Bozótharc Justitiáért

„A titkosszolgálatok egyetlen célja befolyásuk megőrzése. Akik, mint a legutóbbi történések bizonyítják, lehallgathatják még az ügyészek, a bírák gondolatait is. Kizárólag rajtuk múlik, a titkos felvételekből mit szivárogtatnak ki, kit süllyesztenek el, kit emelnek piedesztálra.” Lakatos Péter jegyzete.

Justitia istennő személyesíti meg a nyugati világban az igazságszolgáltatást, az igazságosságot, a jog morális tartalmát. Bekötött szemmel ábrázolják, ami azt szimbolizálja, hogy az igazságos jog nem tesz különbséget az egyes emberek között. Az istennő egyik kezében a kard a jog hatalmának, állami kikényszeríthetőségének jelképe, míg a másikban egyensúlyban levő mérleget tart, ez jelenti a jogi eljárásban résztvevő felek azonos jogait, azt, hogy a jog előtt mindenki egyenlő.
A romániai Justitia nem ilyen, ahogy a kegyeiért folytatott küzdelem sem lovagi torna, hanem sokszereplős bozótharc, amelyben szinte mindenki mindenkire lő, mi több, számtalan taposóakna van elrejtve. Elég egy rossz lépés, és vége az illető politikai vagy szakmai karrierjének. A nő meglévén, (őt nem kell keresni), maradt Seneca tragédiájából, a Médeából ismert szállóige, a cui prodest, azaz kinek használ Justitia meghódítása?
A végső szó az államelnöké, aki bár a referendumon megrendítő számú ellenszavazatot kapott, mégis talpon tudott maradni, mi több, odüsszeuszi leleményességgel az EU vezetőit maga mellé állítva, megerősödött. Traian Bãsescunak még egy és fél éve van mandátumából, ezt igyekszik kamatoztatni. Ha már kénytelen volt Victor Pontával egyezséget kötni, legalább fele királyságát, a korrupcióellenes ügyészséget meg akarja őrizni befolyása alatt. Ezért vette rá az igazságügyi tárcát ideiglenesen irányító kormányfőt, hogy jelölje Laura Codruþa Kövesit, Alina Bicat és Codruþ Olarut vezetői pozíciókba. Bãsescunak fontos, hogy mandátuma lejárta után se bolygassák ideiglenesen lezárt ügyeit, amint az mostanság nagy divat az unió országaiban a volt állam- és kormányfők esetében. Aki időt nyer, az szabadlábon maradhat, főleg ha az ügyészség nem kutakodik az elkótyavetyélt flotta után, nem kérdezget a saját magának törvénytelenül kiutalt ingatlanról, nem emel vádat, így bekövetkezhet az elévülés.
Victor Ponta miniszterelnök közel egy éve tapasztalja a kormányzás nehézségét gazdasági válság idején. Az emberek türelme és tűrőképessége fogytán, a schengeni csatlakozás határideje ködbe merül, a gazdaság stagnál. Kénytelen-kelletlen egyezséget kötött Bãsescuval, amit az unió vezetői jó néven vettek. Reménye szerint az ügyészségi vezetők nevesítésével, amire Bãsescu is áldását adja, legalább látszólag, az uniós elvárásoknak részben megfelelően folytatódik a korrupció elleni harc. Le lehet zárni az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmust (MCV), elhárul az utolsó akadály a schengeni csatlakozás előtt. A kormányfőnek valamilyen sikert kell felmutatnia a jövő évi európai parlamenti választás előtt, erősítendő pártját, hisz azon a megmérettetésen nem szövetségben, hanem önállóan indul a PSD.
A Justitiáért folytatott küzdelem először állította szembe nyilvánosan és határozottan Crin Antonescut és Victor Pontát. A Szenátus és a Nemzeti Liberális Párt elnöke, aki államelnöki babérokra tör, valamint pártja korifeusai, nem nézik jó szemmel a Ponta–Bãsescu paktumot, a forróbb fejűek az első pillanatokban a koalícióból való kilépést hangoztatták. Antonescu számára létérdek a Bãsescu ellenes közhangulat fenntartása, hisz ez az alapja az USL szövetségnek, valamint biztosítéka az ő államelnöki jelöltségének és megválasztásának. Legfőbb támogatója a médiacézár Dan Voiculescu, akinek nem makulátlan múltja, vagyonszerzése jelenleg is igazságügyi eljárás tárgyát képezi. Az elévülés vagy a kedvező ítélet számára is létkérdés. Médiumai mérhetetlen dühvel támadják Pontát a Basescuval kötött paktum miatt.
A bozótharcot egyenes adásban, de nem pártatlan megfigyelőként közvetítik azok a hírtelevíziók, amelyek tulajdonosi köreiben, előtérben vagy háttérben, ismert politikusok állnak. Politikai és anyagi érdekek összefonódásáról van szó, amit adott esetben megzavarhat a korrupcióellenes ügyészség „túlbuzgósága”.
Külön pikantériája a helyzetnek, hogy a küzdelembe bekapcsolódtak Justitia szolgálói is. Az elmúlt évek során Bãsescu sikeresen állította szembe a bírákkal az örökösen dicsért korrupcióellenes ügyészséget (utóbbi, a DNA, bár nem volt illetékes, nyomozást indított még a feltételezett választási visszaélések ügyében is). Nem csoda, ha elvesztették realitásérzéküket és azt képzelték, mint a pretoriánus gárda, hogy ők választhatják ki maguk közül főnöküket. Feltüzelésükben nagy szerepe volt eddigi vezetőjüknek, Daniel Morarnak, akinek lejárt mindkét, a törvény által megengedett mandátuma és akit, hálája jeléül, alkotmánybírának jelölt Traian Bãsescu. Pár napi vitézkedését követően, a televíziót nézve és Bãsescut hallgatva, Daniel Morar a tőle megszokott pókerarccal hivatalosan is lemondott ideiglenes funkciójáról, nehogy kockáztassa jelölője bizalmát és az ezzel összefüggő, jövendő alkotmánybírói státusát.
Végére maradtak az ügy legfontosabb, de láthatatlan szereplői, a titkosszolgálatok, amelyek egyetlen célja befolyásuk megőrzése. Akik, mint a legutóbbi történések bizonyítják, lehallgathatják még az ügyészek, a bírák gondolatait is. Kizárólag rajtuk múlik, a titkos felvételekből mit szivárogtatnak ki, kit süllyesztenek el, kit emelnek piedesztálra.
A harc végkimenetele attól is függ, milyen álláspontra helyezkedik az Európai Bizottság, amely korábban azt ajánlotta, hogy a jelölteket átlátható versenyvizsga útján válassza ki az igazságügy miniszter. Viszont a Bãsescu–Ponta kettős eljárása a jogszerű, mert a hatályos jogszabály szerint a főügyészeket az igazságügy miniszter javaslatára, a Legfőbb Bírói Tanács véleményezése után az államfő nevezi ki. Ugyanakkor az EB nemcsak az átlátható eljárást, hanem a hónapok óta húzódó kinevezések mielőbbi véglegesítését is szorgalmazza, így nem lesz meglepő, ha végül az elnök és a kormányfő akarata érvényesül.