Azért nem olyan hülyék!

„A bili akkor borult ki, amikor azt mondtam, vannak nekünk olyan politikusaink, akik nemcsak a kis, de a nagy Magyarországot is elvezetnék, mert jól megtanulták a más népekkel és kultúrákkal való együttélést, a más fejével való gondolkozást is. A nagyobb nyomaték kedvéért Markó, Kelemen, Korodi és Cseke nevét említettem.” Sike Lajos jegyzete az Erdélyi Riport 2012/15. számából.

Baráti kapcsolataim jóvoltából egy politikamentes konferencián vettem részt a napokban az anyaország nagy alföldi városában. Nem feltétlenül akartam ott lenni, mert tárgya olyan műszaki kérdés volt, amit nehezen tudtam újságírói munkámba illeszteni. Ám barátaim addig kapacitáltak – fizetik az utat, jó borokat iszunk, este nagyokat dumálunk –, hogy ráálltam. Nem is találkoztam a politikával az első nap ebédjéig. Ekkor egy frissen megismert házaspár ült velem szemben, a férj mérnök, a feleség közgazdász. A kiszolgálásra várva, néhány udvarias szó után azt kérdi váratlanul a hölgy: „És maguk erdélyiek mit szólnak ehhez az Idiótához?” Meglepett a kemény jelző, túl erősnek tartottam, ezért úgy tettem, mintha nem érteném, és visszakérdeztem, kire gondol. „Természetesen a Győzőre, azaz a Győzhetetlenre!” – jött az ironikus válasz. Kuncogva jeleztem, most már minden világos. Aztán kifejtettem, számunkra se nagy öröm, hogy Győzhetetlen annyit balhézik, akkor is, amikor erre semmi szükség. Bennünket egy konszolidált, külföldön is tisztelt és nagyra értékelt anyaország tudna igazán erősíteni. Különösen nem szeretjük, ha megosztanak, anélkül hogy helyzetünket megfelelően ismernék. Milyen alapon gondolják Pestről, hogy nem tudjuk, mi nekünk a jó, s nem e szerint próbálunk cselekedni!?

A hölgy egyetértően bólogatott, de férje szúrós tekintete jelezte, neki egész más a véleménye. A bili akkor borult ki, amikor azt mondtam, vannak nekünk olyan politikusaink, akik nemcsak a kis, de a nagy Magyarországot is elvezetnék, mert jól megtanulták a más népekkel és kultúrákkal való együttélést, a más fejével való gondolkozást is. A nagyobb nyomaték kedvéért Markó, Kelemen, Korodi és Cseke nevét említettem. „Azok a hülyék, akik ráengedik Magyarországra a ciánt?! Tőkés azért lépett ki az RMDSZ-ből, mert a ciánt pártolják!” – csattant fel a férj. Próbáltam elmagyarázni, hogy a nagybányai ciánt se Markóék engedték a Tiszába, s Verespataknak sem ők adják meg az engedélyt, remélhetőleg nem olyan hülyék, hogy ilyesmibe belemenjenek, pláne választás előtt! Ám nem volt nagy sikerem. Emberem dünnyögött valamit és legyintett. Majd feleségével vitázott, kifelé már elég hevesen. Bántam, hogy őszintén válaszoltam kérdéseikre. Jobb lett volna udvariasan kitérni.

Lám, most miattam veszekednek! Aztán rájöttem, nincs mit felhánytorgatnom magamnak, hisz egy politikailag megosztott házaspárral volt dolgom. Sajnos, az utóbbi időben egyre több ilyen akad nálunk is. Az anyaországi gyilkos politikai megosztottság, egymásnak-feszülés, ami az elmúlt években annyi kárt okozott, hozzánk is befészkelte magát. Elsősorban azoknál, akik elhiszik, hogy a kettős állampolgársággal annyira magyarok vagyunk, hogy a román törvények már nem is vonatkoznak ránk, kizárólag Pesttől függ a boldogulásunk. Meg azoknál, akik nem akarják tudomásul venni, hogy az autonómia nem érzelmi kérdés, és nem az RMDSZ akaratától, hanem a román parlament általi elfogadásától függ. De mikor fogadja el egy olyan parlament, amelyben a magyarságnak mindössze 7 százaléknyi képviselője van a románok 93 százalékával szemben? S az a 7 is meddig? Mert lehet, hogy a három erdélyi magyar párt a Budapestről – az új Tőkés-pártot az ottani adófizetők pénzével is – jól megtámogatott magyar összefogás jegyében úgy összefog, hogy decembertől a bukaresti parlament kertjébe se jut el! Akkor mit szól majd Győzedelmes, aki állítólag minden más, előtte volt országnagynál jobban szívén viseli az egész magyarság sorsát?

Ám vissza a politikamentes műszaki konferenciához. Ott csakugyan egy szó politika nem hangzott el. Ha csak azt nem tekintem annak, amikor a pénzelvonásokra panaszkodtak. Egyikük szerint, ha így mennek a dolgok, rövidesen nemhogy az ebéd megfőzéséhez szükséges gáz kifizetésére nem lesz pénze a háztartások többségének, de a gáz meggyújtásához használt gyufára sem. A konferencia ugyanis az energiatakarékossággal és az ehhez kapcsolódó új műszaki megoldásokkal foglalkozott. A szünetbeli kávézásoknál azt figyeltem meg, hogy a műszakiak nemcsak hogy kerülik a politizálást, hanem egyenesen félnek tőle. Mintha attól tartanának, hogy ha valami rosszat mondanak, kiteszik őket az állásukból. De az elejtett szavakból kiérződött: nem olyan hülyék, nagyon is megvan a véleményük mindarról, ami velük és körülöttük történik. Ez bátorított fel, hogy a konferencia végén, előzetes szándékom ellenére, erdélyi magyar újságíróként mondjak pár szót. „Az elmúlt két évtizedben több nemzetpolitikai és nemzetrész-összetartozási konferencián vettem részt az anyaországban, de ha jó benyomást akartam kelteni, és el akartam magam fogadtatni, akkor (másokkal együtt) nem a saját véleményemet kellett mondanom, hanem azt, amit a rendezők hallani akartak! Örvendek, hogy most erre itt nincs szükség! Legalábbis ezen a műszaki konferencián. Talán jobb lesz, ha ezután többet járok ilyen konferenciákra, s nem oda, ahol a nagy nemzeti semmitmondást várják tőlünk.”