Ahol biológia és pénz találkozik

Biológia és pénz kapcsolatáról tartott előadást Kolozsváron, az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia megnyitóján dr. Mérő László professzor, az ELTE Gazdaságpszichológiai kutatócsoportjának vezetője. Ismertetőjét, amelyből többek között kiderül, hogy gének és tőkék között milyen párhuzamot húzhatunk, Kustán Magyari Attila jegyezte le.

A tudományt népszerűsítő könyveiről ismert professzor távolról indított: a 19. század közepén megjelent könyv, a Charles Darwin főműveként jegyzett A fajok eredetével, illetve annak hatásával, az evolúciós magyarázat rövid felvázolásával. Darwinnal egy időben dolgozott Gregor Mendel is, akit az örökléstan megalapozójaként tartanak számon: az ő idejében ugyan nem létezett a „gén” szó, de tulajdonképpen ennek meglétére tapintott rá. A sors fintora, hogy a két tudós soha nem találkozott, felfedezéseik szépsége pedig, hogy egyikük sem tudta, sokkal többet adtak a világnak, mint amennyire ők számítottak.
Mérő László azzal indított, hogy a darwini magyarázat sokáig problémát okozott az emberek számára, de nem azért, mert nehezen fogadták el, hogy közös őseink vannak a csimpánzokkal – hiszen a Föld gömbölyűségét, a Nap körül keringését is elfogadtuk idővel –, hanem mert egészen a harmincas évekig nem sikerült kideríteni, miért nem lehet matematikai modellben illusztrálni a problémát. Mivel a matematikusok könnyedén alkotnak modellt az ilyesfajta dinamikus folyamatokhoz, sokáig fennállt, hogy az evolúció gondolata ellentmondásokat tartalmaz. Végül Ronald Fisher biológus oldotta meg a problémát.
Mérő humorosan kifejtette, egy élőlénynek sok dolga van a világban: élelmet, párt kell keresnie, fészket kell raknia stb., míg a génnek csak önmaga túlélésén kell ügyködnie. A gének csupán tulajdonságokat generálnak, ami azt jelenti, Mérőnek és kutyájának is azért van barna szeme, mert ugyanaz a gén dolgozik bennük, csak egyikük esetén „olyan géncsapatban, amelyik embert generált, a másik esetben meg olyanban, amelyik kutyát állított elő”, – magyarázta.

A szél, ha nem fúj A gének mintájára később a mém szó is bekerült a köztudatba, ami a szellemi élet, a kultúra generátoraként fogalmazható meg. A mémek nem fizikai formában létező egységek, hanem különböző információk, amelyek aztán emberről-emberre terjednek el, legyen szó egy közmondásról, egy fülbemászó dallamról, egy divatos ruhadarabról akár. Mérő elmondta, néhány évvel ezelőtt egyetemisták körében hiába kérdezte meg, hogy mit jelen a mém szó, kevesen tudták rá a választ, manapság azonban a rendszeresen internetező fiatalok körében ez egy közismert kifejezésnek számít.
Ami pedig gén a biológiában és mém a szellemi életben, azt mónnak hívják a gazdaság világában. A mónok tulajdonképpen a tőkét jelzik, ami a génhez megfelelően mindössze mozgatja, alkotja azokat a vállalkozásokat, amelyek ezen a párhuzamon belül az élőlényeknek felelnek meg.
Egy kis családi történet kitérőjével Mérő tovább vezette a szálat: amikor a lánya egy este megkérdezte a szüleitől, hogy neki miért van kék szeme, míg nekik barna, a professzornak el kellett magyaráznia a domináns és recesszív öröklődés logikáját, amely szerint egy ember génjei hordozhatnak bizonyos tulajdonságokat magukban, nem feltétlenül adják azt át. Hiába – jegyezte meg Mérő –, onnan tudni, hogy felnőttek a gyerekek, amikor már olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekre van válasz, és nem azt tudakolják, hogy mit csinál a szél, ha nem fúj? A gazdaság területén létezhet tehát olyan kettősség, mint amilyent a géneknél tapasztalunk. Dönthetnek például arról, hogy versengeni, vagy éppen együttműködni szeretnének, de gyakran jobb teljesítményt produkálnak, ha mindkét módszert bevetik.

A globalizáció és a szúnyog Míg a gének élőlényeket, azok meg életjelenségeket produkálnak, a tőke vállalatokat hoz létre, végeredménye pedig a termék. Mérő elmagyarázta viszont, hogy minden üzleti terv blöff, hiszen nem tudhatjuk, mit eredményez a későbbiekben, a befektetők pedig még azt sem bánják, ha egy tervük elbukik. Saját tapasztalatból tudja, tette hozzá, egy alkalommal ugyanis sikerült egy vállalat másfél millió euróját elbuknia, azt követően pedig attól tartott, hogy többé szóba sem állnak vele. Ezzel szemben a mai napig elhívják a hajókirándulásokra, és érdeklődve tudakolják tőle, nincs-e valamilyen jó befektetési ötlete? A vállalkozók tisztában vannak azzal, hogy amikor egy üzleti tervük nem jött be, akkor is nyertek vele, mert tanultak a hibáikból.
A természetes szelekció fogalma mentén Mérő rámutatott arra is: a gazdasági globalizációt szidni olyan, mintha a szúnyogra haragudnánk, mert abból mindenhol van a világon. Hogyha messziről indítunk, beszélnünk kell arról a korszakról, amikor a gének egyeduralma még nem következett be. Ma úgy tűnik, számos kódolási módszer létezett az élővilágban, idővel azonban kihaltak azok az élőlények, amelyeknél nem a hatékonyabb replikátorok működtek. A ma ismert gének tehát hosszú utat tettek meg addig, amíg egyeduralomra törhettek, ezt az eredményt pedig saját készségeiknek köszönhetik. Így van ezzel a globális gazdaság is Mérő szerint: aki ügyesebb, az képes terjeszkedni, de ahogyan a fennebb említett szúnyogra sem orrolunk meg, mert a bolygón mindenhol találni belőle, úgy ezt a gazdasági tendenciát sincs okunk kritikával illetni. Hozzáteendő, hogy a lokálisan élő fajokhoz hasonlóan helyi vállalkozások is meg tudnak élni, a párhuzamot pedig abban találjuk meg ezúttal, hogy mindkét jelenség esetében csupán az ezeket generáló kód számít globálisnak. Marquez Száz év magány című regénye Mérő véleménye szerint éppen azért tudott szert tenni ekkora sikerre, mert a történetben szereplő falu, Macondo a világ összes településére hasonlított, emellett azonban még lokalizálódni is tudott, azaz számos nyelvre lefordították.

Útjai kifürkészhetetlenek Az irodalomnál maradva a professzor elmondta, Homéroszra azért irigy, mert évezredek óta semmit nem kellett elvenni vagy hozzápótolni a műveihez. Ha viszont a gazdasági életről tart előadást, akkor folyamatos változásokkal kell szembesülnie. Ilyen például az a virtuális fizetőeszköz is, amit 2009-ben alapítottak: a Bitcoin.
A Bitcoint egy Satoshi Nakamoto álnevű, ismeretlen egyén találta ki – legalábbis a hivatalos verzió szerint – a 2008-as gazdasági válság kirobbanását követően. A korábbi fizetési eszközöktől eltérően nincs szüksége hatóságokra és központi kibocsátóra, egy hálózaton belül működik csupán, amelyen belül egyébként lehetetlen lekövetni, hogy ki kinek juttatott belőle. A bitcoin lényege persze, hogy amerikai dollárra és néhány más devizára is át lehet váltani, fizetőeszközként néhány, elsősorban online szolgáltatónál lehet alkalmazni.
A rendelkezésre álló bitcoinokra úgy tehetünk szert, hogy a számítógépünk segítségével bányásszuk azokat,
előreláthatóan azonban a „bánya” 2040-re kifogy a virtuális pénznemből. A Bitcoin rendszere Mérő meglátása szerint tulajdonképpen egy újabb fajt jelent, ami nem fogja kiszorítani a hagyományos pénzformákat, ahogyan az emlősök megjelenése miatt sem haltak ki a hüllők.
Ahogyan a gazdaság, úgy az ember maga is folyamatos változásban van a professzor szerint. Nem tudni, a fajunk sorsa merre halad, már csak azért sem, mert már nem csak a gének, hanem a mémek és mónok is befolyásolják azt, de néhány tendenciát már ki tudunk mutatni: felgyorsult például a felfogásunk, az új generációk kritikusabbak az előzőknél, s toleránsabbak is, ami önmagába foglalja, hogy a Bitcoin-rendszert is elfogadhatónak tartják, nem ragaszkodva túlságosan a hagyományos pénznemek egyeduralmához. Az evolúció útjai kifürkészhetetlenek – zárta előadását a professzor.