A túlnyerés veszélyei

Fékek és ellensúlyok hiányában, ha a jelenlegi kétharmad mellőzi a demokratikus párbeszédet a magyarság legitim képviselőjével, az RMDSZ-szel, és elfogadható kompromisszum nélkül, tűzzel-vassal keresztülviszi akaratát, amelyet alkotmánymódosítással szentesít, évtizedekre ellehetetleníti a romániai magyarság helyzetének javítását. Lakatos Péter jegyzete.

Túlnyerte magát a Szociál–Liberális Unió (USL). Ilyen arányú győzelemre még vezetői sem számítottak, amint azt elismeri Victor Ponta miniszterelnök az Associated Pressnek adott december 12-i interjúban. Nota bene, ha év közben az Alkotmánybíróság nem „meszelte” volna el az USL választási törvénymódosításait, akkor ma Romániának nem 588 tagú „megaparlamentje”, hanem 469 fős „Nagy Nemzetgyűlése” lenne, amelyben az ellenzék szerepét az RMDSZ és a kisebbségek képviselői töltenék be, a többi kizárólag az USL színeiben honatyáskodna. Akarva-akaratlan az Alkotmánybíróság megakadályozta az egypártrendszer visszaállítását Romániában.
Az ünnepek és a mámor elmúltával a kijózanodók előbb-utóbb rádöbbenhetnek a nagyarányú győzelem veszélyeire. Gazdasági, politikai és etnikai jellegű veszélyforrásokról van szó, anélkül hogy ezek jól elkülöníthetők lennének. Összefüggés, átjárhatóság van közöttük, ezért nehezen védhetők ki.
Ami a gazdaságot, a gazdaságpolitikát illeti, az USL-nek már a 2013-as költségvetés-tervezet parlamenti benyújtásával színt kell vallania. A kétharmados parlamenti többség birtokában, akárcsak a Fidesz Magyarországon, választhat az Európai Unió által elvárt rigorózus, hiánycsökkentő gazdaságpolitika, illetve az unortodox ötletelés között. Első esetben a veszélyt az jelenti, hogy az alkalmazandó intézkedéscsomag nem hajlandó tudomást venni az ideológiai korlátokról. Egy időben szükséges egyes területeken az állam gazdaságélénkítő, szabályozó szerepét növelni, valamint a veszteséges, többségében állami tulajdonú vállalatokat privatizálni, közben megőrizve a stratégiai ágazatokban az állam döntő befolyását. Ha az USL csak a populista intézkedésekben és az állami vagyon lenyúlásában lesz egységes, akkor a gazdasági válság kitartó vendég marad Romániában. A szerkezeti, úgynevezett strukturális reformok velejárói az állami szektorbeli elbocsátások, a növekvő munkanélküliség, mert a gazdasági válságban vergődő magánszektor nem képes felszívni a felszabadult munkaerőt. Ugyanakkor bármennyire megosztottak, erőtlenek is a romániai szakszervezetek, az USL elsősorban konszolidálódni s nem konfrontálódni szeretne. Ráadásul Románia nincs is abban a helyzetben, hogy Pontáék kijelenthessék: vége a jóléti államnak, a szociális piacgazdaságnak. Részben azért, mert a felső tízezret leszámítva Romániában nem lehet jólétről beszélni, és ami nem volt, illetve nincs, annak nem lehet véget vetni. Gondot jelent az is, hogy a szociális elégedetlenséget kihasználó USL a kampányban sok mindent ígért, de ha mindazokat rövid távon megpróbálja betartani, könnyen Medgyessy Péter szocialista kormányának sorsára juthat.
Az alternatívát jelentő unortodox megoldásokkal azért kell csínján bánni, mert, mint azt a román szólás-mondás tanúsítja, nem mindig ott hasad, ahova ütnek. Magyarországhoz képest, ahol ez a változat enyhén szólva sem sikertörténet, Romániában a működő külföldi tőke aránya még nagyobb, mind az ipari, mint a bankszektorban, ennek megfelelően az egyeztetés nélküli, egyoldalú intézkedésekre még keményebb válasz érkezhet a multik és az Unió részéről.
Miközben a színfalak mögött dúl a gazdasági hatalmi belharc a szocdemek és a liberálisok között, kiépítendő pártjaik gazdasági holdudvarát, gondot jelent a már bejelentett régióátszervezés és alkotmánymódosítás. Milyen jogköröket kapjanak a régiók, milyen forrásokkal rendelkezzenek, és melyik pártból kerüljenek ki az új vezetők? Fékek és ellensúlyok hiányában, ha a jelenlegi kétharmad mellőzi a demokratikus párbeszédet a magyarság legitim képviselőjével, az RMDSZ-szel, és elfogadható kompromisszum nélkül, tűzzel-vassal keresztülviszi akaratát, amelyet alkotmánymódosítással szentesít, évtizedekre ellehetetleníti a romániai magyarság helyzetének javítását. Eközben nyilvánvaló, hogy a 2014-es európai parlamenti, illetve a 2016-os helyhatósági és parlamenti választásokon a PSD és a PNL, ha nem is egymás ellen, de külön listán fog indulni. Kérdéses, hogy a 2014-es államelnöki választásra marad-e a közös liberális jelölt. Teremt-e még idejében a versenyhelyzet olyan feloldhatatlan ellentétet a PSD és a PNL között, amely a szövetség felbomlásához, ezáltal az RMDSZ kormányzati szerepvállalásához vezethet?
Ha a válasz nemleges, plusz problémát jelent etnikai szinten a magyarországi és romániai kétharmadok várható konfrontálódása a 2014-es európai parlamenti, illetve a magyarországi parlamenti választási kampányban. Az eddigi fideszes gyakorlat megváltozásában reménykedőket hamar kiábrándította Kövér László valóságtól elrugaszkodott, zsigeri gyűlöletből fakadó RMDSZ-ellenes kirohanása a Kossuth rádió december 30-i műsorában, s ettől a Fidesz vezetőségéből máig senki sem sietett elhatárolódni. Ha a kettős állampolgárok szavazatáért folyó erdélyi választási kampányban a Jobbik és a Fidesz eddigi retorikájára, amely a jelek szerint változatlan marad, az USL hasonló módon válaszol, amihez kétség sem fér, hisz nincsenek szövetségben az RMDSZ-szel, és amint a legutóbbi választás bizonyította, gazdasági válság idején jól jön a nacionalista kártya, az elszabadult indulatok elszenvedője a romániai magyarság lesz. Igaz, a kétharmad birtokosainak ez mellékes, elhanyagolható veszteség, ha hatalmuk megmarad.