A város megtalálja legjobb önmagát

Amilyen nagy USL-s összefogás volt Szatmár megyében, nemcsak Ilyés Gyuláért lehetett izgulni, aki nyolc éven át vezette a megyeszékhelyet a legnagyobb olyan hazai város vezetőjeként, amelyet magyar polgármester igazgat, de KOVÁCS JENÕÉRT is, akinek a szavazók jóvoltábó sikerült harmadszor is bevennie a nagykárolyi városházát. Méghozzá a vártnál is nagyobb támogatottsággal. Sike Lajos interjúja.

Nagykároly kapcsán mostanában elsősorban a kultúráról, s vele a kastély és a régi városközpont megújulásáról írnak a lapok, amiben Kovács Jenőnek is része van, hisz többször hangsúlyozta elhatározását, hogy életképes kulturális turizmust teremt a Károlyi grófok városában. Kevesebb szó esik a gazdasági életről, pedig a lakosság számára ez rendkívül fontos. Tegnap egy német cég újabb gyárcsarnokának átadásán vett részt. Mit tud mondani a munkalehetőségekről?

A megyében hat százalék alatt van a munkanélküliség, nálunk még ennél is kisebb a munkát keresők aránya. A tegnap átadott csarnok az autókban használatos gumicsöveket és más gumiszerelékeket gyártó, Nagykárolyban már korábban megtelepedett német cég, a Contitech termelését növeli. A meglévő üzemrészben 1280 ember dolgozott, most további 300-zal bővül az alkalmazottak száma. Miközben egy másik német cég, a Woco is megkezdte telephelyének kiépítését, amit egy 780 méteres bekötőút megépítésével a város is segít, hisz a gazdasági krízisben különös jelentősége van annak, hogy mivel tudom a külföldi tőkét ide csalogatni. A Woco ugyancsak gépkocsiszerelékeket gyárt, a változatosság kedvért nem gumiból, hanem műanyagból. Már megkezdték toborozni az alkalmazottakat, összesen 350 személynek adnak munkát. Ennek a két cégnek és még további két-három más, kisebb-nagyobb beruházásnak köszönhetően az idén és jövőre ezerrel bővül a városban a munkahelyek száma, ami egy húszezer lakosú településen talán nem olyan rossz teljesítmény.

Korábban is előszeretettel jöttek Nagykárolyba és környékére német cégek. Az említettek mellett több vállalkozásra lehetne utalni, például a mezőfényi Polipol bútorgyárra, ahol számos nagykárolyi is dolgozik, hiszen könnyű oda kibiciklizni! Úgy gondolja, hogy az itteni sváb lakosság és a német hagyományok is fontos szerepet játszanak a német cégek jelenlétében?

Feltétlenül! A németek legendás munkaszeretete és fegyelmezettsége sokat számít. De az is, hogy mifelénk elég sokan beszélik a német nyelvet, s a német általános iskola gondoskodik arról, hogy a jövőben ez még inkább így legyen. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az utóbbi időben mind nagyobb figyelem övezi a nagykárolyi svábok hagyományápolását, mind több vendég érkezik hozzánk Németországból is.

Még a válság előtt többször is olyan hírt kapott a sajtó Nagykárolyból, hogy egy nagy bioetanolgyár épül a város határában. Jó ideje nem hallani semmit erről a tervről. Mi ennek az oka?

Igen, valós közelben volt egy kukorica alapanyagú bioüzemanyag-gyár megépítése, már a területet is megvették hozzá, aztán a válság zárolta az elképzelést. Úgy látszik, egyelőre nem éri meg a külföldi befektetőnek. De ami késik, nem múlik: Nagykároly környékén rengeteg kukoricát termesztenek, a terméshozam messze meghaladja az országos átlagot, ami előbb-utóbb ide vonzza a befektetőket. Talán az olajgyár példája is. A régi üzemek közül az Ardealul olajgyár azért is tudott fennmaradni, s azért sikeres ma is, mert az alapanyagát képező napraforgónak nagy bázisa van a környéken. Igaz, a privatizációja is jobban sikerült, részvénytársasággá alakult, s részvényeit helyi emberek vették meg.

Akkor beszéljünk a kultúráról és a belváros megújulásáról. Azt mondják, országosan is az elsők közt vannak a sikeres pályázatok számát és a lehívott pénzek felhasználását illetően. Legalábbis a hasonló nagyságú városok rangsorában. Mi a titkuk?

Mi a rangsorral nem igazán foglalkozunk, ám tény, hogy az elmúlt években az említett témakörben 14 sikeres pályázatunk volt, ami 17 millió euró támogatást hozott a városnak. Ez csakugyan nem kevés pénz, s volt és van is mire költeni, ám a lehívással járó bürokrácia miatt eddig csak a felét tudtuk felhasználni. Hogy mindjárt a legfontosabbat és egyben a legrangosabbat említsem: a Károlyiak várkastélya a műemlékek országos listáján is igen előkelő helyen szerepel. Aki járt erre mostanában, láthatja, tapasztalhatja, hogy teljes felújítása igen jól sikerült. Bár csak nemrég fejeztük be, olyannyira híre ment, hogy egy-egy hétvégén külföldről is autóbuszkaravánokkal jönnek a látogatók. De van pontosabb adatom is: három hónap alatt 22 ezer látogatója volt a várkastélynak. Ilyen rövid idő alatt csak a legkiemelkedőbb kulturális értékeket keresi fel ennyi ember! S van mit nézni a korhűen berendezett szobákban és termekben. Továbbá felújítottuk az elméleti líceum épületegyüttesét, kétmillió eurót költünk a színház korszerűsítésére, folyik a tatarozása az ugyancsak műemlék jellegű régi honvédkaszárnyának, amelyben szociális otthont szeretnénk berendezi.
Saját erőnkből hozzuk rendbe a város talán második legbecsesebb épületét, a Szarvas fogadót, amelyben a tizenkilencedik század negyvenes éveiben, azon a híres megyei bálon, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia megismerkedett. Ide költözik a városháza, vagyis a polgármesteri hivatal, mert a jelenlegi székhelyét visszakapta az épület eredeti tulajdonosa. A napokban elkészül a járóbeteg-rendelő rendbetevése, és teljes hosszában megújul a főutca, amelyet nemsokára tizenegy szökőkút fog ékesíteni. Azt csak mellesleg jegyzem meg, hogy jutott pénz, mert úgy osztottuk be, hogy jusson, a külső városrészekre is, például 32 utca leaszfaltozására.

Többen vallják: más ma Nagykároly, kulturáltabb, otthonosabb, mint akár négy éve volt. Ha az elmondottakhoz hozzátesszük például Ady, Kölcsey, Kaffka Margit, Fényi István és még több jeles egykori polgára nevét is, akkor van mire építeni azt a bizonyos kulturális turizmust. Ha csak a megkezdett fejlesztéseket befejezi, 2016-os újraválasztása is borítékolható. Pedig a mostani sem volt könnyű, mert többféle irányzatot kellett integrálnia, mint a polgáriak, vagy a svábok, akikkel már hosszú idő óta jó kapcsolatot épített ki az itteni RMDSZ. Volt néhány ellenfele, köztük az EMNP jelöltje! Ez utóbbi megszorongatta?

Ugyan, mindössze két-háromszáz szavazatot kapott, ami azt bizonyítja, hogy a nagykárolyi magyarság egységét nehéz kibillenteni, pláne nagy populista szövegekkel. A szavazatok rám adott 56 százaléka elég meggyőzőnek tűnik, s megerősített abban a hitemben, hogy jól csinálom, amit csinálok. Az a tény, hogy az RMDSZ-nek tizenegy képviselője van a 19 tagú városi tanácsban, amire csak a rendszerváltás utáni első években volt példa, egyúttal arra is figyelmeztet, hogy a zsebpártoknak nálunk nem érdemes kísérletezniük, az itteni magyarok tudják, mi a jó nekik! De nem mennék olyan előre, hogy 2016-ban mi lesz. Teszem a dolgom a legjobb tudásom szerint, s igyekszem, hogy Nagykároly megtalálja a legjobb önmagát, amelyet nemcsak a turisták, de a város lakói is szeretnek. Amúgy megtisztelő számomra, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy a következő ciklusban is én kellene vigyem tovább az itteni ügyeket.

A választás után volt egy nagy vitájuk az USL-vel, ami az új tanács megalakulását is késleltette. Ennek mi volt az oka?

Mindenáron maguknak akarták az alpolgármesteri posztot, de mi semmiképpen nem engedtünk, hisz már hosszabb ideje van egy kiváló alpolgármesterünk, Kaizer Lajos, a helyi svábság képviseletében, aki nagyon jól ismeri a város dolgait. Olyannyira, hogy azt mondtam nekik, addig marad a funkciójában, ameddig akar, én biztos nem fogom elmozdítani! Különben a szociál–liberálisok fő érve az volt: ha nincs alpolgármesterük, akkor nem lesz ki képviselje a románokat a város vezetésében. „Ugyan, a polgármester a város minden lakosának érdekét képviseli!” – válaszoltam.

Érdekes, az USL-seknek ilyesmi Szatmárnémetiben nem jutott eszükbe! Jóllehet Ilyés Gyula polgármester első ciklusában mind a két alpolgármesteri posztot megkapták, most ők egyiket sem akarták a magyarság képviselőjének adni. Még a vatrások idejében sem történt meg az a csúfság, hogy Szatmárnémetinek ne legyen magyar alpolgármestere! Ez az USL-s demokrácia, Ponta és Antonescu módra! De térjünk vissza a város dolgaihoz: Van-e már elegendő magyar óvodai csoport Nagykárolyban, mert két-három éve a lehetségesnél jóval kevesebb volt?

Négy újabb csoportot sikerült indítanunk, ami már majdnem lefedi az igényeket, a többi a szülőkön múlik. Sikerült azt is elérnünk, hogy a három óvodai csoport közül egynek magyar az igazgatója. Azért óvodai csoportról beszélek, mert az igazgatás szempontjából összevontuk ezeket az oktatási intézményeket, hogy ezzel is kevesebb legyen az adminisztrációs költségük. Egyébként a nyelvhasználat tekintetében a város egész oktatási rendszere jónak mondható, mint említettem, német iskola is van, csupán a szülőkön múlik, hol és hogyan tanul a gyermekük.