Fogadjunk!

Félő, hogy lelkes jobbrafordulásában Antonescu nem számol azzal, hogy a volt hajóskapitány csak bizonyos feltételek mellett engedi a fiatalokat a kormányrúdhoz. Az idősebbeket is. Simon Judit helyzetértékelője.

Sok pénzt nyertek volna azok, akik 2012 őszén arra fogadnak, hogy a szoclib unió, becenevén USL, nem húzza ki az elnökválasztásig. Szét is szaladtak, amint komolyabban elkezdődött a kampány. A téteket a kormány megalakulásakor lehetett volna megtenni, mert utána már érkeztek a jelek: nem jó ez a házasság. Egyik fél máshova udvarolt, a másik sűrűn kezdett kocsmába járni. Konkrétan: a kormányfő maga mellé vette Frundát, Antonescu pedig egyre gyakrabban suttogott az államfővel.
Aki kicsit is ismeri a hazai viszonyokat, nem hitte el, hogy a szocdemek simán elfogadják, hogy az akaratos, liberális vezér lakjon majd a Cotroceni-i palotában, és beleszóljon mindenbe, ami fontos.
Crin Antonescu a kezdetektől nem csak azt szeretné, hogy államfő legyen, hanem azt is, hogy pártja soraiból kerüljön ki a miniszterelnök. Arany élet – gondolhatta, de egyre idegesebb lett a közvélemény-kutatások eredményeitől.
Victor Ponta viszont Antonescutól lett egyre idegesebb. Unióbeli társa lassan úgy viselkedett, mintha ellenzékben volna. Ráadásul, liberális partnere mind jobb viszonyba került az azelőtti közös ellenféllel: Traian Bãsescuval.
Az a fogadó is sokat nyerne, aki arra tett, hogy az államfő mandátumának utolsó pár hónapjában még egyszer alaposan megkeveri a kártyákat. Megkeverte, és ismét a liberálisok húztak a tizenkilencre. Pedig tudhatták volna, hogy Bãsescu jobb játékos náluk, egyszer már elszedte a zsetonjaikat, és megalakult a Demokrata-liberális Párt (PDL).
Cãlin Popescu Tãriceanu kormányfőként kiismerte Bãsescut, ő tudja, hogy a cinkelt kártyáktól sem riad vissza. Próbálta meggyőzni ifjabb pártársát, ne sétáljon bele a csapdába. Nem volt kit, hát ő lépett ki a PNL-ből, melynek megalakulása óta oszlopos tagja, majd elnöke volt. Ameddig Antonescu kiütötte. A volt kormányfő pártot alapít és tárgyal az USD-vel. Ismétlődik Bãsescu taktikája: nem csak ellenzékbe küldte a PNL-t, de újra szakad a párt.
Antonescu viszont fiatal és nyughatatlan, aki azt hiszi, vele nem törtéhet meg, ami elődjével, Tãriceanuval. Hát, megtörtént. Az államfő szép szavakkal, zsíros ígéretekkel édesgette magához a liberálisok elnökét. A számos találkozó lehet az oka Antonescu magabiztos kijelentésének, hogy az év végén a Nemzeti Liberális Párt (PNL) visszaköltözik a Victoria palotába. Mosolyából ítélve abban reménykedik, hogy államfőként majd ő nevezi meg a kormányfőt, méghozzá a paletta jobb oldaláról. Két név foroghat a fejében: Klaus Johannis – ez külföldön is jól cseng –, és – most lehet csodálkozni – Traian Bãsescu. Az államfő – a látszat ellenére sosem mond semmit véletlenül –, a minap kijelentette magáról, hogy remek miniszterelnök lenne. Félő, hogy lelkes jobbrafordulásában Antonescu nem számol azzal, hogy a volt hajóskapitány csak bizonyos feltételek mellett engedi a fiatalokat a kormányrúdhoz. Az idősebbeket is.
Bãsescu ismét alakítja a jobboldali szövetséget, hogy az elnökválasztáson, majd a 2016-os törvényhozási választásokon az ő kezében legyen a jobboldali aduász.
Victor Ponta kormányfő, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és az általa alakított Szociáldemokrata Unió (USD) is látványosan készül a mindenféle választásra.

A szocdem vezető nagyszerű színésznek bizonyult, amikor elbúcsúztatta az USL-t, és remek alakítást nyújt a liberálisokat a kormányba visszaváró szomorú, elhagyatott miniszterelnök szerepében.

Pontának ugyanis nagy megkönnyebbülés, hogy Antonescu az ellenzékben ül, az sem zavarja, hogy a szenátus elnöke marad. Lényeg, hogy a kormányzásba és lapok keverésébe ne szóljon bele. Főleg ne rázogassa a miniszterelnöki széket. Sok pénzt veszítene, aki arra fogadna, hogy a PNL az év végéig visszatérhetne a kabinetbe. Akár nyerhetne is, aki arra tenne, hogy a szocdemek együttműködnek az új, Tãriceanu vezetette liberális párttal, és még az sem sokat kockáztatna, aki az egyetlen valóban liberális politikus elnökjelöltségére fogadna. Ponta ugyanis komolyan gondolja, hogy miniszterelnök akar maradni, és nem zárkózott el attól, hogy a szocdemek szabadelvű jelöltet támogassanak az elnökválasztás második fordulójában. S hogy ez nem Antonescu lenne, azért a tét több százszorosát lehetne nyerni. Ezzel a szerepjátékkal a miniszterelnök a liberális szavazókat édesgeti magához, azokat, akik inkább a szocdemekkel tartanak, mint Bãsescu embereivel. Az államfővel szemben ülő Ponta kezében is gyűlnek a lapok, egy ásza már biztosan van: a polgármesterek tetemesen megemelt fizetése.
Persze az államfőválasztásig van még egy európai parlamenti választásnak nevezett, komoly közvéleménykutatás.

Uraim, tegyék meg tétjeiket!