Itt a piros, hol a piros

„Ha a fogyasztóvédelmi hatóság meghatalmazott képviselői egy hitelszerződésben önkényes záradék tényállását állapítják meg, értesítik a helyileg illetékes bíróságot, kérve, hogy jogi úton kötelezze a bankot az önkényes záradék kiiktatására az összes folyamatban lévő szerződésből.” Lakatos Péter jegyzete.

Az ismert piaci játék csalás nélkül is biztos pénzt hoz a bankosnak, hiszen a követhetetlen összekeverés után 1:3 valószínűséggel lehet csak eltalálni, hogy hol a golyó, miközben a játékos nyereménye csak a fogadás betett tétje. Akkor lenne korrekt a játék, ha a nyeremény a kockáztatott összeg háromszorosa lenne. A csalók persze még biztosabbra mennek, ha a játékos kapzsiságára építve, két golyóval csinálják, az egyiket látszólag ügyetlenül kezelve megmutatják, majd ugyanazon mozdulattal kilopják. Látja? Nem látja? Na látja!
Anélkül, hogy bármelyik tiszteltre méltó pénzügyi intézményt, netán a kormányt vagy az igazságszolgáltatást a fenti csalókkal egy napon említeném, a ius murmurandi, a mormogás jog alapján próbálom vázolni a devizaadósok helyzetét.
Július végén a valutában felvett hitelek 14%-a esetében, ami 4,5 milliárd eurót tesz ki, késik a részletek törlesztése. Hétszázezer romániainak vannak hátralékai a valutában és lejben felvett hitelek törlesztésében, nem csak a gazdaságot sújtó válság, hanem a bankok mohósága miatt is, amelyek ahelyett, hogy csökkentették volna, növelték a kamatokat 2009-2010-ben. Legrosszabb helyzetben az a 28.000 adós van, aki svájci frankban vett fel ingatlan fedezetű jelzáloghitelt, hisz az elmúlt öt évben a kantonok országának fizetőeszköze 70%-al erősödött a lejhez képest, 2,1 lejről 2007-2008-ban, 3,6 lejre jelenleg.
Bár a Román Nemzeti Bank már 2008-ban jelezte, hogy egyes pénzintézeteknek (Volksbank) a fogyasztókkal kötött hitelszerződéseiben az ügyfél számára hátrányos, önkényes záradékok (clauze abuzive) vannak és szigorúan fellépett ezekkel szemben, utána öt évig nem tett semmit, a panaszosokat a fogyasztóvédelemhez irányította.
Közben a Parlament elfogadta az új polgári perrendtartási törvénykönyvet hatályba léptető 76/2012. számú törvényt, amely módosította az önkényes záradékokról szóló 193/2000. számú törvény 12. cikkelyét. Ennek megfelelően, ha a fogyasztóvédelmi hatóság meghatalmazott képviselői egy hitelszerződésben önkényes záradék tényállását állapítják meg, értesítik a helyileg illetékes bíróságot, kérve, hogy jogi úton kötelezze a bankot az önkényes záradék kiiktatására az összes folyamatban lévő szerződésből. Más szóval, a fogyasztók számára kedvező bírósági határozat erga omnes jellegű, azaz mindenkire kötelező hatályú, azokra is, akik nem voltak az adott per alanyai.
A hatékony, bár hivatalosan nem létező banki lobbicsoport akciójának hatására született a Nemzetközi Valutaalap felvetése, amely szerint nem készült ilyen esetre hatástanulmány a bankrendszerre vonatkozóan, a kormány 2013 július elsejére halasztotta a törvény vonatkozó cikkelyének hatályba léptetését. Idén júniusban a Román Nemzeti Bank elküldte a kormánynak azt a hatástanulmányt, amely szerint az önkényes záradékok kiiktatására indított kollektív perek következtében a bankok közel 5 milliárd lej (több mint 1 milliárd euró) veszteséget szenvedhetnek el. Ezáltal közvetett módon a jegybank elismerte, hogy léteznek önkényes záradékok, igaz, azokat szemérmes módon „vitatható előírásoknak” nevezte. Természetesen a bankok erre rálicitáltak, a summa több mint a négyszeresét (24 milliárd lejt) vizionálták, belekalkulálva a visszamenőlegesség esetén fizetendő kamatokat és kártérítéseket is. A bankok sirámaira érzékeny és fogékony kabinet az ominózus törvénycikkely hatályba helyezését október 1-re halasztotta.
Mivel az Unió több országában, például Magyarországon, Horvátországban hasonló helyzet okoz gondot, az Európai Bizottság 2013. június 11-én ajánlást fogalmazott meg a fogyasztói közösségek által kezdeményezett kártérítési perek esetére. Az ajánlás szerint a tagországok dolgozzanak ki jogi mechanizmusokat, amelyek biztosítják a méltányos, gyors, objektív eljárást. Románia számára az „Unió mindenek felett”, így a Nemzeti Bank kormányzója kijelentette, a „vitatható előírások” kiiktatásának költségei nem fogják megrengetni a romániai bankrendszert, a kormány pedig sokak meglepetésére nem hosszabbított újra.
Ha ezek után valaki azt hinné, ezzel pont került az ügy végére, az nem Romániában él, vagy nem ismeri az itt a piros, hol a piros játék lényegét. A Román Nemzeti Bank által támogatott hitelintézetek azt szeretnék, hogy a bankok ellen indított perekben a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék mondaná ki (ahol közismerten nagy befolyással bírnak a bankok által busásan megfizetett sztárügyvédek).
Az igazságügyi minisztérium viszont megelőzendő az előbb említett intézmény leterhelését, Bukarestben, Kolozsváron, Temesváron és Jászvárosban hoz létre olyan különleges bíróságokat, amelyek feladata lenne a hasonló ügyek tárgyalása. Ezek beindítására azonban még várni kell, addig csigalassúsággal haladnak (inkább állnak) a perek. A szorult helyzetbe került adósok választhatnak az alábbi idézetek által sugallt megoldások között: „Lasciate ogni speranza ” (Dante), illetve „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” (Madách).