Én lassan már semmit sem értek

„A politológus azt mondja, Magyarországon elmaradt az eredeti tőkefelhalmozás. Előbb-utóbb a politikai elitnek utól kellene érnie magát. Simon Gábornak már sikerült, a többiek is igyekeznek…” Havas Henrik jegyzete.

Például azt, hogy mégis mit gondol Simon Gábor – aki pár napja még a Szocialista Párt elnökhelyettese volt –, hogy hát akkor, hogy is van ezzel a 240 millió forinttal, ami a bécsi számláján van. Ez a Simon nekem igazából sohasem tűnt fel. Mióta láttam az Argo című akciófilmet, azóta tudom, hogy az ideális kém pont olyan, mint ez a Simon: átlagos, nem feltűnő, ránézésre az a fajta szemüveges zongoratanár, aki nem ad kokit, ha a gyerek melléüt egy billentyűt. Jó, jó, ott battyogott tavaly télen az éhségmenet kilátástalan sorsú munkanélküli bányászaival, olvasztárjaival, de nem mondott semmi különöset, csak úgy ott volt. Azt a 240 milliót meg kifelejtette a vagyonbevallásából. Aztán küldött egy új bevallást, amiben megint nem szerepelt ez az összeg, mert Simon elvtárs nem talált olyan rovatot, ahova beírhatta volna, viszont eszébe jutott, hogy van két luxuslakása. A kormány persze azt állítja, hogy a Simon igazából a pártja pénzét parkoltatja a számláján. Ami azért furcsa, mert a szocialisták megállás nélkül pénztelenségről panaszkodnak. Lehet, hogy az a 240 millió el lett felejtve?

Az a vicc, hogy a környezetemben senki sem háborodik fel azon, hogy rajtakaptak egy korrupt politikust.

A közvélemény azt gondolja, hogy ez a Simon egy hülye. Hát igen. Én még emlékszem, hogy az első szabadon választott országgyűlés tagja milyen autókkal álltak be a Parlament parkolójába. Szakadt Ladák, Skodák, Wartburgok, Daciák. Azt se felejtsük el, hogy honnan jöttek, többségük albérletből, panelből, falusi vályogházból. A politológus erre azt mondja, hát igen, Magyarországon elmaradt az eredeti tőkefelhalmozás. Előbb-utóbb a politikai elitnek utól kellene érnie magát. Simon Gábornak már sikerült, a többiek is igyekeznek.
Előrebocsátom, hogy atomerőmű párti vagyok. Ha volna Magyarországnak földgáza, olaja, hegyek közt kanyargó bővizű folyója, szeles tengerpartja, napfényben fürdő sivatagja, akkor talán más volna a véleményem. Mivel egyik sincs, azon a véleményen vagyok, hogy a szükséges időben bővíteni kell a paksi atomerőművet, amely orosz technológiával épült ugyan, de hála a magyar leleménynek és a nyugati informatikai háttérnek, mára a világ öt legbiztonságosabb atomerőműve közé tartozik. A rádióban és a televízióban rengeteget foglalkoztam a nyolcvanas években a Dunakanyarba tervezett Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszerrel. Bár minden szakmai háttéranyagot elolvastam, nem tudtam eldönteni, hogy jó-e nekünk a szlovákokkal erőművet, meg gátakat építeni. Az viszont egyértelmű volt, hogy akik nem akarják Bős-Nagymarost, valójában a létező szocializmusra mondanak nemet.
A jelenlegi ellenzék nagy bajban van. Egyrészt, mert a többség elkerülhetetlennek tartja az atomerőmű bővítését, ésszerűnek tartja, hogy az oroszok folytassák azt, amit annak idején elkezdtek, másrészt a kampányban kénytelen vezető témává tenni Paksot, és azt üvöltözni, hogy Orbán visszahívja a szovjeteket, akiket egyszer már elküldött. Még nagyobb bajban van az Orbán-kormány, mert az EU abba nem fog belemenni, hogy az építési költségek ne számítsanak bele az államadósságba, márpedig az Orbánéknak létkérdés. Aztán Brüsszel már aggodalmát fejezte ki az átláthatóság és a tisztességes verseny hiánya miatt. Orbán Viktor erre azt mondja, hogy az EU bürokratái, meg a náluk lobbizó multik csinálják a cirkuszt. Az igazság az, hogy nem volt hivatalos versenytárgyalás, és azt sem tudjuk, hogy az oroszok milyen feltételekkel hitelezik meg az építést. Előbb-utóbb megtudjuk, mert a szerződést csak 10 évre titkosították. Azt még kivárjuk.