Íróakadémia – és ami nem kívánalom kérdése

2016. 04. 29. 10:19

Milyen hatással lesz a magyar-magyar viszonyokra ez az erdélyi kizárólagosság? Hogyan működik az erdélyi hálózat – ha van ilyen? Kérdések Parászka Boróka jegyzetében, amelyekre egyelőre nem érkeztek válaszok.

 

Hónapok óta tart a vita a Kárpát-medencei Nonprofit Kft. által elindított „tehetséggondozó” program körül, amely rendkívüli, százötven millió forintos támogatásból működik, és amelynek szakmai hitelességét szakmai fórumok, szervezetek sora vonta kétségbe. Magyarországi belügy mondhatnánk, magyar intézmények döntöttek (a kritika szerint átláthatatlanul) a magyar közpénzek sorsáról. Csakhogy az irodalmi érdekérvényesítés és képzése „erdélyi modellre” (?) az Előretolt Helyőrség modelljére alapszik. A tehetséggondozók zöme (Nagy Koppány Zsolt, Farkas Wellmann Endre, Farkas Wellman Éva) erdélyi, vagy Erdélyből származott Magyarországra, erdélyi kapcsolatokkal, múlttal rendelkezik. A kft vezetője, Orbán János Dénes – szintén erdélyi.

A magyar költségvetési pénzek Erdélybe csatornázásának hosszú története van. Néhány címszó az utóbbi évek ügyeiről Tőkés László – és a gazdasági válságba jutott Partium Keresztény Egyetem, az 1,4 milliárdos EMNT. Szász Jenő és milliárdos, jövőkutató, mangalicakonferenciás intézete. Szőcs Géza, akinek tanácsadói-államtitkári életművét nehéz összefoglalni, ezért most csak annyit mondunk: Milánó, 5,2 milliárd.

Ez ma pénzügyi szempontból az Erdély-brand. Ők a nagy nevek, és ezek a (félig-meddig) ismert számok. Nyilván ennél sokkal több erdélyinek van köze ahhoz, mi történik a magyarországi közpénzekkel. És ezzel előbb-utóbb kezdeni kell valamit. A Kárpát-medencei tehetséggondozó program a milliárdos tételekhez képest szűk költségvetés, ahhoz képest viszont, hogy milyen forrásmegvonás zajlik a magyar kultúra területén, óriási. (Legfrissebben a világhírű Budapesti Fesztiválzenekartól vont meg kétszáz milliót a főváros.) Fel kellene tenni ezzel kapcsolatban néhány alapvető kérdést. Például azt, hogy tényleg „erdélyi” tapasztalat-e ez a fajta pénzszerzés, kezelés, érdekérvényesítés? Ki lehet-e zárni, mellőzni lehet-e a többi – magyarországi – szakmai szervezetet egy ilyen „kárpát-medencei” kezdeményezésből? Milyen hatással lesz a magyar-magyar viszonyokra ez az erdélyi kizárólagosság? Hogyan működik az erdélyi hálózat – ha van ilyen? Egyáltalán, kezelhető-e „erdélyi” ügyként ez az alapvetően magyarországi politikai alkusorozat, amelyet a magyar költségvetés terhére folytattak, magyarországi intézményes keretek között?

Lehet, hogy ezek a kérdések könnyen, gyorsan és megnyugtatóan megválaszolhatóak. Nem tudom, mert mindeddig nem találtam olyan illetékest, érintettet, aki vállalná a nyílt beszélgetést így, egymás között, Erdélyben. Farkas Wellmann Éva megkeresésemre azt válaszolta, csak a Kft. vezetőségének engedélyével nyilatkozhat. Orbán János Dénes több email-címére, Facebook-oldalára is írtam. Egy helyről kaptam egy automatikus választ: „Ez a cím megdöglött”. Nos, egyelőre ennyit tudunk elmondani az Előretolt Helyőrségből fogant íróakadémiáról – gondoltam három napig. Három nap késés után azonban hivatalos választ kaptam a hivatalos levelemre. „Tisztelt Parászka Boróka! Köszönöm a megkeresést, de nem kívánok nyilatkozni. Üdvözlettel, Orbán János Dénes projektvezető.” Most már sokkal több mindent gondolok. Többek között azt, hogy „kívánni” a miccset, meg a sört szokták. A közpénzről és közfelelősségről való nyilvános beszéd nem kívánalom kérdése.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!