Kalácsvita mazsolákkal

2016. 07. 09. 18:28

A mazsolás kalács emlegetése nem csak a briteknek szólhat, hanem áttételesen minden államnak, amely azt fontolgatja, hogy elhagyja az Uniót, vagy külön utas politikát akar folytatni. Magyarán, nem lesz kecmec, aki bennmarad, besorol, aki kimegy, magára vessen. Simon Judit jegyzete.

 

A Brexit csak akkor kezdődik, miután új miniszterelnöke lesz Nagy-Britanniának. Cameron ugyanis bátran lemondott, mikor kiderült, rossz ötlet volt arról kérdezni a népet, amiről a népnek csak véleménye van, tudása nincs. A Konzervatív párt hamar akcióba lépett, megszavaztatták a tagságot, ki kövesse Cameront, és két hölgy – két kormánytag – kapta a legtöbb szavazatot. A következő fordulóban kiderül, melyik lesz közülük a brit kormányfő, aki elkezdi a tárgyalásokat London kivonulásáról az Európai Unióból. Az elemzők azt mondogatják, hogy vélhetően a konzervatívoknak eszükbe jutott az egykori vaslady, aki több válságos helyzetből vezette ki birodalmát. Sikeresen. Amennyiben a leendő kormányfő valóban elkezdi a Brexitet, ami elemzők szerint egyáltalán nem biztos, akkor két kemény asszony ül majd le egymással szemben. A másik a német kancellár. Ők ketten döntik el az Unió sorsát az elkövetkező sok évre. Érdekes lesz. 

Angela Merkel számos „kemény” férfit leiskolázott már tárgyalásai során, kérdés, hogyan boldogul majd az angol ladyvel.

Pillanatnyilag úgy tűnik, a berlini nagyasszony jobban szeretné kívül látni a briteket, noha újabban azt hangoztatja, nem kell siettetni London kilépését. Azonban ne feledjük az első reakciót, ami nagyjából úgy hangzott, hogy ha menni akarnak, akkor azt gyorsan tegyék meg, az Unió pedig hamar zárjon össze. Egyes elemzők úgy vélték és vélik a mai napig, hogy Brüsszelben az első meglepetés után számolni kezdtek, és rájöttek: Nagy-Britannia nélkül akár meg is valósulhat a nagy álom, az Európai Egyesült Államok. Erre utal a német és a francia külügyminiszter vonatkozó tervezete, ami ugyan nem így nevezi az összezáró Európát, de a dokumentumból kiderül: az EU tagállamai választhatnának: benn maradnak a közösségben és lemondanak a szuverenitásuk egy részéről, vagy követik Londont és kilépnek. Más szóval, elbúcsúznak a nemzetállam fogalmától vagy kívül tágasabb. Csakhogy a német és a francia külügy közös elképzelése szerint kívül már nem lesz élet, vagy korántsem annyira jó és biztonságos, mint a leendő, szorosra fűzött unión belül.

Aziránt semmi kétség, Merkel is, Hollande is tudott erről a dokumentumról, különben a két külügyminiszter repült volna a kormányokból. Ők köszönik szépen, jól vannak, a német és francia vezetés pedig nem sírdogál tovább, ha a brit kormány valóban úgy dönt, hogy elhagyják az uniót.

London ugyanis sokat és sokszor bakafántoskodott Brüsszelben, számos, az uniót megerősítő döntéstervezet akasztottak el, néha nem tagként, hanem koalíciós partnerként viselkedtek. Merkel korábban azt mondta, és ezt mindmáig nem vonta vissza, hogy Nagy-Britannia ne számítson arra, hogy „kimazsolázza a kalácsot”, azaz megmaradnak a gazdasági előnyei és kihátrál a kötelezettségek alól. Azt is egyértelművé tette – ezt már gazdasági elemzők is alátámasztják –, hogy nem az Unió lesz a Brexit vesztese, sőt, akkor sem omlana össze, ha néhány kisebb, szegényebb ország is elhagyja a közösséget. Vélhetően az is benne van a pakliban, hogy a folyton kekeckedő London és néhány kisebb, de az Uniónak sok pénzébe kerülő ország kiválása után, könnyebben és hamarabb lehet döntéseket hozni. Huszonnyolc tagországgal nehezebb zöldágra vergődni, mint huszonnégy-huszonöttel. Másik lehetőség, és ez is kiolvasható a német, a francia, és újabban az olasz nyilatkozatokból, hogy a Brexit után módosulna az EU alapszabályzata, bevinnének számos közös, egységes intézményt és rendelkezést, ami maga után vonná a konszenzusos döntések felcserélését a többségi döntéssel. Azaz nem minden ország kellene egyetértsen valamely döntéssel, elég lenne, ha a többség elfogadná. Ez felgyorsítaná a határozatokat és a demokrácia sem szenvedne csorbát. Az csak remélhető, hogy a sokat emlegetett átalakítás csökkentené a brüsszeli bürokráciát, ami ebben a pillanatban az EU egyik kerékkötője. A külügyminiszterek elképzelésében szereplő monetáris, gazdasági, védelmi, külpolitikai szempontból szorosabbra fűzött Unió gördülékenyebben működne.

Ugyanakkor a mazsolás kalács emlegetése nem csak a briteknek szólhat, hanem áttételesen minden államnak, amelyik azt fontolgatja, hogy elhagyja az Uniót, vagy külön utas politikát akar folytatni. Magyarán, nem lesz kecmec, aki bennmarad besorol, aki kimegy, magára vessen.

Mindezek találgatások persze, hiszen London még nem kérte a kilépését a közös Európából. A többi lehetséges kilépő sem tett többet némi hőzöngésnél. Úgyhogy az sem kizárt, minden marad a régiben. Nem biztos, hogy ennek örülni kell.             



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!