A gazdaság egyházasítása

Mivel az ördög a részletekben rejlik, megválaszolandó néhány nem elhanyagolható részletkérdés. Honnan tudják majd a pópák, mit kell népszerűsíteniük? Õket ki és mikor képezi ki, és az mennyibe kerül? Lakatos Péter jegyzete.

A gazdasági válság huzamosabb időre rendezkedett be Európában, amint azt a nemrég közölt nemzetközi adatok is bizonyítják. 2013 első negyedévének gazdasági palettáját a recesszió (Franciaország –0,2%), a stagnálás (Németország +0,1%), illetve a hibahatáron belüli, gyakorlatilag az emberek számára érzékelhetetlen növekedés (Románia +0,5%, Magyarország +0,7%) jellemzi.
A kormányok különböző új megoldásokon gondolkodnak, kísérleteznek, mert bebizonyosodott, a jelenlegi gazdasági válság rendkívül immunis a hagyományos, egyoldalú, csak kiadáslefaragó, illetve csak hiteleken alapuló fogyasztásnövelő eljárásokra. Azzal mindenki egyetért, hogy az Európai Unió által biztosított pénzalapok lehívása komoly segítséget nyújthat a nemzeti gazdaságok fejlődésében. Gondot az jelent, hogy e források felhasználásában az Unióhoz legutóbb csatlakozott tíz ország közül Románia az utolsó helyen kullog, ami a 2007–2012-es időszakot illeti, 18 százalékkal. Közvetlenül előtte Bulgária 34, illetve Magyarország 40 százalékkal áll. Az első három helyen Észtország és Litvánia (58%), valamint Csehország (57%) osztozik.
A Ponta kormány belátta, valamit tenni kell a helyzet javítása érdekében, ezért május első hetében kedvező kamatozású hitelkeret-egyezményt írt alá a Világbankkal, 781.200 euró felső határral. Ez alapján a Világbank szakértői a következő kilenc hónapban elemezni fogják az uniós alapokból finanszírozott programok előkészítését, gyakorlatba ültetését és jobbító javaslatokat tesznek.
Nem bízva mindent a külföldi szakemberek tapasztalatára, a helyzet orvoslására Románia kormánya eredeti megoldást talált ki, lepipálva az eddig unortodox változatokkal kísérletező Orbán–Matolcsy duót. Hivatalosan jelentette be a két Daniel (Daniel pátriárka és Daniel Constatin mezőgazdasági miniszter), hogy a román mezőgazdasági minisztérium együttműködési megállapodást kötött a román ortodox egyházzal. A sajtóközlemény szerint, – mert a protokollum szövegeit nem tették közzé, amint az szokásos az átláthatóság jegyében, sem a minisztérium, sem a patriarchátus honlapján, – papok is népszerűsíteni fogják az uniós támogatásokat, mert a 14.000 ortodox pap több mint fele falun él. Szimpóziumokat, találkozókat szerveznek a vidéki lakosok számára az uniós pénzek lehívásának módozatairól, biztatják a fiatal gazdálkodókat a társulásra, a szétdarabolt birtokok összesítésére (tagosítására) és partneri szerződés keretében szervezik meg a helyi erőforrások, lehetőségek értékesítését. A patriarchátus szóvivője azt is kikottyantotta, hasonló megállapodása már van az ortodox egyháznak úgy az egészségügyi, mint a tanügyminisztériummal.
Ez vitathatatlanul ortodox módszer. Mivel az ördög a részletekben rejlik, megválaszolandó néhány nem elhanyagolható részletkérdés. Honnan tudják majd a pópák, mit kell népszerűsíteniük? Õket ki és mikor képezi ki, és az mennyibe kerül? Ki állja a szimpóziumok, szemináriumok szervezési költségeit és miként történik az elszámolás? Nem lenne egyszerűbb, olcsóbb a már létező kifizetési ügynökségek (APIA) személyzetének felkészítése, illetve az alakuló agrárkamarák bevonása?
Valószínű az illetékesek mindezekre a kérdésekre már tudják a megnyugtató válaszokat, csak még nem kérdezte őket senki. Biztos vagyok benne, a minisztérium vezetői arra is gondoltak, hogy hasonló együttműködési megállapodást kössenek a történelmi magyar egyházak vezetőivel, nehogy diszkriminációval vádolhassák őket.
Amennyiben siker koronázza ezeket az együttműködési megállapodásokat, javaslom a Román Nemzeti Bank kormányzójának, Mugur Isãrescunak és Daniel pátriárkának, próbálkozzanak valami hasonlóval. Románia küladóssága ugyanis márciusban meghaladta a 100 milliárd eurót, ami azt jelenti, hogy 20 millió lakosra számítva, a csecsemőket is beleértve, fejenként 5.000 euró kültartozása van mindenkinek. (Ha egyházi sugallatra hirtelen megnövekszik a születések száma, akkor statisztikailag ugyan egy főre kevesebb adósság jut, de ez nem hat ki a visszafizetendő kölcsön összegére.) A helyzetet súlyosbítja, hogy kétmillió állampolgár valutában adósodott el, 400.000 cégnek ugyancsak valutában van kifizetendő számlája. Ha a lej/euró árfolyam csak 1 banival is romlik, akkor a ma 100 milliárd eurónak megfelelő 434,8 milliárd lej holnap már 435,8 milliárd lej lesz, ami 1 milliárd lejjel több. Figyelembe véve, hogy 2008 és 2013 között a kormányok 26 milliárd euróval növelték az állam tartozásait, a lakosság pedig 3 milliárd euró értékben vett fel újabb hiteleket, ha ez a tendencia folytatódik és hamarosan nem sikerül az ország gazdaságát fenntartható növekedési pályára állítani, párhuzamosan az eladósodás megállításával, akkor az összes egyház támogató imája sem menti meg az országot az államcsőd rémétől.