Nemzetpolitika zárt ajtók mögött

Váratlan fordulatot hozott a KMKF soros ülése. Az Orbán-kormány sikerágazatának tekinthető nemzetpolitika ezúttal zárt ajtók mögé került, a médiát egy sajtótájékoztató erejéig sem hívták össze. Előre tudták, hogy feszült hangulatú, bírálatokkal tele ülés következik? Vagy más okból született a szokványosnak nem mondható döntés? Gál Mária írása.

Fejtörést okozott a magyarországi nemzetpolitikával foglalkozó újságíróknak a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma február 15-én. A meghívott külhoni magyar politikusoktól lehetett ugyan tudni a rendezvényről, de a szokásos meghívókat sem küldték ki, még az MTI-előzetesben sem szerepelt. Rövidesen kiderült, bár egy doorstep sajtótájékoztató sem lesz, ahol egy villámkérdés erejéig meg lehetne szólítani a résztvevőket. A nemzetpolitikai rendezvényeknek az Orbán-kormány eddig mindig „megadta a módját”, előszeretettel tették ablakba az „új nemzeti együttműködés rendszerét”.
Jogosan merült fel a gyanú, hogy Kövér László és csapata számított arra, hogy ezúttal háttérbe szorul az udvarias mosolydiplomácia, s talán jobb lesz távol tartani a külhoni vezetőket a sajtó váratlan kérdéseitől.
Az kétségtelen, nem a KMKF Orbánék első számú nemzetpolitikai (kirakat)rendezvénye, hanem a Máért. A KMKF-et ugyanis 2004-ben Szili Katalin házelnökként, az MSZP politikusaként hozta létre, s ez még túl közeli ahhoz, hogy feledtetni lehessen annak szocialista fogantatását. Megkezdődött volna a KMKF elsorvasztása, vagy csak a rendezők számára nyilvánvaló volt, hogy ezúttal nem lesz egyszerű lecsillapítani a fortyogó határon túli magyar indulatokat? Mi történt a magyar–magyar kapcsolatokban a színfalak mögött, ami ilyen óvatosságra intette a szervezőket? Mi történt, hogy egy ilyen horderejű rendezvénytől nemcsak a nemzet miniszterelnöke tartotta magát távol, hanem azok is, akik a kormányzat nemzetpolitikai „arcai” – Németh Zsolt külügyi államtitkár és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár? Véletlen lenne az, hogy a székelyzászló-botrányt államközi kérdéssé emelő Németh épp azon a napon megy kárpátaljai kiruccanásra, amikor a külhoni magyar politika színe-java, beleértve a kárpátaljait is, épp Budapestre látogat? Épp azon a napon, amikor az Országházra is felkerül a székely hold és csillag? Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jelen volt, de ő nem fideszes, súlyát az is mutatja, hogy amikor Orbán Viktor a nyári szabadsága előtt magához rendelte (felcsúti birtokára) minisztereit, KDNP-s helyettesét bár a látszat kedvéért sem tette fel a meghívottak listájára.
Persze, nincs olyan zárt ajtó, ami mögül semmi ki ne szivárogna. Ez esetben is tudhatjuk, hogy elsősorban az RMDSZ ezúttal nem biodíszletnek ment Budapestre. A vezető politikusok tiszteletben tartják ugyan a zárt ajtó törvényét, egy-egy közleményre korlátozódnak, de abból is látszik, hogy sem az állampolgárság, sem az Országházon lengedező székely zászló, sem a konszenzussal elfogadott, szokásosan semmitmondó állásfoglalás, sem más szimbolikus gesztus nem tudja feledtetni a gyűlő sérelmeket – a nem kért „segítségeket” a legrosszabb pillanatokban, az utazó urnákat, a zsebpártok csatarendbe állítását, a fejük fölött hozott döntéseket.
Arra sem kaptak választ, pedig Szász Jenő beszámolóját is végighallgatták, hogy mit is fog csinálni az 1,3 milliárd forintos büdzsével rendelkező Nemzetstratégiai Intézet. S az egyre mélyülő székelyzászlós diplomáciai botrány közepette hogyan képzelik a magyar kormányzati háttérintézmény székelyudvarhelyi fiókjának beígért és most ismételten megerősített megnyitását.
Fogadni azért nem mernék, de nagyon úgy tűnik, hogy ez volt a második Orbán-kormány idején összehívott utolsó KMKF.