Hogyan kezeljük az eufóbiát?

„Ki kellene találni azt a fogyasztható formát, amelyben a romániai magyar közösség megérti, hogy az EU-nak nem a pálinkafőzéssel van baja, hanem az abból befolyó nyereség adózatlanságával.” Gáspárik Attila jegyzete.

A romániai EP-választás fantasztikus eredménye, hogy egyetlen szélsőségesnek elkönyvelt párt sem nyert képviseleti jogot Brüsszelbe, illetve Strassbourgba. A francia, holland, magyar helyzetet ismerve ez örömre okot adó. Dan Diaconescu, Vadim Tudor és a hozzájuk hasonlók vonal alatt maradtak. Igaz, hogy szinte minden pártnak megvan a maga radikálisa nemzeti kérdésekben, de a helyzet jobban kezelhető.
Bizonyára vannak más pozitív hozadékai is a választásnak, csak még nem látszanak, legalábbis számomra. Amiről régóta gondolkodom, az a részvétel alacsony foka. Környékünkön valahogy minden számottevő párt elment a tény mellett, hogy a megmérettetésre jelentkezők a szavazók kétötödét sem tudták megszólítani. Megelégedtek azzal, egész Európában alacsony a részvétel, ezzel nekünk sem kell foglalkozni. Rossz lett volna a kampány? Fásultak az emberek? Rossz volt a szervezés? A bajok gyökerét másban látom.

Nem lehet egy-két hónapos kampánnyal mozgósítani olyan területen, amelynek a hatásait nem érezzük nap mint nap.

Az európai törvénykezési dolgok olyanok, hogy az ott hozott döntések hatásait késleltetve érezzük, akkor sem direkt módon. Ha megnézünk egy európai koprodukciós filmet, arra gondolunk, hogy rossz vagy jó, nem arra, hogy történt a finanszírozása. Mikor végre a mozgássérültek is eljuthatnak egy közintézménybe, akkor sem az EU bürokratái iránti hálánk elrebegése első reakciónk. Az EP-ben történteket hogyan lehet(ne) „eladni”? Internet? Sajnos világhálós kultúránk még nem tudja kihasználni a végtelennek mondott lehetőségeket. A véleményformálás a tévén, rádión, újságokon keresztül zajlik mifelénk. Mit csinál a média? Nos, ide akartam eljutni. Az alacsony részvétel egyik oka szerintem a média, a sajtó silány működése. Országos szinten, függetlenül attól, hogy magyar vagy román médiáról szólnánk, elmondhatjuk, kevesen és felületesen foglalkoznak az európai politikával, az életünket befolyásoló uniós szintű döntésekkel. Sokszor kínos olvasni, hallgatni, nézni, ahogyan belebonyolódik egy-egy hírmondó vagy műsorvezető az Európa Tanács és az Európa Bizottság közötti hatáskörökbe. A minket képviselők munkájáról szinte semmi érdemlegeset nem tudtunk meg. A választókat nem az érdekeli, hány kórust, vagy népdalvetélkedő győztesét utaztattak ki Brüsszelbe a képviselő urakkal fényképezkedni. Engem és gondolom másokat is az érdekelt volna, hogy érdemben mi történik a roma integrációval, a bolognai rendszerrel, a diplomahonosítással, stb. Az információs alultápláltság tünetei halmozottan érvényesek a hazai magyar médiára. Nagyítóval is nehezen találni európai szakpolitikai szakértőt, aki világosan el tudná magyarázni, mit jelentenek például az európai őshonos fafajták. Ehelyett azon sápítozott egyik magyar nyelvű közszolgálati rádiónk műsorvezetője, hogy az EU ki akarja vágni az akácfákat. Látom magam előtt, ahogy Viviane Reding a kert végében lopakodik a láncfűrésszel. Mikor arról döntöttek, hogy nem kellene fejfájást okozó direkttermő szőlőket borkészítésre használni, közmédiánk elsiratta a székelyföldi házak előtti előtti Noah (Nova) és Izabella lugast. Számos példa sorolható még arra, hogy a média műveletlen képviselői miként okoztak riadalmat a választókban egy-egy európai életünket jobbítani szándékozó határozat nyomán. Tették ezt büntetlenül. Illetve az eredményt a napokban láttuk, az alacsony részvétel formájában. Mit lehetne tenni? A képzés az egyetlen megoldás. Kérdezzenek, olvassanak, kutakodjanak.
Botorság lenne azt mondani, hogy csupán a média tette passzívvá a választót. Az egyetlen választható magyar alakulat, az RMDSZ történetében sem ez az a kampány, amely legendássá válik majd. Igazából nehéz lett volna makrostrukturális fenntartható fejlődéssel, életen át tartó tanulással, vagy a lisszaboni szerződés szépségeivel meggyőzni a szavazót. A rövid kampányidőszakban maradt a csíkos tarisznya, kaszálás a fotóriporterek előtt, faragott házi áldás. Pár jelölt próbált értelmes mondatokba önteni valós európai gondolatokat, élen Winkler Gyulával, de a sok muskátlis ablakos demagógia előtt nehezen hallatszott a hangja. Reméljük, a két bejutott és az őket segítők elgondolkoznak azon, hogy nem elég a választási kampányban ajtótól ajtóig járni, gyufát és golyóstollat ajándékozni. Ki kellene találni azt a fogyasztható formát, amelyben a romániai magyar közösség megérti, hogy az EU-nak nem a pálinkafőzéssel van baja, hanem az abból befolyó nyereség adózatlanságával. A be nem folyt adók pedig be nem fejezett kórházakat, félbehagyott autósztrádákat jelentenek. Szóval, készüljünk a következő EU-s kampányra, mert már csak öt évünk van.

Ui. 1. Azért megemlítem, sokan, akik választani, bocsánat, szavazni készültek, megálltak egy pillanatra, mikor Semjén Zsolt elkezdett kampányolni. Akik itt az önrendelkezést komolyan gondolják, nem azt szeretnék, hogy a túlzott bukaresti „gondoskodást” most budapesti „gondoskodás” váltsa fel. Operetthuszár politikusok kíméljenek.

Ui. 2 A választás előtti napon az EMNP egy fennforgója FB-oldalán osztogatott egy cikket, amely arra buzdította a vásárhelyi magyarságot, hogy ne menjenek szavazni. A cikk szerzője Semjén Zsoltot is elmarasztalja, mert az RMDSZ-nek kampányol. Nos, ez a több választáson elbukott illető, kenyéradó gazdája elleni írást is képes volt reklámozni, csak hogy az erdélyi magyarság képviselet nélkül maradjon Brüsszelben. Szegény RMDSZ, megette a fene, ha ilyen ellenfelei vannak.