Kampányzaj Kánaán előszobájában

Victor Ponta azt magyarázza, hogy a választásokig meg kell elégedni a Kánaán előszobájával, de ha ősszel – az érdekeik szerint módosított választási törvény segítségével is – begyűjtik a több mint ötven százalékot, akkor az ország maga lesz a Paradicsom. Ez az, amiben a többség kételkedik. Simon Judit publicisztikája.

Megtörtént az utca embere kívánta változás. Hogy hányan akarták, azt pontosan nem tudni, a közvélemény-kutatások a választásokra vonatkoznak, a jobbközép kormány viszont a törvényhozásban bukott, ehhez a népnek alig van köze. A szocdem párt soraiba átigazolt egyetlen honatya sem kérdezte meg választóinak véleményét. Holott amikor négy éve az emberek voksoltak, akkor az illető politikust azért juttatták a törvényhozásba, mert azt akarták, hogy jobbközép kormánya legyen az országnak. A választottak erre vagy nem gondoltak, vagy nem érdekli őket a választók véleménye. Tartunk tőle, hogy utóbbi áll közelebb a valósághoz. A politikusok Romániában minden választás előtt elkezdenek vándorolni, de idén ez a megszokottnál is nagyobb méreteket öltött. Nem ez volt az első eset, hogy a kormánykoalíció kisebbségbe került a törvényhozásban, de ily módon még egyik sem bukott meg.
Valószínűtlen, hogy a PD-L dezertőrei egy reggel arra ébredtek, hogy az ország jövője szempontjából egy bal-liberális kormány megfelelőbb, s magukban is szocdem értékeket fedeztek fel. Sokkal életszerűbb, hogy az USL népszerűségi adatait látva, nagyobb biztonságban érezték saját politikai pályájukat, ezért a jobbközépet felcserélték baloldali vagy liberális ideológiával, ki-ki lehetősége szerint. Azaz mindenki oda ment, ahol befogadták. Meggyőződésről, értékrendről szó sincs. Persze, más oka is lehet a politikai népvándorlásnak, a titkos forgatókönyveket kedvelő elemzők szerint egyesek éppen azért mentek, hogy a PD-L ellenzékben rendezhesse sorait, az USL pedig kormányozva veszítsen a fényéből, ami után nem kell sokat várni belső konfliktusaikra sem.
Ellenzékből lehet nagyokat mondani, még nagyobbakat ígérni, kormányon viszont viszonylag szigorú keretek határolják be a mozgásteret.
Az sem kizárt, hogy a választók örülnek választottaik döntésének, végül is az év elején estéről estére az utcára is sokan kimentek, hogy követeljék a PD-L–RMDSZ-kormány távozását. Csakhogy az utcán nem kifejezetten az USL-ért tüntettek. Az emberek inkább a kicsit több pénzért, biztos munkahelyért, jobb életkörülményekért akarták a változást.
Nos, itt van most az új kormány, jött a fiatal és ambíciókkal teli miniszterelnök a fiatal és ambíciókkal teli előző miniszterelnök helyett, s ellenzéki vezérként egyik nap még magabiztosan ígért ugyan, beülve a kormányfői székbe bizonytalanul cselekszik. Hiszen Victor Ponta mozgástere sem nagyobb, mint az előző csapaté volt.
Attól senki nem lesz elégedettebb a végrehajtással, hogy a MOGYE-n nem alakul magyar kar. Jól hangzik, lehet, örülnek is páran néhány napig, de a közszolgák fizetés-, az idősek nyugdíj-kiegészítést akarnak, méghozzá azonnal. Ezt ígérték nekik Pontáék is, a megbuktatott Ungureanuék is. Ehhez képest most csak nyolc százalékot kapnak a tizenhat helyett a közalkalmazottak, márpedig nem erről szólt az ígéret. Itt az első csalódás. A lej sem erősödött, árfolyama negatív rekordokat döntöget, a piac nem nyugodott meg, az IMF és az EU sem hatódott meg attól, hogy a nemzeti bank kormányzóhelyettese vezeti a pénzügyi tárcát. A költségvetési hiányra, az inflációra, az államháztartásra, az állam költségeire vonatkozó vállalásokat be kell tartani. Különben az ország nem támogatást kap, hanem büntetést. Meg lehet próbálni elvenni a demokrata-liberális és RMDSZ-es önkormányzatoktól a már kiutalt pénzeket, de arra a szocdem és liberális önkormányzatok tartanak igényt, különben mi a fenének igazoltak át a jelenleg kormányzó szövetségbe, ha kampánypénzt sem kapnak.
Nincs könnyű helyzetben a fiatal kormányfő, mindenki azt kér tőle, ami nincs: pénzt, paripát, fegyvert a választásokra. Utóbbi kettő még akadna, de pénz nagyon kevés. Lehetne költségvetést módosítani, de akkor az IMF és az EU is összevonná a szemöldökét, ami a lej újabb gyengüléséhez vezetne. S ha mindez nem lenne elég, ott van még a tanügyi tárca. A poszt első várományosáról kiderült, hogy a Stanford Egyetemen nem végzett, csak körülnézett, a végül kinevezett miniszterről meg az került napvilágra, hogy a feleségével közösen 2003-ban publikált egyik tudományos munkáját a politikusok körében egyre népszerűbb copy-paste módszerrel írta.
Victor Ponta azt magyarázza, hogy a választásokig meg kell elégedni a Kánaán előszobájával, de ha ősszel – az érdekeik szerint módosított választási törvény segítségével is – begyűjtik a több mint ötven százalékot, akkor az ország maga lesz a Paradicsom. Ez az, amiben a többség kételkedik. Az is megtörténhet, hogy a nép visszasírja a rongyos régit. Hiszen pártját nem csak a választott, a választó is seperc lecserélheti.