Túlmutatni a mai vircsafton

Több mint egy hétig tartó erdélyi körútjának utolsó állomásán, Nagyváradon kértük tapasztalatainak összegzésére SZILI KATALIN képviselőt, az Országgyűlés volt elnökét, a Szociális Unió elnökét. Szűcs László interjúja.

Egy héten át járta Erdélyt. Kikkel találkozott, milyen tapasztalatokkal gazdagodott?

Két konkrét célja volt utamnak. Részt vettem a Kárpát-medencei Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának gyergyószárhegyi konferenciáján, ahol meglepetésként ért, s örömömre szolgált, hogy megkaptam a Sándorov Péter újvidéki újságíró emlékére alapított Messzelátó Díjat. E tanácskozásnak folytatása is lesz, október végére összehozunk egy megbeszélést, ahol szakemberekkel egy médiastratégia fő elemeit próbáljuk megfogalmazni, s szeretném, ha november 15-én a KMÚEK következő ülésére a Parlamentben kerülne sor, ahol a médiastratégia első tervezetéről egyeztethetnénk
Utam másik célja az volt, hogy Adorjáni Dezső püspök úr meghívására három este az evangélikus egyház kerekasztal-beszélgetésein vegyek részt Kolozsváron, Brassóban és Csíkszeredában, ahol alapvetően a 21. századi nemzetpolitika, a magyarság sorskérdései kerültek terítékre. Volt alkalmam arra, hogy több településen – hiszen jártam Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson is – művészekkel, ötvenhatosokkal, politikai, önkormányzati vezetőkkel találkozzak. Egyrészt bepillantást nyerhettem abba, hogy a két romániai választás közötti időszakban milyen a közhangulat, mi az, ami a magyar választókat Erdélyben elsősorban érinti, érdekli; másrészt ezek az emberek munícióval tudtak ellátni arra vonatkozóan, hogy mi az, amiben a nemzeti összetartozás parlamenti bizottsága segíthet. Ez a hét azért is volt fontos számomra, mert a Parlament őszi ülésszakán a választójoggal, választási eljárással, költségvetéssel kapcsolatos kérdések kerülnek napirendre, melyek érintik a külhoni magyarokat, s én hasznosítani tudom az itt szerzett tapasztalatokat.

Mit gondol a december 9-i romániai parlamenti választásról?

Az kell legyen a fő cél, hogy a magyarság ne maradjon képviselet nélkül. Legyen erőteljes, markáns képviselete, hogy olyan kérdésekben, mint a felelős önrendelkezés, ott tudjon lenni a döntéshozatalnál.

Milyen kép rajzolódott ki az egy hét során megejtett találkozóin?

Azt tapasztalom, hogy az önkormányzati választások mély sebeket ütöttek, s ez nem igazán teszi lehetővé a kooperációt. Úgy gondolom, szemben az önkormányzatival, a parlamenti választáson az együttműködés lenne az egészségesebb. Azok, akikkel találkoztam, s most nem a politikai vezetőkre gondolok, valamennyien ezt az óhajukat fogalmazták meg.

Nemrég úgy fogalmazott: a határon túli magyarok választhatóságát is elképzelhetőnek tartja. Ez összhangba hozható-e azzal a korábbi elképzeléssel, hogy a külhoni magyarok egy közös határon túli magyar párt színeiben induljanak 2014-ben?

Én másként közelíteném a dolgot. Az én pártomnak, a Szociális Uniónak az volt a véleménye, hogy az állampolgársághoz nemcsak a választás, hanem a választhatóság joga is kell kapcsolódjon. Ha a választhatóság is jár ezzel, a mi elképzelésünk nem a magyarországi listákra történő szavazás, hanem, ahogy Romániában van, határon túli kerületekben választókörzetek kialakítása, ahonnan egyéni képviselők juthatnak be. Ez sajnos nem került elfogadásra, csak Magyarországon bejegyzett pártlistákra van mód. A magyarországi nemzetiségek képviselete is csak úgy biztosított, hogy listákat kell állítaniuk. El kell tehát döntenie a választónak, hogy nemzetiségi identitását vagy a pártpreferenciáját helyezi előtérbe, hiszen csak egy szavazata van. Ha ebből az elvből indulok ki, nem látom, miért ne lehetne Magyarországon külhoni listát állítani, ahogy a magyarországi kisebbségek teszik. A felvetést kézenfekvőnek tartom, hiszen így nem kiszolgáltatottai a határon túli szervezetek annak, hogy egyes pártok őket kívánják-e a listájukra tenni vagy sem. Netán beárazzák, hogy ki kihez tartozik. Ez a lista épp a neutralitást biztosítaná, túlmutatva a mai politikai vircsafton. Igazából ezzel a határon túli magyarság tudna lépéseket tenni azért, hogy az anyaországi megosztottságot ne tegye a magáévá.