Vigyázni minden fűszálra, lepkére

2012. 09. 10. 10:03

Romániában több terület a Natura 2000 projekt részévé vált, ám a biztosabb anyagi háttér még nem jelent sem hatékony működést, sem társadalmi támogatást, ráadásul szakemberhiány mellett a bürokráciával is meg kell küzdeni. Az államra is gyakran mondják, hogy a törvényei jók, de a végrehajtásuk csapnivaló, így Kustán Magyari Attila számos kérdésre kereshetett választ VIZAUER CSABA ökológussal beszélgetve.

Mindenekelőtt tisztázzuk, mit jelent az, ha egy terület védelem alá kerül, egyáltalán: mióta léteznek ilyen programok?

Az első intézményesített természetvédelmi területet 1872-ben hozták létre, ez a közismert amerikai Yellowstone Nemzeti Park. Egy új filozófiai irányzathoz köthetők az ilyen jellegű törekvések; az 1600-as években azt gondolták, hogy az ember embernek farkasa, száz évvel később Rousseau azt állította, hogy mindaz, ami a természetben található – így az emberi is –, az jó. Ennek a romantikus elméletnek a hatása kijutott az Egyesült Államokba, később pedig elterjedt a világon. Romániában az ilyen mozgalmak az első világháború után jelentek meg, ráadásul éppen Kolozsváron, Alexandru Borza botanikus nevével fémjelezve. Akkoriban elkerítettek egy területet, őrt állítottak egy bódé mellé, és megtiltották, hogy bármilyen tevékenységet is ki lehessen fejteni ott. A Tordai-hasadéknál történt, hogy a helyiek szedtek a védett növényből, a területet ezért egy ideig teljesen lezárták. A passzív védelem később átalakult, rájöttek, hogy az ember tevékenysége is hozzájárult néhány faj elterjedéséhez, így nem jó az, ha például a kaszálást megszüntetik, mert rossz hatással lehet egy védett élőlény populációjára. Ma már bizonyos tevékenységeket megengednek, előbb azonban hatástanulmányt kell készíteni.

Ha egy védett területen tetten érnek valakit, hogy illegális tevékenységet folytat, vadászik, vagy egy ritka növényt tép le, milyen szankciók várhatók? Mennyire veszik komolyan a hatóságok a törvényeket?

A pénzbírságtól akár a börtönbüntetésig is el lehet jutni, például ha valaki felgyújtja a gyepet, de köztudott, hogy mindenhol gyújtogatnak tavasszal, és nehéz feladat elfogni a tetteseket. Lepkészek, botanikusok pedig előszeretettel gyűjtögetnek, ezzel kapcsolatosan magam is szereztem tapasztalatokat: egy tavaszi napon rajtakaptunk néhány amatőrt, aki a lepkéket hajkurászta, szóltunk is nekik, hogy ez védett területen tilos, de nem értettek a szép szóból. Kihívtuk a rendőrséget, de útközben lerobbant a rendőrautó, visszafordultak, újra elindultak… a lényeg, hogy végül a lepkészeink meguzsonnáztak, és kényelmesen továbbálltak, mire a hatóság kiérkezett, röpke három óra alatt. A törvény gyakorlatba ültetésével nagy gondok vannak Romániában, szerencsére ma már Brüsszel is odafigyel a Natura 2000-es területekkel kapcsolatos atrocitásokra.

Szakemberként a Kolozs megyei tanácsnál és a Zöld Erdély Egyesületben is dolgozott, kezelője és programfelelőse volt a Kolozsvári Szénafüvek Természetvédelmi Területeknek, szakmai felügyelője a Tordai- és Tordatúri-hasadék Természetvédelmi Területeknek. Tapasztalta valaha, hogy az anyagi érdekek miatt megpróbálják felülírni a szabályokat?

Vannak próbálkozások, de hogyha a természetvédő egyesületek beavatkoznak egy ilyen incidens során, akkor megtörténhet, hogy a folyamat leáll. Erre saját példám is van: a Kolozsvár melletti, Natura 2000-es Bükk-erdő területére egy lakónegyedet akart építeni az önkormányzat, nyolcszáz lakos számára, amikor viszont ezt megtudtuk, és felszólaltunk ellene, elálltak ettől a tervüktől – azt nem tudom, hogy milyen mértékben nekünk köszönhetően. Azt is érdemes hozzátenni, hogy a hatástanulmány írója egy korábbi munkáját vette át, amit a verespataki projektre írt, így aztán az is benne maradt a dokumentumban, hogy a helyiek (azaz a kolozsváriak) szegények és állattartásból élnek, ráadásul egy bányájuk is van!

Feltételezem, hogy a Tordai-hasadék körzetében is találni visszaéléseket, lévén szó egy turistaattrakcióról, tehát pénzről…

Ezt a területet elsősorban ritka növényfajok miatt nyilvánították rezervátummá, így került védelem alá már 1939-ben, de 2004-ben tovább bővítették. Sajnos éppen azért is, mert meglehetősen látványos hely, veszélybe került, miután már a kilencvenes évek elején voltak próbálkozások arra, hogy a környéken építkezzenek, a kolozsvári szervezetek összefogása szerencsére megállította ezeket a törekvéseket. Én 2008-ban kerültem konfliktusba egy ilyen eset miatt, amikor a megyei tanácsnál ezért a területért feleltem, és a helyi önkormányzat egy régi, ma turistaösvényként szolgáló szekérutat le szeretett volna aszfaltozni, egészen a hasadékig. Építkezési engedély nélkül, a környezetvédelmi hivatal beleegyezését mellőzve dolgozni kezdtek, közben még az is kiderült, hogy egy épületet is fel szerettek volna húzni. Akkor a sajtó képviselőivel egyetemben kivonultunk a területre, és rákérdeztem, hogy milyen indokkal építkeznek, hiszen a törvény értelmében csak katasztrófa esetén van erre lehetőségük. Azt mondták, hogy fesztivál miatt történik a beruházás, az érv azonban nem volt meggyőző, a hivatal pedig büntetést kapott. A terület a mai napig veszélyben van, a turisták szemetelnek, gyújtogatnak, nincsenek tekintettel a természet adta értékekre. Korlátozni kellene a látogatók számát, leállítani a fesztiválok szervezését, erre azonban egyelőre várhatunk. Ami pedig még fontosabb: nevelni a turistákat – akiknek egyébként a hetven százaléka magyarországi –, nevelni az önkormányzatokat, és szigorúan betartatni a törvényeket.


Konfliktusok jócskán adódtak a Kolozsvári Szénafüvek miatt is…

Már akkor védelem alá került ez a terület, amikor a botanikus kertet megalapították, mégpedig néhány igen ritka növényfajnak köszönhetően. Más szempontból is értékes helyről beszélünk, ugyanis egy friss kutatás alapján tudhatjuk, hogy a világon a legtöbb növényfaj itt található meg egy négyzetméteren. A helybéliek sajnos nem tartják tiszteletben a törvényeket, miután néhány évvel ezelőtt a Zöld Erdély Egyesülettel elvállaltuk a Szénafüvek felügyeletét, volt problémánk amiatt, hogy nem értették meg, nem lehet legeltetni bizonyos területeken. Megfenyegettek, hogy megölnek, panaszt tettek a hivatalos szerveknél. Próbáltunk megoldást találni, kompromisszumokat kötni, de minden maradt a régiben. A közelmúltban végül a Szénafüvek egy nagyobb védett terület részévé vált, így egyelőre gazdátlan maradt, a pusztítása pedig szabadon folytatódik.

A beszélgetés záróakkordjaként térjünk vissza a filozófiához: miért van szükség a fajok védelmére? Továbbmegyek: a medve vagy farkas kipusztulása hírértékű, viszont egy lepkefaj – az Ön szakterületének tárgya – jóformán észrevehetetlenül tűnhet el. Milyen módon lehetne meggyőzni az embereket arról, hogy minden faj, sőt minden egyed értékkel bír?

Mindenekelőtt tudni kell azt, hogy nem is mindig az emberi tevékenységtől kerül veszélybe az élővilág, hanem egyebek mellett a globális felmelegedés miatt is. Azt sem tudhatjuk, hogy egy-egy fajt mennyi ideig tudunk megvédeni, néhány évtizedig fáradozunk ezen, aztán külső körülmények miatt is kipusztulhat. Nehéz megmagyarázni, hogy minderre miért van szükség, már csak azért is, mert még azt sem könnyű eldönteni, hogy a természetes folyamatokba egyáltalán beavatkozhatunk-e. Az fontos érv, hogy a fajok hatással vannak egymásra, ezért vigyáznunk kell arra, hogy ne boruljon fel az egyensúly, de ezen túl beszélhetünk a létezési értékről is: ezek a fajok az ember megjelenése előtt is léteztek már, joguk van ahhoz, hogy éljenek. Aldo Leopold amerikai ökológus mondta azt, hogy az erkölcsi kapcsolat kezdetben az emberek között lett szabályozva, és lassan az emberen kívüli élővilágra is kiterjed ez; ma már pedig nem is csak azzal foglalkozunk, hogy egy állat milyen szintű szenvedésre képes, hanem lassan megértjük, hogy a bolygón létező minden élőlényre vigyáznunk kell.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!