Székelyföld, régiók és egy ravasz róka

A székelyföldi politikusokkal tartott július 12-i bálványosfürdői közvitán Liviu Dragnea közigazgatási átszervezéssel megbízott kormányfőhelyettes már nem zárkózott el az etnikai szempontok figyelembe vételétől a régiók megrajzolásakor. Cseke Péter Tamás Kovászna Megye Tanácsának elnökét, Tamás Sándort arról kérdezte: lehet-e hinni a miniszternek?

Volt egyáltalán súlya a bálványosfürdői közvitának, tekintettel arra, hogy úgy tűnik, a referendum 50 százalékos érvényességi küszöbe miatt az alkotmánymódosításból, és így a közigazgatási átszervezésből idén szinte biztosan nem lesz semmi?

Romániában nem úgy működnek a dolgok, mint mondjuk Németországban, ahol akár egy-két évre előre el lehet készíteni a politikai határidőnaplót. Nálunk naponta változik a helyzet. Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes személy szerint nem tett le arról, hogy idén módosítsák az alkotmányt, referendumot szervezzenek és elfogadtassák a parlamenttel a közigazgatási átszervezésről szóló törvényt. Ezt a bálványosfürdői közvitán is elmondta. Az alkotmánybíróság valóban hozott egy olyan határozatot, amely a kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) számára kedvezőtlen, ám nekünk résen kell lennünk, el kell mondanunk a véleményünket, mert a román belpolitika egyik legerősebb embere, Liviu Dragnea nem tett le a közigazgatási átszervezésről.

Ön hogy látja: lesz-e referendum az idén az alkotmánymódosításról?

Ez attól függ, hogy a szociáldemokraták és a liberálisok meg tudják-e tartani kétharmados többségüket a parlamentben. Az ugyanis látszik már, hogy egyre inkább vékonyodik a kapcsolat közöttük. Szerintem további szövetségeseket is kell keresniük ahhoz, hogy meglegyen az ötven százalékos jelenlét az alkotmánymódosításról szóló népszavazáson. Hiszen láttuk, hogy tavaly, az államfő leváltásáról szóló referendumon feszültebb volt a helyzet, nagyobb volt a tét, az ötven százalékos küszöböt mégsem sikerült elérni. Az USL vezetői pontosan tudják, hogy nem elég ehhez az erejük. Ezzel is magyarázható, hogy az utóbbi időben mintha kedvesebben beszélnének velünk, RMDSZ-szel, mert látják azt, hogy a magyar közösség odafigyel a történésekre és nem áll értelmetlen dolgok mögé.

Visszatérve a bálványosfürdői rendezvényre: milyen volt a hangulata ennek a közvitának? Volt-e ellenségeskedés a levegőben?

Visszahallottam másoktól is: ez volt a tizedik közvita, amit Liviu Dragneáék szerveztek a közigazgatási átszervezésről, és Bálványosfürdőn volt a legjobb a hangulat. Maga a miniszter is kijelentette a rendezvény után, hogy köszöni a vitát és a vita hangnemét. Éles megfogalmazások is elhangzottak, ám ellenségeskedés nem volt. Volt ellenben egy kicsi csipkelődés, volt tömény humor és voltak komoly hozzászólások. Elsősorban Antal Árpád, Tánczos Barna, Korodi Attila, Klárik László és Ráduly Róbert beszédét emelném ki. A közvita végén a torjai polgármesternek volt egy nagy hatású, poénos és közérthető felszólalása. Jómagam is tartottam egy kivetítős előadást, amelyben olyan régióként mutattam be Székelyföldet, ahol a medve is otthon van. Nyilván, itt elsősorban magunkra gondoltam. Amikor utolsó gondolatként arról beszéltem, hogy úgy érezzük, el akarják lopni a megyéinket, akkor a kivetítőn megjelent egy ravasz róka. Mindenki számára, Liviu Dragnea számára is világos volt, hogy miről beszélek. Nekünk az a tapasztalunk, hogy miközben az USL politikusai decentralizációról beszélnek, voltaképpen központosítás zajlik.

Melyik volt a legkínosabb, legkellemetlenebb pillanat?

Talán az, amikor megjelentek a teremben a székelyföldi románok képviselői. Ezek az emberek volt kommunisták, 1989 előtti pártaktivisták. Szervezetük elnöke, Ioan Lãcãtuºu elvtárs a Román Kommunista Párt propagandatitkára volt nálunk a rendszerváltás előtt. Kínos szöveget mondott, elsősorban a teremben ülő román emberek szégyellték magukat miatta. Mivel a közvita résztvevőit székely ruhába öltözött lányok fogadták a terem előtt, Lãcãtuºu felvetette, hogy miért nem voltak román lányok. Erre maga Dragnea válaszolt, aki kijelentette: azt vártátok, hogy én hozzak román lányokat Bukarestből? Tehát voltak ilyen pillanatok, de ez nagyon jó volt, mert nagy volt a disszonancia a teremben ülő magyar felszólalók és a székelyföldi románok képviselőinek üzenete között.

Antal Árpád ismertette az RMDSZ álláspontját tükröző szakmai anyagot a hallgatóságnak. Néhány mondatban összefoglalná a sepsiszentgyörgyi polgármester expozéjának lényegét?

Az RMDSZ álláspontja számokra alapoz, és a számokkal nem lehet vitatkozni. Antal Árpád azt mutatta ki, amit mi nap mint nap tapasztalunk: Bukarest meghízott Erdély, de egész Románia hátán. A fejlesztési régiók létrehozásával a főváros nyert nagyon nagyot, a többiek meg leszakadtak. Emellett a régiókon belül is szétfejlődés indult be: a gazdag megyék még gazdagabbak, a szegény megyék még szegényebbek lettek. Ezért a végkövetkeztetés az volt, hogy a jelenlegi régiók nem jók, kisebbeket kell létrehozni. Az RMDSZ az egyetlen politikai szervezet, amely nem csak nyilatkozatok szintjén bírálta a jelenlegi fejlesztési régiókat, hanem szakmai érvekkel alátámasztott tervezetet nyújtott be a parlamentbe, amelyben 16 fejlesztési régiót javasolt. Antal Árpád egy nagyon éles politikai üzenetet is megfogalmazott: 1968-ban apáink megakadályozták azt, hogy a Ceauºescu-rezsim elorozza a székelyföldi megyéket, és meg fogjuk akadályozni most is, ha kell, az utcára vonulva azt, hogy a székelyföldi megyéket beolvasszák egy megamegyébe.

Reagált-e erre az anyagra valamit Liviu Dragnea?

A közvitán elsiklott Antal Árpád felvetései mellett. Ám nem említette már azt a változatot, amelyről korábban Nagyszebenben beszélt: a Kovászna-Hargita-Brassó régió kialakítását.

Kovászna megye tanácselnökeként hogyan vélekedik egy ilyen régióról?

A közvitát megelőző héten már voltak beszélgetéseink Liviu Dragneával a Kovászna-Hargita-Brassó régióról. Világosan elmondtuk neki, hogy ez elfogadhatatlan lenne számunkra. Egyetlen régiót tudnánk elfogadni: Hargita-Kovászna-Maros. Ezért is mondta a bálványosfürdői közvita utáni sajtótájékoztatón, hogy semmilyen változattól nem zárkózik el. És itt visszatérnék az első kérdésére. Olyan szempontból is volt súlya ennek a rendezvénynek, hogy a találkozó közel háromszáz székelyföldi résztvevője világosan tudtára adta a kormányfő-helyettesnek: mi Székelyföld érdeke mellett kiállunk, Székelyföld érdeke pedig a Hargita-Kovászna-Maros régió létrehozása.

A közvita után a sajtó azt emelte ki, hogy Liviu Dragnea Bálványosfürdőn kijelentette: már nem zárkózik el az etnikai szempontok figyelembe vételétől a régiók megrajzolásakor. Mennyire lehet komolyan venni a kormányfő-helyettesnek ezt a kijelentését?

Először is azt tisztáznám: mi a Hargita-Kovászna-Maros régiót sem kizárólag etnikai elvek mentén kívánjuk létrehozni. Nem bújunk az ujjunk mögé, elismerjük: valóban etnikai érvek is szólnak e régió mellett, és ez nem is lehet másként, miközben Háromszék 75 százaléka, Hargita megye 86 százaléka, Maros megye 46 százaléka magyar. Ami pedig Dragnea kijelentését illeti: én nem látok bele a kormányfő-helyettes fejébe, de van egy mondás, amely szerint félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is. Nyilván, hogy óvatosak vagyunk. Láttunk már a karón varjút is eleget. Nem fogunk ettől a kijelentéstől föltétlen hanyatt vágódni.

Milyen szerep hárult Kovászna Megye Tanácsára a közvita megszervezésében?

A közvitát, Liviu Dragnea régiós karavánját a fejlesztési minisztérium szervezi. A helyszínt, Bálványosfürdőt Kovászna Megye Tanácsa javasolta. Azt is megmondom, hogy miért: van egy 35 km-es megyei út, amely borzasztó állapotban van, annak ellenére, hogy Bálványosfürdő és a Szent Anna tó kiemelt jelentőségű turisztikai vidék. Rendbetétele akkora összegű beruházás, amely meghaladja az önkormányzati költségvetés kereteit. Próbáltunk rá uniós támogatást szerezni, jó pályázatot adtunk le, mégis kiderült, hogy nincs rá pénz. Utána az Elena Udrea-féle országos beruházási programnál pályáztunk támogatást, sikerrel, ám időközben a kormány, így a program is megbukott. Azért vittük a fejlesztési minisztert Bálványosfürdőre, hogy saját szemével láthassa ennek az útnak az állapotát. Ez egyébként a közvita napján visszatérő téma volt a beszélgetések során. Liviu Dragnea meg is ígérte, hogy a minisztérium ebben segíteni fog a háromszékieken.

A szervezést azért is kérdeztem, mert EMNP-sek, például Ütő Gusztáv sepsiszéki alelnök szerint „RMDSZ-es háromszéki verőlegények” kiutasították politikusaikat a teremből. Mi történt?

Ütő Gusztávot képzőművészként tisztelem, nagyra becsülöm, csodálkozom is, hogy politizálásra adta a fejét. A vádakra azt tudom mondani: akinek nincs tevékenysége és nincs eredménye, annak hangja van. Mi reggel felkelünk, és nyolckor elkezdünk dolgozni. Az EMNP-sek reggel felkelnek, és elkezdenek közleményeket gyártani, kiabálni.

Mire az interjú megjelenik, lezajlott az EMNP által július 20-ára meghirdetett tüntetés a kormány régiósítási tervei ellen. A háromszéki RMDSZ részt vesz-e demonstráción?

Korábban is elmondtuk világosan, hogy pártrendezvényeket nem támogatunk. Ez a téma kapcsolódik ahhoz, amit az előbb mondtam: az EMNP-nek nincs semmilyen tevékenysége, ezért találták ki ezt a tüntetést. Egy jó ügyet képviselnek ebben az esetben, csak rosszul. Nem lehet július 20-án az aratás és a szabadságolások idején komoly megmozdulást szervezni.

Ez nincs ellentmondásban azzal, hogy a háromszéki RMDSZ is részt vett a marosvásárhelyi autonómiatüntetésen, amelyet szintén az EMNP szervezett?

Nincs ellentmondásban, mert az a tüntetés egy jól előkészített demonstráció volt. Azonban az is kisiklott az EMNP-sek miatt, mert megpróbálták kisajátítani. Azt hiszem, világos mindenki számára: Székelyföldön 129 RMDSZ-es polgármester és RMDSZ-es többségű önkormányzat van, emellett van két EMNP-s és öt MPP-s önkormányzat. Tehát nap mint nap mi visszük Székelyföld ügyét a hátunkon. Egyszerűbb az életük azoknak, akik közleményeket küldenek ki és a hordóra felállnak. Ezzel csak érzékeltetni akartam a súlybeli különbségeket is, de nem ez a legfontosabb. Azok mellé kellene állni, akik egy ilyen tüntetést meg is tudnak szervezni. Az RMDSZ, az SZNT és az MPP szeptemberre időzítette a kormány régiósítási tervei elleni tüntetést. Miután ez nyilvánosságra került, az EMNP durcásan kikiáltotta július 20-át a demonstráció dátumának.