Bãsescu, a bumeráng

A romániai helyzetet külföldön felületesen elemzők úgy látják, mintha Traian Bãsescu lenne a román demokrácia őrangyala, akit puccsal akart eltávolítani a szociális–liberális szövetség, de akit védelmez Brüsszel és Washington. Itt álljunk meg egy szóra, mert szokás szerint, az ördög a részletekben rejlik. Lakatos Péter jegyzete.

Románia lakosságát, bár számbelileg csökkent, nem fenyegeti sem az idegösszeomlás, sem a kihalás veszélye, mint az anekdotabeli ausztrál őslakosokat, akik nem tudtak megszabadulni régi bumerángjuktól, mikor újat kaptak, mert ez eldobott régi mindig visszatért. A románok sem tudnak megszabadulni Traian Bãsescutól, aki a 7,4 millió ellenszavazatot figyelmen kívül hagyva bumerángként tért vissza a Cotroceni-palotába.
Való igaz, ez nem példátlan a román történelemben. Bãsescu is azt mondhatja és mondja is, mint Costache Negruzzi történelmi novellájának főhőse, a bojárok által elkergetett, de visszatérő Alexandru Lãpuºneanu fejedelem: „Én akkor is akarlak benneteket, ha ti nem akartok.” Akkor is, a 16. század derekán, azóta is mindannyiszor, most is: a hatalmi belviszályt a lakosság szenvedi el. Az is hagyomány, hogy ez a hatalomért küzdőket a legkevésbé sem zavarja.
A romániai helyzetet külföldön felületesen elemzők úgy látják, mintha Traian Bãsescu lenne a román demokrácia őrangyala, akit puccsal akart eltávolítani a szociális–liberális szövetség, de akit védelmez Brüsszel és Washington. Itt álljunk meg egy szóra, mert szokás szerint, az ördög a részletekben rejlik.
Bãsescu jól tudta, mi készül ellene, de Ceauºescutól eltérően ő vigyázott a Szolgálatokkal való jó viszony ápolására, ugyanakkor parlamenti támogatottságát kihasználva még idejében úgy változtatta meg a népszavazásról szóló törvényt, hogy szinte leválthatatlan legyen. A Szolgálatok még nem látták elérkezettnek az időt az átállásra, illetve még nem kaptak kellő biztosítékot a leendő államelnöktől befolyásos status quójuk megtartására.
Paradox módon Bãsescu visszatérését legfőbb ellenfelei, az Antonescu–Ponta páros hibát hibára halmozó, átgondolatlan politikája segítette elő. Pontáék teljes pályás letámadást kezdtek minden előkészítést mellőzve. Nem tájékoztatták idejében és alaposan az Unió vezetőit arról, hogy gyakorlatilag sürgősségi rendeletekkel vonják vissza a törvénymódosításokat, amelyeket nemrég Bãsescu sugallatára fogadott el a Parlament, beleértve az Alkotmánybíróság jogkörét megnövelő előírást is. Ez utóbbi, valamint az alkotmánybírák elleni médiatámadás már sok volt az Unió vezetőinek, kiverte a biztosítékot, és a 7,4 millió Bãsescu-ellenes szavazat dacára Ponta hiába magyarázta bizonyítványát.
Antonescuék annyira bíztak a népszavazás eredményességében, hogy elfogadták a Barroso által kért 50 százalékos érvényességi küszöböt. Ezt megfejelték azzal, hogy nacionalista retorikával kijátszották a magyar kártyát, minek következtében a Bãsescu-féle alattomos, gyakorlatias RMDSZ-ellenesség eltörpült, elhalványult az Antonescu-féle verbális fenyegetés mellett.
Magyarázatra szorul az is, mitől népszerűbb Bãsescu a Székelyföldön, mint az ország többi részén. Bãsescu mestere a kommunikációnak, helyi szinten mindig azt mondja, amit az ottaniak hallani akarnak. Konkrétan a Székelyföldön, vissza-visszatérve, elismerte a régió hátrányos helyzetét (igaz, ezt az RMDSZ számlájára írta, mintha nem a Ceauºescu-éra öröksége lenne), majd köményes pálinka és kürtőskalács elfogyasztása közben változásokat ígért. A székely atyafiak azt elfelejtették, hogy Bãsescu annyi autonómiát szánt nekik, mint a román többségű megyéknek, gyakorlatilag szinte semmit. Az önrendelkezésről, a decentralizációról, a szubszidiaritás elvéről csak ellenzékben szokás beszélni. Ehelyett egyengette, megkönnyítette a Szász Jenő-féle MPP, illetve a Tőkés László-féle EMNP létrehozásához vezető utat. Bár voltak panaszok a pártalapításhoz szükséges, hamis aláírásokkal teli listákkal kapcsolatban, fura módon az ügyészség akkor nem indított olyan kivizsgálásokat, mint a legutóbbi, az államelnök menesztéséről szóló referendummal kapcsolatban. Sok a szóbeszéd a Tőkés első EP-mandátumának megszerzését elősegítő Kárpátokon túli szavazatok eredetéről is.
Mire számíthatunk? Ismerve a főszereplőket, kevéssé valószínű Bãsescunak a parlamenttel és a kormánnyal való zökkenőmentes kohabitációja. A kis létszámú bukaresti Bãsescu-ellenes tüntetések nem hatják meg az Unió vezetőit, mint az Orbán Viktor kormánya mellett kiálló több tízezer felvonuló esetében történt. Az biztos, hogy az USL megnyeri az év végi parlamenti választást, de már nemcsak a kétharmad, hanem az ötven százalék is veszélybe kerülhet, ha a gazdaság harmadik negyedévi teljesítménye romlik, aminek minden valószínűsége megvan, és a választási ígéretek betartására nem bólint rá a Valutaalap. Ilyen körülmények között, miután a fél évig kormányzati képviselet nélkül maradt romániai magyarság az ellenzék keserű sorsán osztozott, jó választási programmal és kampánnyal az RMDSZ ismét a mérleg nyelvét jelentheti a parlamentben, ami kormányzati szereppel jár. Minden rosszban lehet valami jó is.