Saját magam ellen perelek

2015. 04. 08. 10:24

Közel egy éve van magyar elnöke a Kolozs Megyei Tanácsnak. Az örkényi történet tovább fokozódik, amikor megtudjuk, mindez hogyan lehetséges, s hogy a főszereplő nem is ragaszkodik pozíciójához a klasszikus értelemben. VÁKÁR ISTVÁNT az elmúlt tíz hónap tapasztalatai mellett a romániai magyar politizálásról is kérdezte Kustán Magyari Attila.

 

 

Legutóbb másfél évvel ezelőtt beszélgettünk, az akkori interjúban még arra csodálkozva rá, hogy a pártpolitikai konstellációknak köszönhetően magyar, RMDSZ-es alelnöke lehetett a Kolozs Megyei Tanácsnak. Aztán eltelt néhány hónap, és önből elnök lett úgy, hogy a mai napig nem sikerült leváltani, pedig volt rá szándék. Mi történt?

 

Ennek a történetnek szomorú kezdete van, amit tényleg senki nem látott előre, se nem akart, se nem kívánt – én legalábbis semmiképp: tavaly, május végén megfogták a korábbi elnököt, Horia Uioreanut, és bezárták. Ennek következményeképpen a tanács vezető nélkül maradt, és mivel a politikai színezet mentén két politikai blokkra osztódik a testület, valamint a valahol középen álló RMDSZ-re, én lettem az elnök. Ennek megvolt az esélye: amikor alelnöknek megválasztottak, akkor is minden párt hozzájárult ahhoz, hogy ezt a funkciót megkapjam.

 

Történtek kísérletek arra, hogy eltávolítsák az elnöki székből, több ízben írtak ki választást a tanácsban – legutóbb január-február körül –, aztán mégsem sikerült. Mi ennek az oka?

 

Amikor tavaly ideiglenes elnök lettem, azért vállaltam el, mert egyértelmű volt, hogy valakinek tovább kell vinnie a projekteket, alá kell írni a fizetéslistákat, tartania kell a frontot egy következő gyűlésig. Azt mondtam nekik, hogy az első adandó alkalomig vállalom a feladatot, addig döntsék el, hogy kit akarnak elnöknek. Hat nappal később került jelölt, akit előbb alelnöknek megválasztottak, de végül nem lett meg a minimális szavazatszáma arra, hogy az elnöki tevékenységgel is megbízzák. A szavazást megismételtük egy rendkívüli gyűlésen, ekkor kijött a megfelelő szavazatszám, de mivel nem lehet azonos lényegű határozatot hozni kétszer egymás után, a prefektus megtámadta a döntést. Egy következő gyűlésen ennek ellenére ismét ebben a kérdésben akartak szavazni, ezt a döntést megint megtámadta a prefektus. Év elején a megyei tanács elvesztette a pert. De csak baj van: nekem, mint elnöknek és a magyarságnak is jó az, hogy a prefektus megnyerte a pert, de mint intézmény kötelező a per minden szintjét végigjárjuk, ezért fellebbeznem kell. Most pontosan ezt történik, hogy én saját magam ellen perelek.

 

Lehetne új választásokat kiírni?

 

Persze. Hogyha a kormány kiírta volna a választásokat, akkor lehetett volna. Több dátumot kitűztek, aztán nem történt semmi. A kormánynak ez nem érdeke: gondoljunk bele, láttuk, milyenek voltak a szocdemek szavazati eredményei Erdélyben, vagy Kolozs megyében – milyen lehetőségük lenne nekik nyerni? Nulla.

 

Szavaiból úgy érzem, Ön sem igazán akarja ezt az elnöki széket.

 

Én erős, jól felkészült alelnöke kell legyek a magyar közösségnek.

 

Ez azt jelenti, hogy az elnöki pozíció sokat elvesz az energiáiból?

 

Az időből nagyon sokat, mert nem tudok csak a magyarok problémáival foglalkozni.

 

Elnöknek lenni viszont előnyöket is jelent, gondolom.

 

Persze, és ez már megérződött tavaly ősszel és télen. Szék és Kalotaszentkirály lakossága azóta új aszfalton közlekedik, amikor pedig a Kolozs megyei kulturális támogatásokról volt szó, jeleztem, hogy a Kolozs megyei kultúra nem csak román, ezért a magyar felet is figyelembe vették. Számos projekt fut (beszélgetésünk közben tudta meg a tanácselnök, hogy az egyik faluban, Magyarszováton megkezdődött az első idei aszfaltozás, az interjút követően indult is oda – a szerk.), emellett pedig fontos a szimbolika is: meg tudjuk mutatni, hogy a magyar elnök tud mindenkié lenni anélkül, hogy megsértene bárkit is.

 

Támadják azért, mert jól megfér a román közösséggel?

 

Eddig nem támadtak, de valószínűleg saját köreikben duzzognak egyes emberek. Azt is várom el a román társadalomtól, hogy felvállaljon engem. Nem azt, hogy elfogadjon, mert én nem megtűrt vagyok itt.

Négy generációm kolozsvári, két családi sírhelyem a Házsongárdban – úgyhogy ne jöjjön senki, aki éppen bakancsot vesz fel, és szélsőségest játszik.

Itt jobban kell tudnom románul, mint a román, hogy még szójátékban is megverjem őt. A harminchét tanácsosból öten vagyunk magyarok.

 

A maradék harminckettő milyen viszonyban van önökkel?

 

El kell fogadniuk a helyzetet. Azzal persze tisztában vagyok, hogy ha leválthatnának, akkor nyomban megtennék.

 

Ennek etnikai oka van?

 

Elsődlegesen. És persze pártpolitikai.

 

Ahogy korábbi interjúnkban, most is hangsúlyozza az együttműködést, azt, hogy gesztust kell tenni a másik félnek. Ezt az országos politikában nem mindig alkalmazzák, Székelyföldön másképp zajlik a politikai élet, mint szórványban. Mit gondol erről?

 

A különbség Székelyföld és a szórvány között érthető. De szórványban másképp nem lehet hatékonyan politizálni, csak így. Persze, behúzódhatunk és duzzoghatunk, de akkor biztos vagyok abban, hogy nem tudok intézményeket megmozgatni. Itt egy történet: nagy hangsúly fektetek Kolozs megye külhoni románokkal való viszonyára. Nemrég írtuk alá a Moldova Köztársaságban levő Hâncesti járással az együttműködési szerződést, de a mandátumom azzal kezdtem, hogy Hajdú-Bihar megyével írtam alá szerződést, és ha sikerül, az ukrajnai Cernăuti lesz a következő.

Az üzenet az, hogy amikor eljön egy külhoni román a plénumba, és sírni kezd azon, hogy mennyire imádja az anyaországát, potyog a könnye a trikolortól, akkor én megveregetem a vállát, és elmondom, hogy az én torkom is összeszorul, amikor a piros-fehér-zöldet látom.

Ez az elfogadtatás, a felvállalás hosszadalmasabb és nehezebb, ugyanakkor hatékonyabb módszere.

 

A korábbi beszélgetésünkben szó volt arról is, hogy a megyei és a kolozsvári városi tanács között Ön és Horváth Anna alpolgármester jelentik a hidat. Ez ma is így van?

 

Akkor tényleg csak mi számítottunk hídnak, és ez fontos volt, mert legalább három-négy mandátum óta ez egy háborús helyzet volt a két palota között. Most megadatott nekem az a lehetőség, hogy a hídon keresztül barátságba kerüljön a két intézmény – de meg kell értenem, hogy ha felhívom Emil Boc polgármestert, együttműködhetünk, viszont tudnom kell, mennyit kérhetek és adhatok.

 

Cikkezett arról a román sajtó, hogy a korábbi elnök korrupciós ügyei miatt a megyei tanács tevékenysége is akadályozva lett. Mire lehet számítani?

 

Két nagy projektről volt szó, az egyik a szeméttároló, a másik a reptérfejlesztés. Az utóbbi rendben van, az új kifutópályát még az ügy előtt sikerült befejezni, meg tudtuk oldani ezt a krízist. A szeméttárolóra is találunk megoldást, nyárára, amikor bezár a korábbi tároló, meglesz az új. Nem biztos, hogy már teljes gőzzel működni is fog, de a szemétszelektáló gyárat be tudjuk indítani.

 

Mit gondol, mennyi ideig lesz még elnök?

 

A tisztességes válaszom, hogy amíg a Jóisten akarja, a jelek szerint pedig a kormányváltásig. Amikor ez megtörténik, elég valószínű, hogy kiírják a választásokat. Az persze kérdés, hogy erre mikor kerül sor, megéri-e pénzt költeni egy megyei elnökválasztásra éppen egy olyan törvény elfogadása előtt, amikor elvileg nem lesz megválasztva a megyei tanácselnök, hanem, ahogy az két mandátummal korábban még volt, a testület dönt a személyéről.

 

Ha már nem lesz elnök, hogyan folytatja?

 

Egyelőre megpróbálok egy újabb tanácsosi mandátumot, és hogy abból mi lesz, az majd kiderül. Azt szeretném még, hogy egy újabb generáció nevelődjön fel, akik a helyünkbe léphetnek.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!