Oroszok Szíriában, retúr jeggyel

2016. 03. 25. 11:12

Moszkva bejelentett kivonulása bonyolítja a szíriai válságot, amiben az az érdekes, hogy soha nem ismerte el a teljes körű bevonulást. Az első hírek után az is kiderült, a távozást sem úgy tervezik, ahogy azt a világ gondolta. Ady András helyzetelemzése.

 

Putyin elnök egy orosz vadászgép előtt. Konszolidálni az eredményeket

 

Megvallom, először arra figyeltem fel, milyen információ szállingózik Bejrútból arra vonatkozóan, hogy a Szíriában harcoló Hezbollah-talpasok százasával térnek haza, egészen pontosan Bejrút Dahija részére. Inkább ahhoz szoktam, hogy a Hezbollah néha a veszteségeiről szivárogtat, ez azonban más volt, olyasmi, mintha ezek a hosszú ideje Aszad mellett harcoló szunni egységek azt mondták volna, hogy elintéztek ott valamit. Közben Putyin elnök is lépett valami furcsát: hazahívta szíriai serege egy részét, és nem a nagy részét, ahogy az első fordításokban szerepelt. Kis ezer dolog mellett ez azt is jelölheti, amit a Hezbollahhal kapcsolatban említettem: feladat teljesítve, s amit, pontosabban akit – Aszad – ott hagyunk, az is biztosított. Ám ennek a kivonulásnak van egy igazán putyinos olvasata: emlékeznek, hogy a krími anschluss előtt-után hetekig tagadta, hogy az orosz speciális erők előkészítendő a terepet már jócskán bent voltak, s aztán egyszerűen bejelentette, hogy igen, „konzultatív és mediáló” jelleggel, de ott voltak?

Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter: a küldetés teljesítve

 

Mennyi az annyi?

A jelenlegi visszavonásnak is van csapatkivonás-olvasata, ez annak a beismerése, amit eddig tagadtak: Szíriában voltak, vannak szárazföldi erők, és nem csak légierő, tengerészeti egységek, rakétatüzérség és önjáró tüzérség, illetve biztosító egységek, ahogy a hivatalos verzió szólt. Persze a látványosabb, az mindig a szállítórepülők telipakolása hadianyaggal, a vadászok és vadászbombázók hazaröptetése. Putyin épp ily váratlanul jelentette be a múlt év szeptember 30-án, hogy légiereje van Szíriában, s azonnal megindult az amerikai és európai média-gőzhenger, jósolva, hogy az orosz beavatkozás igencsak költséges lesz emberéletben, de főleg anyagiakban. Akár ez is lehet magyarázat a mostani visszavonásra. Ám ennek ellentmond, hogy annak ellenére, hogy Putyin kalkulációi szerint a szíriai akció 33 milliárd rubelbe (körülbelül 500 millió dollár) került, a kép másként fest, ha összevetjük az amerikai költségekkel: az orosz napi költségek megközelítették a négymillió dollárt, ám az amerikai oldalon egyetlen légcsapás két és fél millióba kerül (lásd az Inherent Resolve ISIS-vadász akciója). Arról nem beszélve, hogy hat hónap alatt az oroszok tízezer berepülést végeztek, napi átlagos 50-80 számmal, amely bár jobb tempó, mint az amerikai és az ISIS-ellenes koalíció által produkált, de tudni kell, hogy az oroszok szinte a szomszédba repültek, a hadműveleti zóna Tartúsztól és Hmeimimtől nem esett messze, ezzel ellentétben az amerikai gépek (ismét az Inherent Resolve akcióra visszatérve) nagy távokat repültek, ami költséges.

Putyin és Kerry amerikai külügyminiszter kézfogása a csütörtöki moszkvai, eredményesnek mondott tárgyalások után

 

Moszkva morális előnye

Egy újabb magyarázat lehet, hogy az évek óta létező európai és amerikai szankciók annyira harapni kezdtek otthon, hogy a honi elégedetlenséget nem akarták egy elhúzódó, idegenföldi háborúval púpolni, egyelőre hagyták működni a nacionalista propagandát, azt, amely szerint ennek az „ISIS-ellenes harcnak” az egyik fő célja volt, hogy leszámoljanak az Észak-Kaukázusból oda harcolni ment terrorista-kalandorokkal, s ezt elérték: Oroszország mamácskát megvédték a hazatérő szélsőségesektől. Március 14-én Szergei Sojgu védelmi miniszter bejelenti a küldetés teljesítését: legalább 2000 terroristát megöltek, s ezekből legalább húszan frontvonalbeli parancsnokok voltak. Akkor nem kell odafigyelni arra a múlt évi adatra – szintén védelmi minisztériumi – miszerint a legszerényebb számítások szerint is a szíriai ISIS oldalán 5-7 ezer észak-kaukázusi orosz alattvaló harcol? Vagy lehet a visszavonás az elért eredmények konszolidálása is, s itt csatolódna a dolog ahhoz, hogy a bejelentés egybeesett a genfi tárgyalás egy új fejezetével, amely épp a kilépéskor startolt. Annak ellenére, hogy ez egy de facto kivonulás, elképzelhető, hogy épp ezért lesz nagyobb hatása abban, hogy az orosz segítséggel visszanyert „Aszad” területek, amelyek most Damaszkusztól Aleppóig húzódnak végig a Földközi-tengeri partvonalon – és ha Amerika és Törökország nem vigyáz még az észak-szíriai kurd területeket is magukba foglalhatják – meg is maradnak a damaszkuszi rezsim mellett. Mondhatni, Moszkva morális előnyre tett szert, Putyin a genfi folyamatban békítő, sőt békét erősítő és garantáló(?) félként léphet fel. El fogja ez hallgattatni a szíriai ellenzék, Törökország vagy Katar hangját, amely az orosz légicsapások civil áldozatairól, a túl magasan repülő orosz gépek precíziós célzásképtelensége miatt romba dőlt településekről szól? Lehet, ahogy az is elképzelhető, hogy sikersztori születik: bebizonyították, hogy Amerika és ISIS-ellenes koalíciója eléggé impotens volt, hogy eredményt hozzon.

Szíriai befolyási övezetek: növekvőben Aszad és a kurdok által ellenőrzött területek, visszaszorulóban a felkelők és az ISIS

 

Térképrajzolás, biztonsági zónák

Siker az, hogy Aszadot orosz fegyverekkel területhez és hatalomkonszolidációhoz juttatták, ugyanakkor tárgyalóasztalhoz ültették a szertebogárzó, és renitens, ezerfejű szíriai ellenzéket? Azt, amely már többé-kevésbé egy hangot képvisel, s elméletileg azt is lenyelheti, hogy már nem oly egyértelmű követelménye a szíriai békének Aszadnak távozása. Mi több, mintha az orosz nyomás elmaradása miatt a tárgyaló felek is elsajátítanák azt az elképzelést, ami eddig (pont a megingathatatlan orosz álláspont miatt) elképzelhetetlen volt. Föderális Szíria, valahogy így? Dajr ez-Zaur/Al-Rakka egy szunni zóna maradna, kérdés, mennyire lehetne belenyugodni egy ISIS területbe? Északon kialakulna egy kurd zóna, a Damaszkusz-Latakia vonalon pedig létrejönne valami alavita, keresztény, drúz, szekuláris szunni képződmény, Aszaddal az élen. Mert valóban az orosz sikerek közé tartozik, hogy Latakia nagyjából al-Kaida (és rezsimellenes ellenálló) mentes, Damaszkusz nem elszigetelt többé az északi utánpótlástól, a rebellis erőket visszanyomták Hamától és Homsztól, az al-Kaida és a Jabhat al-Nusra gyengült és a Nusra volt az, amely zömmel felszippantotta a kaukázusi dzsihádistákat. Lehet, hogy a következő genfi egyezkedéseket (a március 24-én zárultat egy hét szünet után folytatják) a fent vázolt hármas osztat kialakítása uralja, a továbbra is levegőben lógó menekültfogadó biztonsági zónák kérdésével együtt. Egyelőre a szírek, törökök, amerikaiak és a szír ellenzék elutasított egy kurd voksolást az autonóm föderatív régió kialakításáról. A biztonsági zónákból Izraelnek nem kell egy se, mert ők továbbra is szkepszissel nézik, ha a Golán-fennsíkra belép bárki, főleg ha az Hezbollahra, Aszad-regulárisra, iráni gárdistára, pakisztáni vagy afganisztáni síitára, netán már délen is előforduló ISIS-re hasonlít. Viszont biztonsági zóna mindenképpen kellene Jordániának, különben puszta számukkal szétdobják az országot a menekültek, de csak szuperbiztos zónák kellenek, mert Jordániában nagy az ISIS-féle terrorizmustól való félelem. És biztonsági zónákról beszélni Ankara is tud, de tart is attól, hogy ezt párhuzamos államalakulat-keltetőnek használják majd az észak-szíriai kurdok, és akkor a törökországi kurd vidékek is autonomista álmokat dédelgetnek. Apropó: napokra vagyunk a Kizilay-merénylettől, és napokra az Istiklal utcai öngyilkos merénylettől, s ki tudja mennyi időre a következőtől. És ha Ankara ilyen ritmusban folytatja mindenki lövését, aki csak kurd, nem disztingválva hogy PKK, szíriai, iraki-kurdisztáni vagy nem Barzani-kurdokról van szó, esetleg ISIS-ről, meglehet, hogy a genfi tűzszünetet magát lövik ezzel. S ha Genf most békeharcos látszat szempontból is fontos Oroszországnak, akkor kérdés, nem mennek-e vissza oda, ahonnan eljöttek?

 

Velajati iráni külügyminiszter Aszaddal egyeztet. Teherán nem aggódik

 

Teherán szerepe

Jelzésértékű Irán nyugalma: március 15-én találkozott Khamenei ajatollah külügyi tanácsadója Ali Akbar Velajati, Faisal Mekdad szíriai külügyessel, s együtt válaszoltak az újságírói kérdésre, hogy Irán fogja-e helyettesíteni a kieső orosz katonákat (ismét haderőt emlegettek, nem hadtechnikát!). A válasz így szólt: Szíria területi egységének védelmében Irán nem változtat eddigi átfogó együttműködésén Oroszországgal, Szíriával és szövetségeseivel, mint a Hezbollah. Irán nem aggódik az április 13-ai szíriai parlamenti választások, vagy az esetleges alkotmányváltoztatások miatt sem, amelyek szőrmentén témák voltak Genfben. Az oroszokkal szembeni kérdés: lehet, hogy Moszkva lépése egy pokaz (lengyelesen-oroszosan, eufemisztikusan PR-fogás, vagy kormányzati „parádé, műsorszolgáltatás”, Patyomkin falu-értékű show is) lenne? Végül is központosított szemfényvesztés vagy sem, édesmindegy. Sojgu védelmi miniszter bejelentette, hogy az orosz segítség rengeteg terrorista infrastruktúrát, fegyverraktárt és csempész- vagy szállító útvonalat tönkretett, 400 települést visszafoglalt, 10 ezer négyzetkilométer szír földet felszabadított, 209, terroristák kezén lévő olajkutat elpusztított és legalább kétezer olajcsempész szállítóeszközt úgyszintén. Ami pedig ott maradt, azok fegyveres drónok, szatellit felügyelet, a Földközi-tengeri flottilla (a Kaszpi-flottillát is ide lehet számítani csapásmérő képességben) ami ezer embert jelent, 30 hajót. Ha Moszkva újrázva-kavarni akar, úgy könnyen újratölthetik a megfelezett számokat, hogy teljes legyen a négyezernyi kezelőlegénység létszáma, és a 25 bombázó, 32 vadászbombázó, 8 vadász, 12 harci és négy szállító helikopter száma, mi több a Hmeimim-bázisra leszállítják az S400-as és a Pantsir légvédelmi rakétarendszereket.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!