Élhetünk-e fikció nélkül?

2013. 06. 16. 12:49

„A történelmet mi írjuk, az irodalom által jobbá tehető a világ” – fogalmazott Mario Vargas Llosa azon az egyedülálló irodalmi rendezvénysorozaton, amelynek Kolozsvár volt a helyszíne. A Babeº-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkara meghívására a Nobel-díjas író három napot töltött a városban. Látogatásának eseményeit Varga Melinda foglalta össze.

Az író látogatásának első napján a Román Nemzeti Színházban az Ezeregy éjszaka című saját színpadi adaptációjából rendezett előadást tekintette meg, másnap az egyetem díszdoktorává avatták, az utolsó napon pedig rendhagyó közönségtalálkozón Gabriel Liiceanu író, filozófus, a könyveit román nyelven gondozó Humanitas Kiadó igazgatója beszélgetett, jobban mondva vitázott vele. Mario Vargas Llosa nem első ízben jár Romániában, Magyarországon is több alkalommal tett látogatást, viszont Kolozsvár először örvendhetett a Nobel-díjas jelenlétének.
Több interjút is megnéztem az íróval, csaknem egy hónapot készültem erre a rendezvényre, hiszen neki köszönhetően kaptam rá az olvasás ízére. A televíziós interjúkban a legmegkapóbb, hogy szinte mindig mosolyog, és úgy mesél a katonaiskoláról, a gyerekkoráról, Peruról, Európáról, a diktatúráról, hatalomról és egyénről, szerelemről és erotikáról, mintha éppen könyvet írna. Azt is mondja az egyik interjúban: sose pihen, állandóan dolgozik, mert az agy egy olyan izom, amelyet mozgásban kell tartani. Az életöröm, a hitelesség sugárzik belőle. Amikor megpillantottam a Román Nemzeti Színház felé sétálni feleségével, Patricia Llosával és a Bölcsészkar dékánjával, Corin Bragaval, nem csalódtam. Szinte végig mosolygott a színházi látogatáskor, még akkor is, amikor a román sajtósok hada és a könyveket dedikáltatni akaró olvasók letámadták.
Az Ezeregy éjszaka előadás kellemes meglepetés volt. Bár valami meseszerűre számítottam, olyanra, amilyet elképzeltem hajdanám, amikor a történeteket olvastam, palotát, erdőt, tengert, hajót, kincseket, szép ruhákat, díszleteket. A rendezés azonban felülírta az elképzelésemet, Andreea Iacobugyanis film és színházi elemeket keverve vitte színre Llosa adaptációját. Érdemes megemlítenünk, hogy az író saját darabjában 2008-ban Sahrijár király szerepében színészként debütált. A színművet unokatestvére, Luis Llosa rendezte.
Ramona Dumitrean és Matei Rotarujátékát, akik a mese férfi és női szereplőit, illetveSahrijár királyt és Seherezádét alakították, egy vetítővásznon követhettük végig. Ezen jelenítődött meg a mesék helyszíne is: a palota, a hajó, a kert, az erdő. A rendező egyedi megoldását dicséri Sahrijár király és Seherezádé szeretkezésének jelenete is, amelyet a színészek kezek játékával oldottak meg.
A sejtelmes rész után Ramona Dumitrean felszaladt abba a díszpáholyba, amelyben Mario Vargas Llosa és felesége foglalt helyet, és a szerzővel spanyolul mondatta el a darab utolsó dialógusát, így maga az író is részese volt az előadásának. Aztán színpadra hívták, ahol hatalmas taps fogadta, angol nyelvű beszéde után néhány olvasójának sikerült dedikáltatnia vele.

Llosa, a BBTE díszdoktora A rendezvény másnapján Mario Vargas Llosát a Babeº-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) díszdoktorává avatták. A város tisztségviselőinek, egyházfőknek, egyetemi tanároknak, na meg a sajtó jelenlétében vehette át a díszdoktori oklevelet Ioan-Aurel Pop rektortól és Ioan Chirilãtől, az egyetem szenátusának elnökétől. Munkásságáról, könyveiről, a román, illetve az európai kortárs irodalomra gyakorolt hatásáról Ioan-AurelPop mondott köszöntő, hangsúlyozva, mekkora megtiszteltetés az egyetem és Kolozsvár számára az író jelenléte.
Corin Braga, a Bölcsészkar dékánja laudációjában részletesen kitért a gazdag életműre, nem felejtve ki egyetlen fontos regényt, novelláskötetet, esszékötetet sem. Braga egyebek mellett hangsúlyozta: „Mario Vargas Llosa többszólamú alkotása állandó védőbeszéd a fikció fontossága mellett az emberi lét meghatározásában. A valóság az elképzelttel keveredik, az élet pedig a képzelőerő által teljesedik be”.
Ezt követően az író spanyol nyelven az irodalom mai társadalmi szerepéről beszélt. A történetmesélés az emberiség legősibb mestersége. Mikor az ember még állandó bizonytalanságban élt, meg kellett harcolnia minden nap életben maradásáért, vadállatokkal kellett küzdenie, természeti csapásokat kellett elszenvednie. Ezeknek az embereknek egy asszony mesélt a tűz körül, amelynek közösségépítő hatása volt. A Nobel-díjas író szerint a fikció, az irodalom, és ennek kezdeti formája az orális kultúra, a történetek mesélése a fejlődésünk első lépcsőfoka, ennek segítségével léptünk ki a barlanglakó létformából és kezdünk különbözni az állatoktól.
Az irodalomnak egyszerre kell szórakoztatnia és motiválnia a fejlődésre. A literatúra a valóság hiányosságainak felismerése, kritikai gondolkodásra nevel. Nem szabad hagynunk, hogy az irodalom eltűnjön, kiszoruljon az iskolákból, egyetemekről, tovább kell vinnünk a mesemondók ősi mesterségét, ugyanakkor figyelnünk kell arra is, hogy ne váljon a manipulálás eszközévé. A diktatórikus rendszerek legnagyobb ellensége az alkotó ember, az irodalom, ezért megpróbálják ellehetetleníteni a cenzúra által, hiszen veszélyt jelentet a hatalomra. A fikció által kiegészíthetjük a valóságot, amelyben élünk. A képzelet által új világot termethetünk. Erre minden emberi lénynek szüksége van.

Emberbarát irodalom A Nobel-díjas alkotó látogatásának utolsó állomásán, a Bölcsészkaron Gabriel Liiceanu arról kérdezte: élhetünk-e fikció nélkül. Az író a díszdoktori avatóünnepségen elmondottakat erősítette meg. A fikció nélkül életünk sivár és középszerű lenne.
Liiceanukisséprovokatív kérdéseire higgadtan, nyugodtan válaszolt és olyan érveket sorakozatott fel az irodalom mellett, amelyek, ha a moderátort nem is, az Eminescu-teremben összezsúfolt, valamint az udvaron és a Shakespeare-teremben a dialógust kivetítőről követő közönséget meggyőzte arról: a literatúra a társadalomra nagy hatást tud gyakorolni, akkor is, ha az olvasó emberek az úgynevezett kisebbséghez tartoznak.
Liiceanu ugyanis azzal érvelt, Romániában egymillió ember olvas el évente legalább hat könyvet, Spanyolországban a lakosság fele nem olvas egyáltalán és ez a világ más részein sincs másképp. „Irodalom nélküli világban élünk. A történelem az analfabetizmus története”. A világ jól megvan az irodalmi képzetek, a könyvek nélkül is, az emberek inkább az interneten, szappanoperákon, sorozatokon, számítógépes játékokon élik meg fikció iránti vágyukat – állapította meg.
Llosa szerint nem kell ennyire pesszimistának lenni. Ezek lebutított fikciók, amelyek az emberi gondolkodásra degradálóan hatnak. Mindenki saját személyisége, fantáziája, vágyai szerint képzeli el például Bovarynét vagy más alkotásokat, minden olvasat más és más, a sorozatok, és az ennél még rosszabb úgynevezett alacsonyabb rendű fikciók, a valóságshow-k ezzel szemben egysíkúak. Ezek a hatalom eszközei, amellyel a társadalmat rossz irányba befolyásolják, nem fejlesztik a kritikai gondolkodásukat, szélsőséges eszméket terjeszthetnek, konformizmusra nevelnek.
A lebutított képzeletek mögött dogmák, fajelméletek, nacionalizmus, rasszizmus bújik meg, a literatúra pedig az egyenlőséget teremti meg az emberek között. „Az irodalomnak meg kell védeni az emberiséget. A történelmet mi írjuk és az irodalom által jobbá tehető a világ” – fogalmazott.
Liiceanu az író műveire hivatkozva megállapította: azok az emberek, akik nem olvasnak, rossz szeretők, míg azok, akik Petrarca és más nagy klasszikusok műveit ismerik, másképp szeretnek, mint a szappanoperákon szocializálódók. Rómeó is a szavak erejével hódította meg szerelmét, Júliát, tehát az erotika eszköze a szó. Így a társadalom két részre osztódik, azokra, akik olvasnak és azokra, akik nem, tehát alacsonyabb és magasabb rendű lényekre.

Az erotika kulturális alkotás Llosa lelkesen beszélt egyik kedvenc témájáról, az erotikáról, és bár az író-filozófus előző kérdéseire le-lefagyott az arcáról a mosoly, a szerelem témájának köszönhetően újra visszatért a jókedve.
Az ősközösségekben az, amit ma szerelemnek és erotikának mondunk, nem létezett, az ember az állathoz hasonló ösztönlény volt. Az erotika kulturális alkotás. Az erotika születése a testi szerelem humanizálását jelenti, érzékenységet, fantáziát, lelket igényel, akárcsak egy irodalmi mű. Persze a civilizált társadalmakban sem mindenki vágyik erre: az irodalom fogyasztása, akárcsak az erotika megélése is a kisebbségek kiváltsága.
Llosa szerint a világ egyáltalán nem halad olyan rossz irányba, ahogy azt Liiceanu felvázolta, hiszen amikor ő fiatal volt, katonai diktatúrák, totalitárius rendszerek, zsarnokság uralkodott, ma már csak Észak-Korea és Kuba az egyetlen ilyen rendszer, amelyet senki sem tekint követendő példának. „A kommunizmus nem volt képes az alapvető emberi szükségleteket kielégíteni, ezért omlott össze. Az irodalom legmegátalkodottabb ellenségét sikerült legyőznünk” – mondta.
Szerinte is megkerülhetetlen, hogy értékválságról beszéljünk napjainkban, amelynek az oka a modern demokráciákban eluralkodott korrupció. Azt is megállapította: az egyház, bár ő nem gyakorolja vallását, nyújthat az embereknek valamiféle biztonságérzést. A 18-19. században a vallást a tudomány és a kultúra vívmányaival akarták helyettesíteni, ám ez sikertelennek bizonyult.
Végezetül a korrupció és a modern demokráciák témájához is kapcsolódva ősszel megjelenő, El héroe discreto (A csendes hős) című új regényének témájába avatott be. Szülőhazájában, Peruban, egy vidéki településen játszódik, és egy üzletemberről szól, aki kedvező vállalkozásba kezd. Minden jól megy egy ideig, de aztán a főhőst a maffia megkeresi egy levéllel, amelyben megzsarolja, védelmi pénzt követel tőle. Kiderül, hogy az összes ismerőse benne van a gyanús ügyletekben. Õ viszont nem szeretne a maffiával együttműködni. Hogy ki győz a végén? – arra megkaphatjuk a választ, ha elolvassuk a könyvet.
Liiceanu gyorsan hozzá is fűzte: a Humanitas Kiadó ezt a regényt is át fogja ültetni román nyelvre. A kiadóhoz kapcsolódva meg kell jegyeznünk: Llosa regényeit csak úgy kapkodták a három nap alatt, a kiadó a színházban, az egyetemen is jelen volt, így bárki vásárolhatott könyvet, míg a Gaudeamus könyvesboltban egyetlen magyar nyelvű példányra, a Mayta történetére bukkantunk csak.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!