Ellen-védhatalmi szövetség

A kampányízű, végig nem gondolt kijelentések, akciók, a szélsőségesek malmára hajtják a vizet, elősegítik a magyar kisebbség elleni védhatalmi szövetség létrejöttét és megerősödését. Lakatos Péter jegyzete.

Valószínű, unokáink sem fogják megtudni az igazi okát annak, amiért Tusványoson a védhatalmi státusz kifejezés hirtelen a politikai közbeszéd tárgya lett. Több lehetséges változat is szóba jöhet:

a. magamutató, de krónikus sikerhiányban szenvedő EP-képviselő kétségbeesett, figyelemfelkeltő próbálkozása a jövő évi választások előtt;

b. Orbán Viktorral előzetesen egyeztetett akció, elterelendő a figyelmet nagyobb, fajsúlyosabb magyarországi problémákról, megadva a lehetőséget a nemzet miniszterelnökének, hogy a határon túli magyarok védelmezőjeként léphessen fel a várhatóan túldimenzionált román reagálásokra;

c. bizonyos titkosszolgálatok régebben kipróbált és többször alkalmazott, manipulálható, ellenőrizhető személy felhasználásán alapuló diverziója.

E három fenti változat kombinációja sem kizárt, sőt. Mára okafogyott azt elemezni, miként lehetett vagy kellett volna elkerülni az úgynevezett „fordítási hibák miatt bekövetkezett” félreértéseket. Egyesek nem akartak félreérthetetlenül fogalmazni, másoknak ez nagyon is kapóra jött. A román politikusok túlzott reakciója, az amúgy is fokozottan nacionalista médiahangulatban, előre látható volt.
A Traian Bãsescut felületesen ismerők csak nyári blöffnek gondolták marosfői kijelentéseit, amelyek szerint, „Magyarország az instabilitás tűzfészkévé vált a kisebbségi kérdésben” és „Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest pontra tevésében.” A diplomáciai gyakorlatnak megfelelően, akkor már javában zajlottak az előkészületek az államelnök szlovákiai látogatásával kapcsolatban. Az Ivan Ga¹paroviè elnökkel folytatott megbeszélését követő sajtótájékoztatón Bãsescu nem rejtette véka alá véleményét: „Románia sosem fogja elismerni a kisebbségekre vonatkozó kollektív jogok elméletét, és nem fogadja el, hogy valaki külföldről próbálja megmondani, hogyan szervezzük meg közigazgatásilag az országot”. Bãsescu szerint mind Románia, mind Szlovákia úgy módosította jogszabályait, hogy kisebbségeinek az európai szabványoknak megfelelő bánásmódot biztosítson.
Immár nyíltan alakulgat a magyar kisebbség elleni védhatalmi szövetség, amihez tevőleg járultak hozzá úgy a Traian Bãsescu újraválasztására, majd megmentésére buzdítók, mint a Magyarországot az EU-val szembefordítani igyekvők. A határon túli magyarok számára végzetes lehet Magyarország további uniós presztízsvesztése. Egy adott kisebbségellenes szövetségnek csak az EU szabhat gátat, mert maga is védhatalmi státuszt tölt be. Védi a demokráciát, az uniós alapértékeket.
Abban feltétlenül csúsztat Bãsescu, hogy a régióátszervezés kizárólag belügy. A Románia által is elfogadott nemzetközi dokumentumok kimondják: „A Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak.” Továbbá: „Nem lehet megváltoztatni a helyi önkormányzatok határait az érintett közösségekkel való előzetes konzultáció, vagy ahol ezt törvény lehetővé teszi, esetleges helyi népszavazás nélkül.” A nemzetközi, ratifikált egyezmények be nem tartása számon kérhető.
Államelnökünk kollektív jogokra vonatkozó soha kijelentése sem fogja kiállni az idő próbáját, amint azt Koszovó esete is bizonyítja. Öt éve még sziklaszilárd volt a román nem az elismerésre, most már Ponta miniszterelnök pedzegeti a Koszovót elismerő uniós országok többségéhez való csatlakozást.
Az elmúlt 23 év eseményei igazolják a lépésről-lépésre történő térnyerés nagyobb esélyeit a kisebbségi jogok kivívásában, az izgága, lerohanásos stratégiával szemben. Az eddig elfogadott jogok következetes gyakorlati alkalmazása, újabb jogok uniós szintű kodifikálása és hazai elfogadtatása egyidejű, sokrétű feladat. Ehhez a magyar kisebbség egységes, megfontolt kiállása, a román többséggel, főként a fiatalokkal való állandó párbeszéde szükséges. Az esélyeket javíthatja az uniós értékeket a gyakorlatban is alkalmazó, erős Magyarország, amelynek kormánya folyamatos párbeszédet és nem meddő vitát folytat román partnerével.
A kampányízű, végig nem gondolt kijelentések, akciók, a szélsőségesek malmára hajtják a vizet, elősegítik a magyar kisebbség elleni védhatalmi szövetség létrejöttét és megerősödését.