Csak pletyka volna?

Nem lepődnénk meg, ha beigazolódna az újabb pletyka: Orbán azért nem akar Romániába jönni közös kormányülésre, nehogy kezet kelljen fognia Markó miniszterelnök-helyettessel! Pedig számára a nemzeti érdek mindenekelőtt! Hát nem? Sike Lajos jegyzete az Erdélyi Riport 2012/6. számából.

Kérdem Pataki Csabát, Szatmár megye alprefektusát: Ha tavaly lett volna közös magyar–román kormányülés, ahogy a tervekben szerepelt, méghozzá nálunk, a szatmáriak milyen közös témával rukkoltak volna elő? Gondolkozás nélkül rávágta: „A Nyíregyháza–Szatmárnémeti–Nagybánya gyorsforgalmi úttal mindenképpen, hisz régiónk fejlődése szempontjából rendkívül fontos volna ez az út!” Valóban, tíz éve már, hogy megszületett a később tőlünk Moldáviának és Lengyelországnak kanyargó, uniós támogatásra (is) alapozott terv, aztán jött a gazdasági válság, majd a kormányváltás, vele más szemlélet és megközelítés.

S lám, a magát a nemzeti összefogás kormányának nevező fideszes hatalomnak csak az erdélyi magyarok mind nagyobb (darab)számban rá adandó szavazatai a fontosak, életkörülményeink és a velünk élő többségiekkel való viszonyunk alig számít. Ha számítana, akkor Orbánék nem szalasztják el az ilyen alkalmakat, amelyek különösen a nyugat-erdélyi megyéknek, több százezer magyarnak sok jót is hoztak, illetve hozhattak volna. Hogy mást ne említsünk: azokról a határ menti falvakat összekötő (egyrészt már elkészült, másrészt az idén befejezendő) utakról, amelyek a schengeni csatlakozás után nekünk annyira fontosak, még a Tãriceanu-kabinet idején tartott román–magyar közös kormányüléseken döntöttek. Akárcsak a két ország gázvezetékeinek azóta befejezett összekapcsolásáról, Aradnál. Az autóút Szatmárnémetinek egy ugyancsak hiányzó új Szamos-hidat is hozott volna, benne volt a tervekben! Ám az elmaradt közös kormányülés más fontos ügyek megoldását is, ki tudja meddig, elnapolta. Például azt, hogy mikor kapjon végre román állami támogatást a Sapientia vagy a Partium Egyetem, gyorsuljon fel vagy induljon újra a még vissza nem kapott egyházi épületek visszaszolgáltatása.

Ám e számunkra közérzetjavító ügyek megoldása helyett a Fidesz-kormánynak fontosabb, hogy az ő úgynevezett nemzeti érzelmű (a tapasztalatok szerint magyar nagyszájú, ám cselekedetekben tétova és hatástalan) emberei vegyék át az erdélyi magyar politika és közélet irányítását, még azon az áron is, hogy az ezzel járó támogatás a magyar adófizetőknek százmilliókba kerül. S nem érdekli őket, hogy miközben pesti hatalmukat megerősíthetik az itt szerzett szavazatokkal, a bukaresti parlamentből, ahol az erdélyi magyarok dolgai valóban eldőlnek, kieshetünk. Ráadásul az általuk hirdetett magyar nemzeti összefogás jegyében. Micsoda cinizmus! Az elmúlt két év egyértelműen megmutatta, mit ér a Fidesz szelektív, csak egyes határon túli magyar szervezeteket támogató politikája. (Lásd most legújabban a csángó oktatás ügyét.)

A Felvidéken a renegátnak számító Bugárék legutóbb kétszer annyi szavazatot kaptak (8 százalékon felül!), mint a dédelgetett Csákyék, akik nem is jutottak be a parlamentbe. A mostani előre hozott szlovákiai választáson ismét Bugáréknak áll a zászló: mikor e sorokat pötyögtetem, a hírek szerint a márciusi megméretésen a Híd-Most 8,8 százalékot kaphat, míg az MKP mindössze 2,7 százalékot – persze az úgynevezett Gorilla-botrány, mely az egész szlovák politikai életre hatással van, a magyar szimpátiákat is befolyásolhatja. Az is említést érdemel, hogy egy olyan „frontváros”, mint Révkomárom, szintén a helyi „jó magyarok” fideszes gyámkodásával vesztette el magyar polgármesterét. Mindez előrevetítheti, milyen győzelmeket arathat az EMNP, más néven az új Tőkés- és Fidesz-párt Erdélyben, az idei választásokon.

Markó Bélával együtt sokan sajnáljuk, hogy a magyar kormány rosszul mérte fel az erdélyi magyarsággal kialakított politikáját, s csak az érdekvédelemmel szemben álló, a statisztika szerint is gyenge pártocskákat támogatja, nem használja ki azt a lehetőséget, hogy az RMDSZ fontos kormányzati tényező Bukarestben, minek kapcsán több közös magyar–román ügyet meg lehetne tárgyalni, illetve oldani. Ezért nem lepődnénk meg, ha beigazolódna az újabb pletyka: Orbán azért nem akar Romániába jönni közös kormányülésre, nehogy kezet kelljen fognia Markó miniszterelnök-helyettessel! Pedig számára a nemzeti érdek mindenekelőtt! Hát nem?