengetésig. Most itt az esély arra, hogy az írás-olvasás oktatást jól megalapozzuk, pszichésen is felkészítsük a gyerekeket az iskolában az iskolára. Ez lehetne a ráhangolódás, az összeszokás éve. Ha lenne elég türelem a kollégákban, akkor nagyon jó dolog sülhetne ki ebből a kezdeményezésből” – vélekedik Székely Boglárka tanítónő.

Tovább szakadhat a rendszer Az általános hangulatot megalapozza, hogy ez az ügy sem mentes a politikai természetű vitáktól. A kormány és az oktatási minisztérium egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal készül a tanévre. Victor Ponta miniszterelnök korábban azt nyilatkozta, hogy a felkészítő osztályok indítása egyike volt a Boc-kabinet költségvetést lefölöző trükkjeinek, az oktatási reform érintett fejezete ugyanis arra teremtett lehetőséget, hogy újabb ötvenmillió lejes közbeszerzési eljárást indítsanak el. Speciális taneszközöket, munkafüzeteket amúgy sem kapnak még idén a legkisebbek, mert ahhoz már túl késő volt, hogy ilyen jellegű beszerzésekre írjanak ki pályázatot; ami most folyik, az csak kapkodó, de jól át nem gondolható pénzköltés. A rászoruló kisdiákok – az előkészítő osztályosok kevesebb mint fele – kap ugyan tanszercsomagot, de ebben csak alapeszközök: vonalas füzet, ceruza, vízfesték készlet lesz. Hargita megyében 2856 kisdiák kezdi meg a nulladik évet, 1352-nek jár ilyen segítség. Bihar megyében 3600, Temes megyében 3776 gyerekből áll a kezdő évfolyam, diákonként körülbelül 200 lejt költenek az új, speciális osztályok berendezésére. Szintén a tanügyi tárca ígérete, hogy az új bútordarabok szeptember 5-ig mindenhova megérkeznek, az azonban egyáltalán nem egyértelmű, hogy sikeres lesz-e az átrendezés.
„Hasonlóan külön berendezett tantermekben folyt oktatás a step by step osztályokban. Az elv és az elgondolás nagyon jó volt, az volt a cél, hogy a rideg, pedagógiai szempontból rég túlhaladott környezetet családiassá, gyerekbaráttá tegyék. Ennek érdekében a szülők is sokat fektettek az átalakításba: bútort csináltattak, szőnyeget vásároltak, a gyerekek papucsban jártak az osztályteremben. Nagyon hamar rájöttünk, hogy nem lehet a nagy oktatási rendszer világában egy kis, gondosan leválasztott világot létrehozni. Hiába rendezgettük az osztálytermet, a folyosók, az illemhelyiség, az udvar, a könyvtár, a hely szelleme ugyanolyan maradt. Vagy átalakítják az egész rendszert, vagy semmi sem fog igazán hatékonyan történni” – vélekedik Kertész Éva, aki egyébként örömmel fogadta az előkészítő osztályok nyújtotta lehetőséget.
Azok, akik szervezetten tiltakoznak az oktatási reform újabb fejezete ellen, a következő problémákra hivatkoznak az on-line aláírható petícióban: nemcsak az a gond, hogy nincsenek tankönyvek, de alaptanterv, úgynevezett curriculum sincs. Senki sem tudja, mit fognak tanulni azok, akik a nulladik évre iratkoznak. Hiába ígéri a tanügyminiszter, a megfelelő osztályok kialakítása az idei tanévkezdésig nem teljesíthető. Jelentős hátrányba kerülhetnek azok, akik vidéken élnek, ott ugyanis, ahol több évfolyam ül egy osztályteremben, összevont osztályokban, a legkisebbek oktatása megoldhatatlan. Olyan jelentős különbség van egy hat- és egy hétéves gyerek között, hogy az ötévesek bevonása nemcsak az előkészítősöket, de az idősebbeket is zavarhatja, hátráltathatja. Szociálisan is tovább szakadhat a hazai oktatási rendszer, mert míg az óvodai étkeztetés már kialakult, infrastrukturálisan megoldott, addig az iskolákban sok minden függ attól, mennyit tud és akar fizetni a szülő az ebédért. „Egy hatéves gyereknek szüksége van meleg ételre, ellátásra. Az én lányom még a délutáni alvást is igényli. Most úgy néz ki, hogy reggel elvisszük iskolába, délután 4-kor majd utána megyünk, és napközben elsétáltatják őket a legközelebbi étteremig. Nem érzem biztonságosnak ezt a napi sétát, a családi költségvetést is megterheli az a havi 150-200 lejes többletkiadás, és arról sincs szó, hogy a gyerek valahova ledőlhetne. Nincs ez jól így” – panaszkodik Keresztes Tamás marosvásárhelyi szülő.
Júniusban még az a hír járta a városban, hogy a tavaszi beiratkozások ellenére nem lesz semmi az előkészítő osztályokból, minden marad a régiben, vagyis az óvodákból indulnak a gyerekek elsőbe, ha betöltötték a hatodik, de inkább a hetedik életévüket. Most, augusztus végén, szeptember elején már biztos, hogy semmi sem marad a régiben. Az utóbbi évek kudarcos érettségi eredményei után egyre többekben fogalmazódik meg a felismerés: a sikeres záróvizsga érdekében az oktatási rendszer alapjait kell újragondolni. A visszaszámlálás az első osztálytól kezdődik. Vagy a nulladiktól.