Ha père Antoine feltámadna

2015. 11. 23. 16:31

Szilágyi Aladár jegyzete Brüsszelről, Európa lebénult fővárosáról.

 

Ma kihalt a Maison Antoine, ahol a legjobb krumpli sül Belgiumban

 

Nézem a híradót. Brüsszel, vasárnap délelőtt. A tévériporter kolléga a varázslatos hangulatú place Jourdan kockaköveire cövekelve tudósít. Valami nincs rendjén: ahogy a kamera végigpásztázza a teraszos kiüldék-beüldék tucatjával bélelt teret, se kint, se bent, egyetlen éhét-szomját csillapítani óhajtó turista, eurokrata hivatalnok, avagy őshonos járókelő sem látható. A piac sátrai, pultjai között egy teremtett lélek sem lézeng. Mert ma nincs piac, Brüsszel lekedveltebb vasárnapi vására ma nem működik. Senki nem állította fel a sátrát, senki nem nyitotta szét a mozgópultját, egy farmer sem rakta ki a termékeit, senki nem kínál szénaillatú, édeshagyma ízű vallon Charmoix-sajtot, sörben mosott trappista Chimay-t, fűszeres flandriai Grevenbroeckert. Mert Brüsszelben (Belgium és Európa fővárosában…) negyedfokú készültséget rendeltek el a hatóságok, mert Brüsszelben szinte teljesen megbénult az élet.

Számomra leglehangolóbbnak a tér egyik gyújtópontjában álló nyolcszögű pavillon, a Maison Antoine kihaltsága tűnik. Az emblematikus zarándokhely, ahol Belgium legjobb sültkrumplija készül, ahol a legendás-ropogós frites kapható méretes zacskókban, huszonvalahányféle fűszeres mártással, létrejötte óta először, ma: 2015. november 22-én nem tárta szét a spalettaszárnyait. (Jómagam nem egyszer gyönyörködtem a fürge sültkrumpli-mesterek bűvészmutatványaiban, amint a más-más hőfokú hasábhalmazokat töltögették egymásra. Fogtam az adagomat, és letelepedtem valamelyik, százféle sört kínáló műintézet teraszára, ahol egy fél szemével kacsintó sültburgonya-frizurás zacskó bátorított fogyasztásra: „Partenaire de la Maison Antoine”, azaz hogy Antal bátyánk partnerével van dolga az éhét csillapítónak – aki persze, ropogtatás közben menthetetlenül megszomjazik…)

Antoine Desmet 1948. márciusában alapította krumplisütődéjét. Immár a negyedik generáció, a dédunokák nemzedéke működteti. Ez az a népszerű hely, ahol a New York Times véleménye szerint is „a földkerekség legfinomabb francia sült krumplija” készül, ez az a pavilon, amelyik a belga királyi udvar szállítójaként is excellál, a Maison, ahol politikusok, világsztárok is megállnak egy-egy zacskónyi menetre. (Legutóbb, amidőn ott forgolódtam, még „béke és nyugalom” honolt arrafelé. Béke és… választási kampány. A pavilon pártsemleges területnek bizonyult. Szemtanúja voltam, amint az egymással rivalizáló szocialista és zöld aktivisták – élen a polgármesterjelöltjükkel – türelmesen kiállták a sorukat, majd egy közeli terasz asztalait összetolva, együtt telepedtek le ropogtatni-sörözni a demokrácia jegyében.)

Nézem a híradót. Vasárnap délelőtt van. A Chausée de Wawre Jourdan téri torkolatánál páncélkocsi sötétlik, mellette rohamsisakos, állig felfegyverzett katonák sorakoznak. Ha Antoine apó feltámadna, rögtön észrevenné, hogy senki, de senki nem tüsténkedik a krumplisütő serpenyők körül…



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!