A nagymagyar fecske és a demokrácia

„A nem demokráciákban vagy mindenkinek hatvannégy vármegyét kell viselnie az uszodában a sejhaján, vagy mindenkinek tilos, mert a nem demokrácia rövidebb-hosszabb idő után fontosnak tartja, hogy az élet ilyen apró kényelmi részleteit, mint a fürdőruha mintázata is, szabályozza.” Tasnádi-Sáhy Péter divatpolitikai jegyzete.

Érdekes lenne tanulmányt készíteni arról, hogy milyen tárgy nem készült még Nagy-Magyarország logóval. Én például arra tippelnék, hogy ez jó ideje egy üres halmaz.

Reggel az uszodában láttam egy férfit rózsaszín fecskében, és hozzá passzoló sapkában, mind a kettőn nagyon vagány Nagy-Magyarország embléma díszelgett, a vármegyék feltüntetésével, feliratot nem láttam, bár tény, nem is akartam hosszan bámulni. Én már a napi penzum után voltam, a relikvia tulajdonosa pedig a szemközti fülkébe állt be, hogy a szabályzatnak megfelelően leöblítse az út porát, mielőtt a medencébe csobbanna. Az ügy érdekessége, hogy mindehhez előzékeny „Bună dimineța!”-val köszönt, szóval az egyedi viselet egyértelműen a „jelenlegi helyzet” minimális elfogadásával társult, elismerve, hogy rajta kívül feltehetően nem csak magyarok, pláne nem nagymagyarok vannak jelen a térben.
Hezitáltam, hogy valahogy meg kéne szólítani, óvatosan ki kéne puhatolni a miérteket, de aztán lecsúsztam róla, bár ha mostanáig állok ott, akkor sem biztos, hogy megtalálom az odaillő kérdést.
Mert azt, hogy valaki éberen őrzi az elmúlt dicsőség emlékét, én – bár jómagam ilyesmiben messze nem vagyok aktív – messzemenőkig el tudom fogadni. Na de az uszodában is? És ha az uszodában is, akkor mi az üzenet? Hajdan ez a medence is a miénk volt? (Egyébként nem, mert ezt a váradi uszodát nemrég építették.) Vagy általánosabb: azért ugye tudjátok… esetleg csak: tengerre magyar?
Lehet, nem is a külvilágnak szól, hanem befelé: hatvannégy vármegye van mögöttem, menni fog a kilométer. Esetleg csak ez volt otthon? Netalán a „Bună dimineața!” tényleg az, ami, az úriember valójában román, és csúnya tréfát űztek vele a háttérhatalmak?
Félreértés ne essék, nincs nekem ezzel semmi bajom, csak egész egyszerűen nem értem, és szívesen filozofálok rajta. Még csak nem is zavar, sőt határozottan büszkének érzem magam.
No, nem a hatvannégy vármegye okán, hanem hogy olyan országban, olyan városban élek, ahol a nagymagyarországosok és a nem nagymagyarországosok ilyen békésen úszkálnak, meg zuhanyoznak egymás mellett, még köszönnek is egymásnak, senki nem bánt senkit.
Az olyan rendszert, amiben az ilyen érdekes furcsaság megtörténhet, demokráciának hívják. A nem demokráciákban vagy mindenkinek hatvannégy vármegyét kell viselnie az uszodában a sejhaján, vagy mindenkinek tilos, mert a nem demokrácia rövidebb-hosszabb idő után fontosnak tartja, hogy az élet ilyen apró kényelmi részleteit, mint a fürdőruha mintázata is, szabályozza. És ha szabályozza, valakinek rossz lesz, miközben így, kis megértéssel, mindenkinek lehet jó.
Ezért van az, hogy összes szembeszökő hibájával együtt nem tudok jobb működőképes társadalmi berendezkedést elképzelni a demokráciánál. Olyannyira nem, hogyha egyszer csak égető hiányát érezném, igazán hálás lennék, ha a közelben, avagy távolban, akadna valaki, aki felhalmozott némi készletet belőle a raktárban, hogy ínséges időkben jusson belőle exportra is.