Még előttünk a fontos meccs

Könnyen lehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek, a legismertebb romániai börtönlakó, Adrian Nãstase visszanyeri a szabadságát, ha jogerőssé válik a volt szociáldemokrata miniszterelnök szabadlábra helyezését elrendelő bírói döntés. Ezzel egy időben a jelenlegi kormányoldal egy másik alakja, Gigi Becali parlamenti képviselő azzal sokkolja a hazai közvéleményt, hogy – felfüggesztett börtönbüntetése miatt – tartósan külföldön kíván maradni. Attól félek, nincs nekünk ekkora szerencsénk, s a Steaua futballcsapat pénzelője, aki nemrég még az államfői ambíciókat dédelgető liberális pártelnök, Crin Antonescu támogatójának a szerepében tetszelgett, előbb-utóbb hazatér a száműzetésből Dubajból, s újra elfoglalja a helyét a lapok címoldalán. E két eset is példázza, lett volna bőven témája az utóbbi napokban a hazai médiának, s akkor még nem beszéltünk a meglepő konfliktusról, amely az ellenzéki Demokrata-Liberális Párt és az államfő között barátságtalan nyilatkozatok formájában kibontakozott. Elsősorban Vasile Blaga PDL-elnök helyzetét rendítheti meg Bãsescu elégedetlensége, aki inkább afelé hajlik, hogy az ellenzéki párt közelgő kongresszusa azt az Elena Udreát választassa Blaga helyébe, akit mindig is kitüntetett bizalmával az államfő, még akkor is, ha a minap alacsonyabb sarkú cipők viselésére ösztönözte a divat terén tréfát nem ismerő politikusnőt.
A PDL minden alkalmat megragad, hogy kitörjön tetszhalott állapotából, ezért most parlamenti nyilatkozat elfogadását javasolja, amiért múlt pénteken Kövér László kitűzette az Országház falára a székely zászlót. Meglepő módon erre a román szocdemek mutatkoztak higgadtabbnak, legalábbis Georgicã Severin, a román szenátus kulturális bizottságának szociáldemokrata elnöke szerint ezzel a nyilatkozattal fölöslegesen öntenének olajat a tűzre.
Sajátos kettőssége van ennek a zászlóügynek: miközben az erdélyi magyar politikusok a zászlóválság elmélyülését egyebek mellett azzal magyarázták, hogy Bukarest ily módon kívánta elterelni a közfigyelmet a költségvetés elfogadásáról, a román fővárosban úgy vélik, a konfliktusokkal járó szimbolikus politizálás valójában a jövő évi magyarországi parlamenti választás indulatokat kiváltó előjátéka. Innen is, onnan is úgy látják, valamit takar a lobogó. Ez annyiban mindenképpen téves következtetés, hogy a jelenlegi magyar belpolitikai fejlemények ismeretében aligha lehet választást nyerni, jelentősen népszerűséget növelni a székelyek zászlójának a tematizálásával. Ilyen értelemben a következő egy évben valószínűleg nem játszik majd főszerepet a nemzetpolitika, a 2014. évi parlamenti választást egészen más témák fogják eldönteni, s a határon túli szavazók befolyásolhatják ugyan néhány mandátum sorsát, de nem hiszem, hogy ezen múlik majd, ki kormányoz a következő ciklusban Budapesten.
Attól tartok, a zászlóügynek nem lesznek nyertesei, sem a székelyek, sem Budapest, sem Bukarest nem mondhatja magát a történtek haszonélvezőjének. S hamarosan itt a sokkal nagyobb téttel járó régióátszervezés, ez a fontos meccs, ez a rangadó, ezért ebben a küzdelemben ismét a legjobb formáját kell mutatnia a hazai magyar érdekképviseletnek.

Szűcs László