De gustibus

2016. 02. 12. 12:45

Jelenünk erős feszültségei között nagyon nehéz elhelyezni egy olyan embert, aki nem gyűlöletbeszéddel igyekszik „megoldani” társadalmi szintű problémákat, hanem feltárja, vagy csak „kibeszéli” azokat. Farkas István írása.

 

A Charlie Hebdo elleni merénylet igencsak nagy árnyékot vetett egy évvel ezelőtt Raif Badavi történetére, aki muszlimként lájkolni merészelte a szaúdi arab keresztények Facebook-oldalát. A gyalázatos állatot a Korán szerint ki kellett volna nyírni, de csak tíz év börtönre és ezer korbácsütésre ítélték. A Parászka Borókát elhallgattatni kívánó nagymellényű mélymagyarok – eddig Facebook-tevékenységként, mert igazából csak ott verik a billentyűzetet – elítélik a muszlimokat is, ezért hozom fel számukra ezt a példát. Hogy lássák, semmivel sem különbek az általuk is elítélt szélsőségeseknél.

Parászka Borókának szerintük az a legnagyobb baja, hogy magyarellenes. Mert úgy ír. Ez azt jelenti, lefordítom: nem azt írja, amit mi olvasni szeretnénk. Ha kokárda lenne a mellén, ha pödrött bajuszú lenne a férje, ha felsőbbrendűnek érezné magát a románoknál, ha úton útfélen hangoztatná, hogy a világ népei között vérségi előjogokkal rendelkezünk, mi magyarok, na akkor nem kapna petíciót, nem kapna fenyegető e-maileket. De lehet, azzal is megelégednének, ha Boróka nem emelné fel szavát a cigányok, melegek, menekültek mellett. Megelégednének azzal, ha Boróka gyáva lenne. És ez az érvrendszer feltartóztathatatlanul söpör végig a magát nemzetinek tekintő oldalon. Azon az oldalon, amelynek szubkultúrája szerint ördögtől való minden liberális-faszság.

Pedig Parászka Boróka helyzetértelmezése egy humanista keretből indul ki, és meggyőződésem, hogy a humanizmus meghaladja a nemzeti értelmezéseket.

Valami „abszolút etikával” operál, amit nem aktuálpolitikai keretből kiindulva kellene elfogadni vagy elutasítani.

Boróka „helyiérdekű újságíró”, a szó legpozitívabb értelmében, vagyis érzékeny a helyi (marosvásárhelyi, regionális, erdélyi) problémákra, de elutasítja azok nemzetpolitikai osztályozását, és jelenünk erős feszültségei között nagyon nehéz elhelyezni egy olyan embert, aki nem gyűlöletbeszéddel igyekszik „megoldani” társadalmi szintű problémákat, hanem feltárja, vagy csak „kibeszéli” azokat. Igen, bármilyen meglepően is hangzik, Parászka Boróka, akit el akarnak hallgattatni a magyarok, nem a magyarok ellen beszél. Fájdalmas igazságokat oszt.

Írásait ilyen értelemben „terapeutikus” alkotásoknak is lehetne tekinteni, hiszen olyan visszásságokat tár fel, melyekre még jogszabályokat sem nagyon alkottak még, ám valamennyiünkben benne kellene éljen az általa kitárgyalt helyzetek idealisztikus értelmezésének kapacitása.

Világunk túlzottan belesüllyedt a cinikus pragmatizmusba, a közvetlen érdekérvényesítés éhségébe, a gyerekes politikai játszmákba, a mindennapok kiszolgáltatottságába, és emiatt nem vesszük észre azt, hogy életünk sokkal többön múlik, mint amennyi moslékot elénk önt naponta a média. Boróka olyasmiket beszél el, olyasmikről „prédikál” a neten, amik nem (csak) a zsebünket, és nem csak a nemzetszín-sújtásos zubbonyunk alatt dobogó szívünket érintik.

Ami érdekes számomra, hogy nagyon sok internetes fórumon bukkanok olyan megjegyzésekre, hogy Parászka Boróka „zsidóbarát”, esetleg „románbarát” lenne.

Nos, vettem a fáradságot, és a néhány évre visszamenőleg újraolvasta „alanyunk” cikkeit, megtaláltam bennük valóban azt, amit annyira nehezményeznek a nethuszárok, éspedig, hogy polémikus hangnemben fogalmaz, hogy helyenként – a pályázati kiszolgáltatottságok hálójában vergődő erdmagyar újságírás számára szokatlanul – olyan közszereplőket nevez meg morális vétkesekként, akikre mindig csak mély áhítattal szabad gondolni. Ám, amennyiben vesszük a fáradságot, és utánajárunk ezen „ikonoknak” , a legtöbbjük rovásán, ha más nem is, de egy kis nepotizmus, egy kis érdekkonfliktus, netalántán szerény ügyészségi dosszié is előfordul.... Persze, mindenkinek saját ügye, hogy kit is istenít… Parászka Boróka elutasítja, hogy ezeket a közszereplőket istenítse, és az erdmagyar médiában szokatlan módon, felvállalja ezekkel az emberekkel, intézményekkel a nyílt konfliktust. És? Tabudöntögető. És? Fülkeforradalmár. És?

Védi a melegeket. És? Ez miért fáj a „hidegeknek”? Miért nem tudnak „hideg fejjel” gondolkodni ilyesmiről?

Most, amikor a Facebook tételesen is bebizonyította Karinthy láncszem-elméletét, most látom csak, hogy kik vesznek körül, mennyire közel vannak hozzám a hogyismondjamszépen, akik szerint mindenki köcsög, aki másképp gondolkodik, akik szerint vagy azonosulsz vagy mész a francba. Én ezért tőlük határolódok el.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!