RMDSZ-dilemmák a választások után

A Szövetségi Képviselők Tanácsának választások utáni első ülésén a testület egyhangúlag támogatta az RMDSZ elnökét abban, hogy legalább egy miniszteri posztot kérjen a kormányban a koalíciós tárgyalásokon. A szövetség „miniparlamentje” két dilemmával is szembesült: hogyan értékelje a választási eredményeket, illetve miként viszonyuljon az EMNP-t támogató magyar kormányhoz. Cseke Péter Tamás összefoglalója.

Magasra tette a lécet a parlamenti mandátumok kétharmadát birtokló Szociál–Liberális Szövetséggel (USL) folytatott, lapzártánk után véget érő koalíciós tárgyalásokon az RMDSZ. A Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 15-i, szombati marosvásárhelyi ülésén Kelemen Hunor egyértelműsítette: legalább egy miniszteri tárcára igényt tartanak a várhatóan Victor Ponta által megalakított kormányban. A szövetségi elnök a küldöttek előtt tartott beszédében, majd az ülést követő sajtótájékoztatón azt mondta, nem érik be az államigazgatás második vonalában felkínált posztokkal, a kormánynak nyújtott parlamenti támogatás pedig már csak azért is értelmetlen, mert az USL-nek nincs szüksége az RMDSZ szavazataira. Érzékeltette azonban, hogy olyan körülmények között, amikor az új kormánytöbbségnek még az alkotmánymódosításhoz sem lesz szüksége ellenzéki szavazatokra, gyenge érdekérvényesítési esélyeket kínál az ellenzékiség.
Kelemen Hunor vélhetően annak tudatában tűzte ki célul legalább egy miniszteri tisztség megszerzését, hogy a jelenlegi és – minden bizonnyal – leendő kormányfő támogatja ezt az elképzelést. Victor Ponta ugyanis az SZKT-ülést követő napon, de még a koalíciós tárgyalásokat megelőzően kijelentette, teljesíti az RMDSZ kérését, ha az USL másik két társelnöke is beleegyezik ebbe. „Hajlandó lennék miniszteri tárcát adni az RMDSZ-nek, hogy megóvjuk többségünket és kormányunkat egy olyan megítéléstől, miszerint ez is olyan kétharmad, mint a szomszédos Magyarországé, amely elnyomja a politikai és nemzeti kisebbségeket” – indokolta nagylelkű ajánlatát a szociáldemokrata politikus.
Az RMDSZ elnöke mindenesetre felhatalmazást kért és kapott az SZKT-től arra, hogy tárgyaljon a közös kormányzás lehetőségeiről az USL vezetőivel. Ezek az egyeztetések hétfőn, december 17-én kezdődtek, ekkorra hívta össze ugyanis az államfő a parlamenti pártokat a miniszterelnök kinevezéséről folytatandó konzultációkra. Kelemen Hunor már korábban jelezte, az RMDSZ Victor Ponta kinevezését támogatja.

Kelemen: egyik szemünk sír, a másik nevet Az SZKT ülésén az RMDSZ kormányra kerülésének fontosságát egyetlen felszólaló sem vitatta, annál nagyobb dilemmát jelentett a küldötteknek, hogy örüljenek-e vagy sem az elért választási eredményeknek. Ezt a dilemmát politikai beszédében Kelemen Hunor úgy oldotta fel, hogy kijelentette: „Egyik szemünk sír, a másik nevet.”
A szövetségi elnök megállapította, hogy a magyar–magyar verseny nem mozgósította az erdélyi magyar választókat a parlamenti választásokon, a magyarok részvétele négy százalékkal elmaradt a román választókétól. Megemlítette, hogy sikerült biztosítani az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét, de a szövetség négy parlamenti mandátumot veszített, és olyan alapemberei nem jutottak be a parlamentbe, mint Frunda György, aki két évtizeden át volt a szövetség szenátora. Kelemen a mandátumok elvesztését az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) tulajdonította. Szerinte az EMNP tudatosan megtévesztette a választókat, és vezetői a választás után nem a saját sikertelensége miatt voltak szomorúak, hanem azért, mert az RMDSZ-nek sikerült átlépnie az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Azt is megemlítette, hogy a szövetség nem volt mindenütt felkészülve a magyar–magyar versenyre, és jövője attól függ, képes lesz-e levonni a választási eredményekből a helyes következtetéseket.
Az RMDSZ elnöke kijelentette: január végéig el kell végezni a választások részletes elemzését, és a következtetések alapján kell döntéseket hozni az RMDSZ tavasszal tartandó kongresszusán. „Ez az utolsó esély arra, hogy korrekciókat végezzünk, és 2016-ban ne izguljunk azon, hogy lesz-e ötszázalékos támogatottság” – jelentette ki Kelemen Hunor.
Kovács Péter, az RMDSZ kampánystábjának a főnöke arról számolt be, hogy a szövetség valamennyi kitűzött célját teljesítette, hiszen átlépte az ötszázalékos küszöböt, megőrizte a parlamenti képviseletének a nagyságrendjét, a magyarok által leadott szavazatok nagyobb hányadát szerezte meg, mint a nyári önkormányzati választásokon, és a képviselet földrajzi egyensúlyát is sikerült megőriznie.

Frunda keserű hangon szólt Érthető módon az egyetlen felszólaló, aki egy kicsit sem tudott örülni a választási eredményeknek, a szenátori mandátumát elvesztő Frunda Gyögy volt. A marosvásárhelyi politikus úgy vélte, a kedvezőtlen eredményben döntő szerepe volt annak, hogy az RMDSZ nem lépett ki a Boc-kormányból akkor, amikor az a népszerűtlen gazdasági intézkedéseket hozta. Emlékeztetett arra, hogy jómaga többször sürgette a múltban a szakítást a demokrata-liberálisokkal, ám nem hallgattak a szavára. Ezáltal értésre adta, hogy az RMDSZ felső vezetését okolja a mandátuma elvesztéséért. Frunda a színpad hátterében kifeszített „Erős képviseletünk van a parlamentben! Köszönjük a bizalmat!” feliratú óriásplakát üzenetét is kifogásolta. Úgy vélte, a felirat is azt tükrözi, hogy az RMDSZ nem kíván szembenézni a valósággal, és nem enged teret az őszinte, nyílt vitáknak.
Frunda felszólalására sokan felszisszentek, elsősorban az érintettek: Borbély László politikai alelnök, Kelemen Hunor szövetségi elnök, Markó Béla volt RMDSZ-elnök. Többen azt is megfogalmazták, hogy meglehetősen ünneprontó beszéde keserűségből született.Borbély emlékeztette Frundát arra, hogy marosvásárhelyi szenátorjelöltként más Maros megyei politikustársával ellentétben a négy évvel ezelőtti választásokhoz képest gyengébb eredményeket ért el 2012-ben. Igaz, a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezetet is bírálta emiatt, mert nem volt képes mozgósítani a szavazókat. Kelemen Hunor válaszában azt üzente a szenátornak: a népszerűtlen kormányzati intézkedésekben való részesség nem ad magyarázatot arra, hogy miért ért el helyenként jó, másutt pedig gyenge eredményeket a szövetség. „Székelyföldön is kormányon voltunk, mégis van olyan vidék, ahol a négy évvel ezelőttinél jobb eredményeket értünk el” – jelentette ki. A legérzékenyebben azonban Markó Bélát érintette a Frunda-beszéd. Egyfelől azért, mert – mint maga is emlékeztetett – az RMDSZ élén állt a demokrata-liberálisokkal kötött koalíció idején, másfelől a szenátor lekicsinylően beszélt a volt szövetségi elnök által egyik legfontosabbnak tartott kormányzási eredményről, az új tanügyi törvényről. „Nem lehet ilyen hányaveti módon szájba verni ezt az eredményt” – üzent szenátortársának.

Markó üzent Budapestre Markó felszólalásában érintette az SZKT-ülés másik dilemmáját is: kell-e „üzengetni” vagy sem Budapestre? Szerinte abszurdum annak örvendeni, hogy a magyarországi kormányoldal ezúttal nem szólt bele a választási kampányba, amikor az RMDSZ az utóbbi években magyarországi ellenszélben politizál. Ezért határozottan kijelentette: igenis üzenni kell Budapestre. „Nemcsak azok tették fel a magyar nemzet sorsára az életüket, akik Budapestről üzengetnek nekünk, hanem mi is feltettük” – érvelt a politikus. A volt szövetségi elnök úgy vélte: Magyarországon esélyeket játszanak el azzal, hogy gyöngítik az RMDSZ-t. „Az erdélyi magyarság és a magyar nemzet jövőjét játsszák el azzal, hogy nem ismerik fel: akár szeretik, akár nem, de támogatni kell az RMDSZ-t” – jelentette ki.
Az SZKT ülésének a végén Kelemen Hunor újságíróknak kijelentette, ő maga nem kíván a sajtón keresztül üzengetni Budapestre. Hozzátette azonban, hogy a magyarországi kormányoldal támogatása nélkül nem jöhettek volna létre az RMDSZ ellenzékét képező erdélyi magyar pártok.