Hol jobb magyarnak lenni?

2016. 03. 21. 21:23

Dacian Cioloș miniszterelnök közép-kelet európai politikus társaihoz képest külön úton jár, a nemzetállami feszültségekre, a menekültválságra vannak saját válaszai. Alakítja a választói elvárásokat és nem kullog utánuk. Ritkán látni ilyen politikai teljesítményt errefelé. Parászka Boróka írása.

 

Akár a romániai hétköznapok mélyéről, akár a közép-európai rögvaló felől követi valaki ennek az országnak a jelenét, kénytelen belátni: egészen különös és biztató dolgok történnek itt. Mindenképpen más, mint amit a térség fősodrása diktálna. Villanásokat látunk ugyan, de ezek messzire mutatnak. Dacian Cioloș miniszterelnök közép-kelet európai politikus társaihoz képest külön úton jár, a nemzetállami feszültségekre, a menekültválságra vannak saját válaszai. Alakítja a választói elvárásokat és nem kullog utánuk. Ritkán látni ilyen politikai teljesítményt errefelé.

Legutóbbi kolozsvári látogatásán például váratlanul megállt beszélgetni egy iszlamofób, kormánykritikus üzeneteket kiabáló tüntetővel. Ez az utcai kvaterkázás önmagában nem lenne újdonság, Traian Băsescu volt a nagymestere ezeknek a rögtönzött showknak. Az exállamfő begázolt a nép közé, és előadta magát, prosztók között ő volt a bocskorkirály, a cigányozó, szexista macsó, aki tökéletesen beszélte a kocsmák népének egyáltalán nem válogatós nyelvét. Dacian Cioloș azonban nem mutatványosként állt meg. Hanem beszélgetőtársként. Meghallgatta, amit bekiabáltak neki, és válaszolt rá. Meglepő, volt válasza a xenofóbiára, a félelmekre. Komolyan vette ezeket – és kezelte.

Románia nem „iszlamizálódik”– nyugtatta beszélgetőtársát – nem változik az ország attól, mert befogad néhány tucat muzulmán menekültet. Ezen a humanitárius gesztuson a romániai állampolgárok uniós megítélése, elbírálása múlik leginkább. A menekültek befogadásáról Románia kormánya uniós tagként határozott. És ugyanennek az országnak az állampolgárai uniós állampolgárként élveznek munkavállalási jogot Európában. Uniós tagállamként fér hozzá Románia különböző európai forrásokhoz, alapokhoz. És uniós tagállamként vannak kötelezettségei is – tette hozzá a miniszterelnök Kolozsváron, az Erdélyi Nemzeti Múzeum (!) épületéből kijövet.

Ennyi erővel hadat is üzenhetett volna akár Brüsszelnek, rázhatta volna az öklét magasra tartva, hogy „nem hagyjuk”. Nem tette. A választóval találkozva, kamerák kereszttüzében Dacian Cioloșnak esze ágában sem volt osztozni  a preháborús közép-kelet-európai delíriumon.

Nem skiccelt két mozdulattal ellenséget, nem mutogatott ujjal, nem hárította a felelősséget. Beszélgetett.

Lehet, hogy ez is egy médiahack, de annak meglehetősen visszafogott és észszerű. Racionalitással kampányolni ma Közép-Kelet Európában alig-alig jut eszébe valakinek.

Mondhatnánk, hogy ez üzemzavar, a véletlen műve, amit a román szakértői kormány feje művel. Könnyű neki, választások előtt néhány hónappal hazardírozni. De amit most látunk, az nem ötletszerű, nem egy újabb politikai Don Quijote magánakciója. Amit Cioloș képvisel, az nem csak a tavaly késő ősszel felállt „szakértői” kormány álláspontja. Az elmúlt hónapokban lazán körvonalazódott a romániai pártok álláspontja menekültkérdésben: a teljes humanitárius felelősségvállalástól a kötelező kvóta elutasításáig többféle stratégia is született. Az azonban nem volt kérdés, hogy Románia kész az európai együttműködésre, és ki kívánja venni a részét a segítségnyújtásból.

A konszenzus – igen, van ilyen a romániai politikai életben – annak ellenére alakult ki, hogy az országon nagy a nyomás. Románia a menekültútvonal perifériáján van, kívül a Schengeni övezeten, ezért az elvileg könnyebben megközelíthető. Az ország a schengeni csatlakozás érdekében évek óta bizonyít, ezért is van nagy kockázata itt a menekültügynek. Az utóbbi hónapokban, részint a magyarországi menekültellenes döntések következtében, bármikor megindulhatott volna erre a tömeg.

A szerb-horvát oldalon már látszott, hogyan dől a szomszédos országokra a baj, ha Magyarország elzárkózik és bekeményít. Joggal feltételezhették a romániai hatóságok, hogy ha felépül a román-magyar határzár, hasonló a dominóeffektus lép működésbe Románia felé.

Választási év van, amikor a magyarokkal és Magyarországgal szembeni izgatással nagyon könnyű szavazatokat szerezni. A rendszerváltás óta nem volt olyan választási kampány, amelyben ezzel a lehetőséggel ne éltek volna a romániai pártok. Most, hogy Magyarország szembefordul a szomszédjaival és az Unióval, tálcán kínálja a román politika számára a magyarellenességhez az eszközöket, érveket. Ma kézenfekvő lenne Magyarországra, mint a „falépítő”, az együttműködéseket nehezítő, a problémákat Romániára hárító országra mutogatni. A helyre, ahonnan ellenség fenyeget.

A tavaly nyáron már volt is a határzár miatt egy ingerült üzenetváltás. A román külügyminiszter az „európai szellemiséggel ellentétesnek” és inkorrektnek nevezte a magyarországi eljárást. Akkor úgy tűnt, rohamosan romlani fognak az amúgy is rossz diplomáciai kapcsolatok. Hogy mégsem olyan rosszak a viszonyok, mint lehetnének, az nem Magyarországon múlt és múlik. A falépítés terve érvényben van, Magyarország Brüsszel- és menekültellenes politikája nem változott. A román türelmi politika azonban – úgy tűnik – kármentésre, feszültségcsökkentésre rendezkedett be. Erről árulkodik Dacian Cioloș hétvégi nyilatkozata. Ma Romániában a humanitárius szempontok és az uniós együttműködés fontossága kormányzati szinten fölülírja az (amúgy meglévő, és aktív) nacionalista reflexeket. A jól bejáratott etnicista retorikát, és kampánymechanikát.

A kolozsvári hirtelen jött szóváltás után újabb miniszterelnöki kommüniké született, a rasszizmus világnapján Dacian Cioloș biztosra ment, amikor azt üzente: „A rasszizmus fáj”, a stadionok rasszizmusa is fáj, az internet rasszizmusa is fájdalmat okoz – nyomatékosította a kormányfő, aki a „polarizálódás, radikalizálódás, és a dehumanizálás” veszélyeire figyelmeztetett. Több nemzetiségű, több etnikumú térben tanulta meg, hogy milyen kockázatot jelent mindez – derült ki a szilágysági származású Cioloș vallomásából.

Egy héttel vagyunk Orbán Viktor március 15-i beszéde után. Magyarország miniszterelnöke arról üzent – apropó dehumanizálás – hogy ellenzékének „gazdaállat” híján meg vannak számlálva a napjai. Nem ugyanazt a nyelvet beszéli Orbán, mint Cioloș, aki a magyar nemzeti ünnepen a „tisztelet és a szolidaritás” üzenetét küldte polgártársainak, a magyaroknak. Nehéz eldönteni, hogy a magyar miniszterelnök követi-e és érti-e azt, amit román kollégája képvisel. Az biztos, hogy Cioloș követi és érti Orbánt, és cáfolja.

Ha pedig az a kérdés, hogy ma hol van nagyobb biztonságban egy magyar ember, egyértelmű a válasz. Romániában minden nyílt és kevésbé nyílt balhé, huzavona, országos szintű játszmázás ellenére mégsem fantáziál a miniszterelnök állampolgárainak pusztulásáról. Sem politikai, sem etnikai, sem vallási alapon.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!