„Mi teszünk is Erdélyért”

„Azon túl, hogy hiszünk Erdélyben, a magyar politikai ellenfeleinkhez képest mi teszünk is Erdélyért. Ezt mutatjuk fel a választási kampányban” – nyilatkozta az RMDSZ főtitkára, az országos kampánystáb vezetője. KOVÁCS PÉTERT a magyar–magyar versenyről, az RMDSZ jelöltjeinek esélyeiről és az ellenzékből megfogalmazható üzenetekről kérdezte Cseke Péter Tamás.

Néhány hete, amikor a helyhatósági kampánystratégiát tervezték, Bukarestben még kormányon volt az RMDSZ, a kampány hivatalos kezdetére azonban ellenzékbe került. Módosítja ez a változás a stratégiát?

Alapvetően nem módosítja, most a helyi kampányok segítésén, koordinációján és lebonyolításán van a hangsúly, nem az országos kampányon. Így kampányszervezésileg, kampánymenedzsment szempontjából nem számít annyira, hogy most már nem vagyunk kormányon. Az új helyzet változtat azonban az üzeneteinken. El kell ugyanis mondanunk, milyen negatív hatásokkal jár és milyen negatív kilátásokat hordoz az, hogy nem vagyunk már döntési pozícióinkban. Csak néhány példát említsek: a magyar prefektusokat az első kormányülésen leváltották, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karát létrehozó kormányhatározat bírósági felfüggesztésének megfellebbezését az első kormányülésen visszavonták. Ugyanezen a kormányülésen olyan rendeletet hoztak, amellyel visszavennék az önkormányzatoktól az Ungureanu-kabinettől kapott támogatást. E pénzek zöme különböző uniós projektek önrésze, amelyekről már szerződést kötöttek az önkormányzatok. Máris három olyan intézkedést soroltam fel, amelyek közvetlenül érintik a magyar közösségeket. Ha ez így zajlik, negatívak a kilátásaink. Nekünk ebben a választási kampányban – de utána is, mert ez nem kampányfüggő – arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy szavazatainknak a súlya ilyenkor mutatkozik meg igazán: ha mi az önkormányzatokban megkerülhetetlen tényező vagyunk, akkor nem tudnak majd a fejünk fölött sorsunkról dönteni, diktálni. Mi tudnánk etnikailag vegyes környezetben a politikai mérleg nyelve lenni és a közösségünket érintő kérdéseket pozitívan befolyásolni.

Az új kormányfő arra tett ígéretet, hogy a minisztériumok és más állami intézmények területi kirendeltségeiben nem váltja le a vezetőséget, ahogy a hatalomváltáskor általában lenni szokott. Milyen jelzések érkeznek az RMDSZ főtitkárságra, mennyire tartanak az előző kormány mandátuma alatt tisztségbe jutott magyar intézményvezetők attól, hogy menniük kell?

Victor Ponta miniszterelnök nem azt mondta, hogy nem fognak hozzányúlni az intézményvezetőkhöz, hanem azt, hogy nem politikai alapon történnek majd a kinevezések. Ez populista nyilatkozat. Hamarosan mindenkiről kiderül, hogy szakmailag nem megfelelő, és úgymond szakmai alapon fogják leváltani. Persze annak, aki nem lát az ilyen kijelentések mögé, elégtétel az, hogy végre olyan kormány került hatalomra, amely számára a szakmaiság az elsőrendű, nem a politikai hovatartozás. Ám ezt nem szabad komolyan venni. A Victor Ponta vezette kormány valószínűleg elsöpör mindenkit a minisztériumok megyei intézményeiből, aki nem az ő embere.

El tudja tehát képzelni, hogy ugyanaz a helyzet áll elő, mint 2009-ben, amikor sorra leváltották a magyar intézményvezetőket?

Igen. El tudom képzelni például azt, hogy az új kormány etnikai tisztogatást fog végrehajtani a székelyföldi intézményekben. Nyilván nem a tisztogatás véres változatára gondolok, hanem arra, hogy a magyar embereket le fogják váltani. Jelenleg közel állunk ahhoz, hogy a magyarság számarányának megfelelően vannak magyar szakértők ezekben az intézményekben, ám csöppnyi kétségem nincs afelől, hogy ez az arány meg fog változni. Tény, hogy az új kormány dolga jogi szempontból nem olyan egyszerű, mert ezek az emberek versenyvizsgával foglalták el tisztségüket. A leváltottak perelhetnek és nyerhetnek.

Négy évvel ezelőtt még csak a székelyföldi településeken volt magyar–magyar verseny, ám az EMNP megjelenésével a román többségű városokban is magyar–magyar küzdelem alakul ki a választásokon. A kampányban hogyan tudják elmagyarázni az embereknek, miért történhetett ez meg?

Mi éles kontrasztot mutatunk fel a szavak és a tettek között. A magyar–magyar versenyben a legfontosabb üzenet a kampányunkban az, hogy az RMDSZ építi Erdélyt, az EMNP és az MPP pedig hisz Erdélyben. Tehát mi azon túl, hogy hiszünk Erdélyben, teszünk is Erdélyért. Ezt fogjuk felmutatni. Megmutatjuk, milyen volt négy-nyolc évvel ezelőtt egy település, és azt is, hogy milyenné tettük. Az eredmények hosszú-hosszú sorát tudjuk megmutatni. Tudatosítani akarjuk az emberekben, hogy nem elég hétről hétre kiadni egy sajtónyilatkozatot, amelyben támadjuk a politikai ellenfelünket, hanem meg kell oldani a települések problémáit. Az RMDSZ nem kizárólag „betonba önthető” eredményekről tud beszámolni, tehát infrastruktúra-fejlesztésről, iskolafelújításról, hanem a magyarság számára fontos szimbolikus eredményekről is. Csak néhány példát mondjak: a székely zászló Hargita megye hivatalos zászlaja, hazavittük Sepsiszentgyögyre Gábor Áron ágyúját, Nagyváradon létrehoztuk a magyar színházat, akkreditáltattuk a Sapientia egyetemet. Mi a kampányban a pozitív kommunikációra fektetjük a hangsúlyt, nem arra készülünk, hogy belerúgjunk ellenfeleinkbe. Sajnos ez a politikai versenytársainkról nem mondható el.

Miért nem sikerült Nagyváradon, Szatmáron, Kolozsváron és legfőképpen Marosvásárhelyen kiegyezniük a magyar politikai szervezeteknek egy közös polgármesterjelöltben?

Nehéz megegyezni olyan párttal, amelynek a vezetői 22 éve politikai pályán vannak, és annyi keserűség, frusztráltság gyűlt fel bennük, mert nem kerültek hatalomra, hogy kirakatpolitizálást folytatnak. Szeretnének megfelelni a magyar közösség elvárásainak, viszont eszük ágában sincs összefogni azzal a szervezettel, amelyikről leváltak, és eszük ágában sincs újra létrehozni azt a politikai egységet, amelyet szétvertek. Az RMDSZ-ben hosszú-hosszú éveken keresztül óriási viták voltak a döntés-előkészítésben, ám amikor megszületett a döntés, kötelező volt mindenkinek mögéje állni, mert ha a hét százalékunkkal annyifelé húzunk, ahányan vagyunk, soha nem tudunk eredményeket elérni. Ezt a sokszínű politikai egységet sikerült szétvernie először a Magyar Polgári Pártnak, később az Erdélyi Magyar Néppártnak, s egyik sem gondolta egy pillanatig sem komolyan azt, hogy ezt az egységet megpróbálja helyreállítani. Szépeket mondanak, de a gyakorlat azt mutatja, hogy nem az összefogás a céljuk, hanem az, hogy minél több szavazatot gyűjtsenek, hogy felmutassák, léteznek és társadalmi igény alapján jöttek létre. Június 11-én, a helyhatósági választások eredményeinek közzétételekor be fog bizonyosodni, hogy próbálkozásuknak csúfos bukás lett a vége. Csúfos bukás, hogy állítólag hatszázezer szavazó elfordult az RMDSZ-től kizárólag az RMDSZ hibája miatt, és ezt a hatszázezer embert ők meg tudják szólítani. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a hatszázezerből hányan szavaznak majd rájuk.

Mennyire rontják a magyar ellenjelöltek az RMDSZ jelöltjeinek esélyeit?

Már ezelőtt négy évvel láthattuk, hogy volt olyan település, ahol annyi szavazat hiányzott az RMDSZ-es jelölt győzelméhez, ahány szavazatot az MPP-s ellenjelölt elvitt. Így nem lehetett például Szilágy megyének magyar tanácselnöke. Ilyen helyzet még előfordulhat. Ám ha a magyar emberekben a kampányidőszakban tudjuk tudatosítani az eredményeinket, sikereinket, és tudunk beszélni a kudarcainkról, mert ezek is vannak, akkor meg tudjuk nyerni a választásokat a szimbolikusnak mondott településeken is.

Ilyen szimbolikus város Marosvásárhely is. Korábban kijelentette, hogy Marosvásárhely polgármesteri tisztsége megnyerhető. Ezt mire alapozza?

A magyarság számaránya teszi lehetővé az RMDSZ-es jelölt győzelmét. A fekete március nem felejtődött el Marosvásárhelyen, éppen ezért még mindig hangsúlyosan etnikai jellegű a szavazás. Ha Frunda Györgynek sikerül begyűjtenie a magyar szavazatokat és elnyeri a román szavazatok bizonyos százalékát, akkor nyerni fog. Annál is inkább, mert a román szavazatok megoszlanak a román jelöltek között.

Mennyire volt zökkenőmentes a jelöltállítási folyamat? Volt-e olyan eset, hogy hatáskörével élve a Szövetségi Elnökségnek kellett döntenie a jelöltről?

Ahhoz képest, hogy mintegy tízezer jelöltünk van, mindössze öt óvás volt. Ez elhanyagolható szám. Emellett Máramaros megyében a megyei tanácsosi jelöltlista rangsorolásába kellett beleszólnia a Szövetségi Elnökségnek, mert a két területi szervezet nem tudott megegyezni a lista első négy helyében. Ez volt az egyetlen eset, amikor úgymond felső beavatkozással kellett dönteni jelöltekről.

Voltak azonban panaszok. Kolozsváron László Attila alpolgármester és Fekete Emőke megyei tanácsi alelnök kifogásolta a jelöltállítás módját, és visszaléptek a jelöléstől.

Nem tartom etikusnak, hogy a rangsorolásnál alulmaradó jelöltek szidják a szervezetüket. Az sem etikus, hogy visszavonták a jelölésüket. Õk nem azért kerültek tisztségbe, mert zseniális politikusok, hanem azért, mert egy szervezet állt mögöttük. Annyival tartoztak az RMDSZ-nek, hogy legalább ne vonják vissza a jelölésüket.

A helyhatósági választásokon a jelöltek kampánya személyre szabott. Hogyan tudja az országos kampánystáb, a főtitkárság a jelölteket személyes kampányukban segíteni?

Három szinten képzeltük el a kampányt: helyi, megyei és országos szinten. Az országos kampánystáb valamennyi megyei kampányt, illetve több kiemelt településen zajló kampányt közvetlenül segít. Kiemelt települések azok, ahol szimbolikus értéke is vannak annak, hogy magyar lesz-e a polgármester vagy sem. Hosszasan tudnám sorolni mindazt, amit segítségül nyújthat a kampánystáb. Az egyik a jelöltek és a kampánystábok képzése volt, amit már hónapokkal ezelőtt elindítottunk és le is zártunk. A másik a tanácsadás: az országos kampánystáb segített összeállítani valamennyi megyében és kiemelt településen a kampánytervet. Kampányidőszakban rendezvényszervezésben, médiajelenlétben, üzenetek megfogalmazásában, egységes arculat kialakításában és bizonyos fokú anyagi támogatással tudjuk segíteni a helyi kampánystábokat.

Alig ér véget a helyhatósági választási kampány, kezdődik az országos kampány. Csakhogy az új parlamenti többség úgy módosítaná a választási rendszert, hogy csak az egyéni kerületekben győztes jelöltek kerülnek be a parlamentbe, a vesztesekre adott szavazatok elvesznek. Hogyan kommentálja ezt a szándékot?

Ez a szándék az új kormány szűklátókörűségét bizonyítja. Fejlett demokráciában a kétpólusú politikai rendszer valóban működik. Romániában azonban meghatározó azoknak a szavazatoknak az aránya, amelyeket az ötszázalékos parlamenti küszöböt elérő pártok kapnak meg. Ha ezeket összeadjuk, elképzelhető, hogy a szavazatok 25-30 százaléka nem fog visszaköszönni mandátumokban. Elképzelhető, hogy a szavazatok 40 százalékát elnyerő párt a parlamenti mandátumok 80 százalékát szerzi meg. Így nem lesz koalíciós kényszer, nem lesznek fékek, amelyek visszafogják azt a pártot, amelyik túlnyeri magát. A szűklátókörűség arra vonatkozik, hogy a most éppen hatalom lévő pártszövetség úgy gondolja, örökké hatalmon marad. Nem veszi figyelembe a regionális érdekeket, és nem csak a magyar közösség érdekeire gondolok. Egyértelműen hátrányosan érinti a magyar közösséget, ha ezt az új választási rendszert bevezetik.