Politikában rohangáló
2016. 03. 21. 21:16Szilágyi Aladár jegyzete különös hajnali találkozásokról.
Szinte menetrendszerű pontossággal érkezik hatóra tájt az állomás felől, hajnali körrohanása alkalmával. Nem, nem körséta ez, hiszen rohanvást érkezik, már messziről látni hórihorgas alakját, hallani erősödő, rikoltozásba váltó tenorját. Gyakorta egyszerre érünk a Léda-ház elé, én Hubay Miklós szülőháza felől, ő meg az indóház irányából. Miért, miért nem, szokása, hogy éppen itt torpanjon meg először, s toporgásra váltva hangnemet cseréljen.
Amíg rohangál, nekidühödten mondja a magáét. Régebben Traian Băsescuval meg Victor Pontával perlekedett sokat, mostanában főleg Klaus Iohannisnak mondogat oda.
Mindenkinek, mindig az aktualitások jegyében. Megfigyeltem, hogy a vita során – mert minden kétséget kizáróan vitatkozik! – újabb és újabb érvekkel hozakodik elő, s ha elégedetlen a kapott válasszal, begorombul, emeli a hangját, és a rakétáit begyújtva valósággal száguldásba kezd, röptiben veti hátrafelé legsúlyosabb argumentumait.
Amikor lefékez, magam is megtorpanok egy pillanatra, bár már tudom, hogy nem nekem, nem hozzám beszél, hiszen szemkontaktus híján a tekintetét soha nem sikerül elkapnom. Mielőtt befordulnék a redakció sikátorába, megállapítom, hogy csendes toporgó-monológját – akár egyoldalú, agresszív félpárbeszédeit – mint megannyiszor, ismét szabatos, handabanda-mentes mondatokba foglalja. Eddig azt hittem, hogy a külpolitika nem az őrohanósága asztala, de lám, ma reggel Barack Obama kubai látogatása képezte „vita tárgyát” közte és nem-tudom-ki között. Az én – egyébként sportos öltözetű, mindig ápolt, frissen borotvált – hajnali emberem, hibátlannak tűnő brit angolsággal vetette az amerikai elnök szemére: ugyan, mi keresnivalója van Fidel Castro országában?…
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
