A szélsőség nem oldalfüggő

Milyen összefüggéseket mutat az evolúció és az ember hajlama a kirekesztésre, hogyan szoríthatjuk vissza az erősödő szélsőséges gondolatokat, milyen válaszlépéseket szabad alkalmazni ezekkel szemben? Mindezekről az RMDSZ Szabadelvű Kör platformja kerekasztal-beszélgetésén vitáztak Kolozsvárott, majd az érdeklődők véleményeire is reagáltak. A párbeszédet Kustán Magyari Attila rögzítette.

Az elmúlt hónapokban Erdélyben is egyre inkább találkozhattunk azokkal a panelekkel, amelyek Magyarországon a mainstream médiában gyökeret vertek, és elfogadottá váltak. Bognár Zoltán, a Szabaldevű Kör elnöke szerint Romániában a szélsőséges eszmékkel romániai magyarokként persze gyakran találkoztunk, viszont nem lenne előnyös, ha a magyar nyelven elhangzó álláspontokat ne igyekeznénk ellensúlyozni. A szélsőséges eszmék világát megközelítendő a meghívottak biológiai, szociológiai, politikatudományi és antropológiai válaszokat adtak a felvetődő problémákra.
Síklaki István szociálpszichológus, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója az internetes felületek elemzésével indított, kifejtve, hogy az online világ egyfelől olyan fórumoknak ad teret, ahol tömegpszichózis indul be, a résztvevők egymásra licitálnak a szélsőséges nézetek erősségében, másfelől jobban körülhatárolt csoportok használják ezt a médiumot, céltudatosságuk miatt nagyobb hatékonysággal. Kétélű tehát az internet, a kérdés csupán az, mi az oka annak, hogy a tömegpszichológiát elsősorban a szélsőjobb lovagolja meg, míg a mainstream, vagy liberális, mérsékelt konzervatív gondolkodásra épülő közösségek kevésbé aknázzák ki ezt a lehetőséget.
A kampányok levezénylésekor mindig felvetődik, hogy milyen típusú üzenetek mozgatják leginkább a szavazókat, a szakirodalom szerint pedig éppen a „soft”, azaz lágy témák – a túlságosan összetett témák nehezen kommunikálhatók. Bognár Zoltán felvetésére Síklaki úgy válaszolt, az emberi agy úgy van „kötve”, hogy a történések mögé más emberek tevékenységét látja bele, annak ellenére, hogy a világban gyakran a véletlenszerűség működik. Az egyszerű válaszok elfogadására így hajlamos, gyorsan megtalálja, kit tartson az ellenségének, ez alól pedig nehezen szabadul.

Ahol baj van, ellenségkép van Vannak periódusok, amikor az indulatok felerősödnek, ezek a jelenségek pedig általában a válságokhoz kötődnek Kozák Gyula szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet kutatója szerint. A múlt rendszerben a román kulturális elitet a gazdasági rendszer megfosztotta a korábbi támogatásoktól, így ideológiát kezdtek gyártani a zsidó és magyar közösségek ellen. A kilencvenes évek elején magyar-magyar viszonylatban lejátszottak egy hasonló játszmát, ez azonban már egy morális válság eredményeképpen értelmezhető, a 45 év államszocializmus után érvényüket vesztő bejáratott szokások és normák miatt. A legutóbbi gazdasági válság idején a cigányellenes beszédmódok élénkültek fel, Kozák feltételezése szerint azért, mert arra a roma munkaerőre, amit addig toleráltak, már nem volt szükség – felmérések szerint ez a közösség sínylette meg leginkább a gazdaság hanyatlását.
Ennek kapcsán Síklaki egy ijesztő tapasztalatát mesélte el: egyetemisták körében készített felmérést az előítéletekkel kapcsolatosan, többek között a cigányok oktatásban való részesítéséről is kérdezte a diákokat. Szervezési okokból úgy alakult, a megkérdezettek egyik felét a taxisblokád előtt, a másikat már utána kérdezte, a válaszokból pedig egyértelműen kiderült, hogy az esemény mennyire befolyásolta őket, negatív irányban.

Kőkorszaki aggyal ma Vannak elméletek, amelyek szerint a világtörténelmet három nagy forradalom határozza meg: az agrárforradalom, amikor a mezőgazdaságra áttértek az emberek, a gépi forradalom, majd az utóbbi harminc évben zajló információs forradalom. Ennek az a legnagyobb újdonsága, hogy új társadalmi formákat és kommunikációs helyzeteket hozott létre, amelyekhez nincsenek megfelelő képességeink – egyszóval kőkorszaki aggyal próbálunk létezni az információs társadalomban, – összegezte Fosztó László antropológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet kutatója.
Eckstein-Kovács Péter jogász, Románia volt kisebbségügyi minisztere úgy fogalmazott, a román jogrendszer tiltja a diszkriminációt, ugyanakkor azt is kijelenti, hogy senki nem áll a törvények felett – „ez már olyan szép, hogy nem is igaz”, – tette hozzá. A következő szinten beszélhetünk a büntetőjogi eszközökről, az ország törvényei szerint adott esetben tizenöt év börtönbüntetésre is lehet számítani, ha például szélsőséges szervezetet támogatunk. Eckstein maga dolgozott ki néhány éve olyan törvénytervezetet – szakemberek bevonásával – amelyik kihágásokat büntet, pénzbírsággal. A kormányrendelet végrehajtására jött létre azon nyugat-európai mintára alakult ügynökségek egyike, amelyik Eckstein szerint bevált: az Országos Diszkriminációellenes Tanács. Ennek kapcsán elmondta, az emberek, „ha utolsó fasiszták, akkor is meg vannak sértődve, ha a tanács megállapítja, hogy ők fasiszták, és be kell fizessenek ötszáz lejt”, hiszen kellemetlen, ha az embereket elmarasztalják, de ami fontos: az intézmény működik. Véleménye szerint ezek a finomabb büntetések hatékonyabbak az erős megtorlásoknál, egyébként „hülyét kell csinálni” azokból, akik a kirekesztő érzeteket vallják, terjesztik stb. Fosztó László sepsiszentgyörgyi történettel példázta ezt: a város neves képzőművésze, Baász Imre a totalitárius rendszert egy elásott üres bőrönddel tette lóvá, hasonló forgatókönyvekre világszerte van példa.

Szótól a cselekedetig Síklaki szerint pontosan leírható a szélsőséges megnyilvánulások menetrendje: először megfogalmazódnak az erkölcsi, életmóddal kapcsolatos vélemények, ezek vádakká, sértegetésekké fajulnak, ezeknek pedig többnyire az a vége, hogy az emberek végül összecsapnak, egymásnak esnek a különböző felek. Ezeket a folyamatokat a hiteltelen politikum is kihasználja, ráerősítenek az érzelmekre, oldaltól függetlenül.
A közönség soraiból érkező véleményezek erről bővebben beszéltek: egy magát katolikusnak valló és nemzeti érzéseket tápláló hozzászóló elmondta, liberális körökből sértették már meg őt, ezért úgy gondolja, valóban nem csak a fehér, katolikus stb. embert jellemzi a kirekesztés és szélsőséges magatartás. A meghívott előadók elmondták, valóban mindenhol tapasztalni hasonló megnyilvánulásokat, azt azonban figyelembe kell vennünk, hogy a kiszolgáltatott helyzetű emberek körében – például a cigányság esetén – ritka a kirekesztés, sőt még a toleranciát sem gyakorolhatják olyan értelemben, hogy nincs hatalmuk, amivel visszaélhetnének.