Hagyományos házasság nincs

2015. 07. 17. 10:14

Elég nagy a baj, ha Székelyföldön nem tudják, mi a generációkon át öröklődő hagyomány, és melyek azok a jogok, szabályok, amelyekről újra és újra dönteni kell. Parászka Boróka vitalevele Forró-Erős Gyöngyinek.

 

Kedves Gyöngyi!

Elkedvtelenített a Hargita Népében közölt „Modern világ” című cikked, és nem csak azért, mert mindenféle distancia, mérlegelés, cizellálás nélkül egyszerűen újraközlöd az internetes fórumok legordasabb, melegjogi témák esetén rendszeresen felbukkanó közhelyeit. (A homoszexualitást a szakirodalommal teljesen ellentétes módon devianciaként emlegeted, és összemosod például a zoofíliával). Felületes ez a cikked, mert nem vet számot azzal: a melegjogi kérdések a teljes kisebbségi és többségi társadalmat érintik – ideértve a nemzeti kisebbségeket is. Felületes azért is, mert olyasmire hivatkozol, amit nem értesz: az általad említett svédországi kísérlet, amelyben nemi megkülönböztetések nélkül nevelnek gyerekeket, nem arról szól, hogy a résztvevőket megfosztják a nemi identitáshoz való jogtól (valamint az ehhez kötődő társadalmi önazonosságuktól). Hanem arról, hogy felszabadítsa végre a gyerekeket azok alól a sémák alól, amelyektől nagyon sok férfi és nő szenved. Bizonyára te is hallottál már tekintélyelvű, gyakorta erőszakos környezetünkben megkérdőjelezhetetlen bölcsességeket arról, milyen egy „igazi férfi” (feltétel nélkül eltartja a családját, sosem sír, nem érzékeny stb.) és egy „igazi nő” (tűzhely mellett a helye, pénz számolva, asszony verve jó). Talán te is átélted már, milyen kényelmetlen a kislányos „rózsaszín”, a kisfiús „kék” világ, a sok szabály, amely rátelepszik az egyéni ízlésre, akaratra, vágyakra. Vannak bátor vidékek, ahol így vagy úgy megpróbálnak szembenézni mindezzel. Bölcs volna mérlegelni, miért teszik. Szövegedből számomra az derült ki: számodra az ítélkezés megelőzi a tájékozódást, az elutasítás a megértést. Nem jól van ez így, Gyöngyi.

Leginkább az bánt, mennyire felületesen kezelsz olyan alapfogalmakat, amelyeket a Székelyföldön mindenki lényeginek, és megkerülhetetlennek tart. Azt mondod, hogy a melegjogi aktivizmus „hagyományosan elfogadott normákat” sért. A „hagyomány”, kedves Gyöngyi, olyasmi, amit „öröklünk”, átveszünk – és éppen ezért erről nem vitatunk, nem egyeztetünk. Osztozunk a tradícióban (már aki), ez a vitánfelüliség teremt közösséget. A labarumról, a csepeszről, lajbiról, a radinás kosár tartalmáról nem alkudozunk, ugye?

A norma azonban olyan szabály, amelyet megvitatunk, jelen időben érvényesítünk, kialakításában részt veszünk, elfogadunk és elvetünk. A polgári házasság intézménye ilyen egyezkedések sora révén jött létre, nem is olyan rég. Fiatal normáról-jogról van szó.

Az Osztrák-Magyar Monarchia jogrendje 1894-ben vezette be kötelező jogi aktusként a polgári házasságot. Havasalföldön és Moldvában 1865 óta kötelező a polgári házasság. Ez a térség jogtörténetében rövid idő, és ez alatt is számtalanszor vita tárgyát képezték, és változtak a házasságkötés (és bontás) szabályai. Változott a házasságkötés életkori kritériuma, az, hogy a felekezeti hovatartozás mennyiben érinti a házasságkötés feltételeit (mond-e még valakinek valamit az a fogalom, hogy reverzális, vagy az az elv, hogy „hit nemet követ”?). Jelentősen változott a házasságot kizáró feltételek meghatározása is. Átalakult, hogy mit jelent a házasság előtti, és utáni vagyon, a házassági vagyonközösség fogalma stb.

Nincs „hagyományos” házasság tehát – polgárjogi értelemben semmiképp, mert erről az illetékes törvényhozás folyamatosan vitázott, döntést hozott az eltelt száz-százötven évben. A házasság intézménye aszerint alakult, ahogyan a társadalom. És ez így történt most is, az Amerikai Egyesült Államokban is, ott hosszas törvényhozási-társadalmi vita-egyeztetés előzte meg, hogy kiterjesztették a házassági jogot a homoszexuális párokra.

Vagy a „hagyomány” jelentését nem tisztáztad tehát magadban, vagy a jogintézmények működését. Bajod van azzal – írod –, hogy a „társadalom mondja meg”, milyen legyen a házasság intézménye. Ez azt jelenti: a demokratikus jogalkotást kérdőjelezed meg. Ha a házasságról nincs társadalmi érdekegyeztetés, ha nem a társadalom „mondja meg”, hogy mi legyen, akkor mi marad? Ki, mi fog dönteni? Visszatérünk az első éjszaka jogához? Az asszony, marha és egyéb jószág vásárláshoz? Az erényövhöz? Az előre elrendezett frigyekhez?

Nem az a „baj” – téged idézve–, hogy elutasítod a házassági jogkiterjesztést, a szivárványos emberjogi kampányt – és ezzel nehezíted az emberi jogok egyetemes erősítését, érvényesítését. Hanem az, hogy mindezt valamiféle konzervatív értéktudat jegyében teszed. Csakhogy mondanivalódból épp a hagyomány tisztelete, a norma értelmezése hiányzik. Ha nem létező elvek, fogalmak mellett foglalsz állást, mi a jelentése a konzervativizmusnak? Attól tartok, így semmi.

Elmarasztalod a melegjogi aktivizmus híveit, mert mint mondod: aki nem támogatja a jogegyenlőség híveit, csakhamar szembe kell nézzen a diszkrimináció, a homofóbia, a tolerancia vádjával.

Sajnálom, hogy támadva védekezel. Kérlek, gondold végig: valóban nem fóbia, diszkrimináció és intolerancia az, amit képviselsz? És ha az, akkor miért jelent problémát ennek felvállalása? Kisebbségi magyarként kínos – fóbnak, diszkriminátornak és intoleránsnak lenni? Igen, kínos, valóban. De ne tarts semmitől: mindennek nálunk, sajnos, nincs különösebb következménye néhány keserű kommenten, kávéházi beszélgetésen kívül.

Biztosan nem kell szembenézni homofóbként (nacionalistaként, szexistaként) olyasmivel, mint amitől ma az igazán súlyosan megbélyegzettek, a szexuális és etnikai kisebbségek tagjai szenvednek nap mint nap.

Őket ugyanis, kedves Gyöngyi, többek között azokon az internetes fórumokon, ahonnan a te felületes, átgondolatlan érveid is származnak, folyamatosan megalázzák, megfenyegetik, személyiségi jogaikba taposnak. Online és valós életük is félelem, korlátozás, identitásharc.

És ez az, amivel nem lehet közösséget vállalni, amely téged is arra kötelez: gondold át pontosabban, alaposabban, hogyan szólalsz meg a témában. Milyen előítéleteket, nem-tudásokat, félreértéseket erősítesz. Ezek ugyanis összeadódnak, egymást erősítik. Ma, de legkésőbb holnap, ellened, kisebbségi magyar ellen fordulhat az általad képviselt szemlélet, amely nem tiszteli sem a személyi, sem a közösségi autonómiát: a hagyományőrzés lehetőségét és a normaalkotás jogát. Ahol nincs jogértés, ott jogbizonytalanság és kiszolgáltatottság van, mindenkinek.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!