2013? Egy kis nyugalmat kérünk

A sok száz törvényhozó közt, a honatyák és honanyák tengerében szinte elveszve, ellenzéki szerepben aligha lehet képes bármire is az alsó- és felsőházi frakció, még akkor sem, ha a korábbiakhoz hasonlóan az átlagosnál jobb teljesítményt nyújtanak Bukarestben képviselőink és szenátoraink. Azt sem hiszem, hogy ellenzékben rekedve az RMDSZ növelni tudná támogatottságát az erdélyi és partiumi magyarság körében, igaz, kormányon mindenképpen eredményesnek kell(ene) lennie, hiszen arra bizton számíthat(na), hogy politikai ellenfelei nem felejtenék el újra és újra hangsúlyozni, hogy egy balliberális hatalom részese lett, vagy ahogy az EMNP védnöke mondta a választási vereség hevében, kommunista visszarendeződés következik be az országban. (Konkrétan: egy-egy magyar prefektus, főtanfelügyelő jelenléte is akkor mutatkozik meg, amikor a helyükre ültetnek nem éppen magyarbarát tisztségviselőket.)
Politikai szempontból eseménydús esztendőt zár az ország, unalomra nem lehetett panaszunk, bár a román hírtelevíziók legújabb kori egyhangú USL-pártisága nem a változatossággal gyönyörködtet. Emlékezhetünk, az év első napjaiban a Boc-kormányt elűzni szándékozó utcai megmozdulásoktól volt hangos a média, az események a 2006 utáni budapesti történésekre emlékeztettek. Aztán jött a fiatal és dinamikus miniszterelnök, akinek lehet, hogy remek víziói voltak a huszas, harmincas évekre, de ideje csupán néhány hét a kormányzásra, hiszen a marosvásárhelyi egyetem ügye elapasztotta a jobboldali kabinet többségét. Májusban színre lépett a Ponta-kabinet, az USL kormánya, jött a helyhatósági választás magyar–magyar küzdelmekkel, majd habnak a tortára Bãsescu államfő második felfüggesztése, az ország nemzetközi megítélését tönkretevő népszavazási kampány. Utóbbi hiába hiszterizálta a közt, a referendum érvénytelen lett, az elnök visszatért, következett a voksolástól távol maradó magyarok elleni hangulatkeltés, végül az újabb kampány, az újabb magyar csaták után a megőrzött képviselet, illetve a kétharmados balliberális fölény a kisgömböcként terebélyesedő parlamentben. Talán csak annyi biztos még, hogy Victor Ponta kormányfő marad a tisztségében, de hogy kivel, meddig és hogyan kormányozza az országot, az nem csupán a fiatal szocdem politikuson múlik.
S hogy mire számítsunk 2013-ban? Választások nélküli, politikai szélcsendet remélek, az ígértnél kicsit jobb gazdasági adatokat, aszály nélküli, eredményesebb mezőgazdasági évet, s talán azt, hogy úgy emlékezzünk majd vissza erre a számunkra talán kedvező lehetőségeket is kínáló esztendőre, mint arra az évre, amelyben schengeni csatlakozásunk után megszűntek a határok Európa felé, s talán nem magasodnak tovább a lelki falak a világot másképpen látó, a világról, saját dolgainkról másként gondolkodó magyar és magyar emberek között sem.

Szűcs László