Német válaszok az idegenkérdésre

2014. 05. 03. 09:56

Félig-meddig rendezett a bevándorlók helyzete Németországban, de új kihívások előtt áll a német társadalom, s megosztottak az ideérkező munkavállalók. Összefér-e Európa saját magával? – erről szól az idei EP-kampány. Parászka Boróka riportja a kultúrák és igények találkozásáról.

Fröccsöntött, műanyag edények, ijesztő tekintetű plasztik babák, maradék anyagokból összefércelt táskák, kötegre árult zöldhagyma, retek, kínai fehérnemű, ukrán gumipapucs. Akár a nyárádszeredai kirakodó vásáron is járhatnánk, ez a piaci felhozatal azonban nem Kelet-Európában, nem a Balkán valamelyik szegényes szegletén várja a vevőket, hanem a bevándorlók lakta berlini negyedben, Kreuzbergben. Az árusok törökök, az áru csempészett, néhány centért szinte bármi beszerezhető a sebtében barkácsolt utcai standokon. Néhány saroknyival arrébb a Check point Charlie-nál amerikai turisták vásárolják a rendszerváltás előtti éveket idéző álrelikviákat, orosz katonai sapka- és kitüntetés utánzatokat. Fényképeződnek az egykori amerikai felügyeleti terület emlékpontjánál. Arrafelé viszonylag elegáns üzletek vannak, a Friedrichstrasse kávézói, ruhaboltjai. Pár száz méterrel arrébb azonban dúl a panelházas keleti összezártság. Összesűrűsödik a történelem. A Mehringplatz és a Friedrichstrasse találkozásánál emléktábla az SS gyűjtőfogházáról, és az ide hurcolt, megkínzott áldozatokról. Balra a Wilhelmstrasse felé a Vörös Hadsereg Frakció anarchistáinak foglaltháza, jobbra a Lindenstrasse felé a Zsidó Múzeum. És középen, mindenütt: keleti bevándorlók. Többnyire asszonyok, kisgyerekekkel. Fejükön a szokásoknak, vagy a vallási előírásoknak megfelelő kendő, van akinek az egész testét-arcát eltakarja a fekete lepel, és van, aki már-már kacéran egzotikus, színes fejdíszt visel. Nincs generációs különbség: az idős asszonyok éppúgy ragaszkodnak a viselethez, mint ahogy a kamaszlányok is büszkén magukra öltik. Utóbbiakon menő tornacipő, trendi nadrág, csillám nyomatos póló, a fejükön a vallási-nemzeti hovatartozást jelző lepel.
Idilli városkép, mondhatni, jól megfér egymással a több kultúra, a Kelet és a Nyugat. De törékeny békéről van szó. A tradicionális szegénynegyed, az egykori zsidó kerület környékén megy az osztályharc, a Hackescher Markt negyedét „dzsentrifikálják”, a felújított épületekbe már „igazi” német középosztálybeliek, többnyire fiatal berlini vállalkozók, értelmiségiek települnek be. Kivéve az újrafazonírozott bérházak közé ékelődött utolsó bástyákat, a foglaltházakat, amelyeknek az ablakaiban folyamatosan lengenek az anarchista zászlók.

Dobozházak a Kelet téren A bevándorlók kerületei, utcái elszigetelődnek, itt külön kis világok épülnek ki. Saját török étteremmel, török ízlést kielégítő lakberendezési bolttal, török kávézóval, és olyan albérlet-közvetítő irodával, ahol a lakást keresők reklámplakátjain is bevándorlók vannak. Németeket itt elvétve látni, inkább csak bolondos hippik, raszták, és kispénzű nyugdíjasok eszik a pár eurós dönert és kumpirt.
Az Orientplatzon ostromhangulat van, itt nem olcsó albérletekben húzzák meg magukat a többségében Afrikából érkező menekültek, hanem a téren felhúzott dobozházaikban. Nekik már lakásbérlésre sem telik. Hajléktalan város épült ide papírból, hulladék fából, rongyokból. A helyi önkormányzat hosszú ideje küzd a téren eluralkodott állapotok miatt, szükséglakást is biztosítanának az itt élőknek, de nem mindenki fogadja el. Van, aki a bevándorlási ügyintézéstől, a visszatoloncolástól fél, van, aki saját bevándorló társaitól, a periférián úgy érzik, a jelenleg elérhető integráció nem kínál menekülési útvonalat. A téren maradni vágyók és az önkormányzattal kiegyezni akarók egymásnak esnek, a rendőrség vet véget a konfliktusnak.

A szabad mozgás elsődleges A városszerte lappangó feszültséget tetézi, hogy közeledik az EP-választás, a kampány egyik kiemelt témája a bevándorlókérdés. A kereszténydemokraták és a szocdemek egyaránt az európai közösség fontosságával kampányolnak, a szabad mozgás jogát hangsúlyozzák. A nagy és esélyes pártok kínálatában direkt bevándorlóellenes tartalmat nehéz találni. A háttérben közben folynak a szigorítások. A munkaügyi tárca által márciusban bemutatott új jogszabály-tervezet szerint kiutasítható lesz az országból az, aki három hónap alatt nem talál munkát Németországban, aki esélytelen a munkaerőpiacon, mert szakképzetlen, nem ismeri a nyelvet, vagy aki visszaélt a szociális rendszerek által kínált segélyekkel. (Gyakori, hogy a bevándorlók egyszerre több tartományban is igényelnek ellátást).
Ezzel együtt az Európai Bizottság élére eséllyel pályázó Martin Schultz folyamatosan arra figyelmeztet, hogy nem lehetnek az Unión belül első- és másodrendű állampolgárok, és a szabad mozgás biztosítása mindenek fölött való, nem térhetünk vissza a korábbi megosztottsághoz. Valamivel visszafogottabb Angela Merkel, akinek pártja, a CDU Schulz-cal szemben a néppárti Jean-Claud Junckerst támogatja Barroso utódjául. A német kormányfő szerint a globalizációs versenyben az „erős keretet” az Unió jelentheti, nagyon sok probléma nem kezelhető nemzetállami keretek között. „A Bajnokok Ligája és a sarki olasz vendéglő is Európa megtestesülése” – mondta Merkel a hónap elején tartott törvényhozási beszédében.

Üzen a szélsőjobb Közben a feltörekvő német szélsőjobb a bevándorlókkal szembeni kampányra alapozza remélt sikerét. Az NPD plakátjai kifejezetten törökellenesek. Repülőszőnyegen ülő török családot búcsúztatnak a város számtalan pontján felbukkanó tablón: „Jó utat haza!” – áll a hirdetményen. Olaj a tűzre, mert a német társadalomban a feszültség erősödik, és olyan bonyolult, hogy nehéz átlátni. Egymással néz farkasszemet a német középosztály, a dzsentrifikáció nyertesei és a leszakadók, azok, akiknek nem nyújtanak perspektívát a német állam által stratégiai alapon támogatott középvállalkozások. A török negyedekben állandó a generációváltás: vannak beilleszkedők, akik az Unión belül és Németországban képzelik el a jövőjüket. És vannak, akik a több évtizedre nyúló németországi munkavállalást is csak életük egy epizódjának tekintik, a fő célt számukra a hazatérés jelenti. Nekik a döner hálózatokban kapható berlini török lap nyújt útmutatót, a sűrűn idézett Erdogan-nyilatkozatok alapján. A szakmunkás helyekért egymással versengenek a már veteránnak számító lengyel munkavállalók a románokkal és a mind nagyobb számban érkező ukránokkal. Az afrikai menekültek a teljes marginalizáció konfliktusait vívják a német hatóságokkal és egymással.

Ki-ki a maga utcájában A német bal- és jobboldalt összeköti az aggodalom, hogy a növekvő feszültség a szélsőjobb malmára hajtja a vizet. Martin Schulz néhány hete azt nyilatkozta: mindegy, kire szavaznak a május végi választásokon, rá, vagy a jobboldali kihívóira, a zöldekre vagy a liberálisokra, csak ne a szélsőjobbra. Merkel pedig arra figyelmeztetett: minden esély megvan a stabilizációra, a gazdaság növekszik (idén várhatóan a GDP 1,8 százalákával), és 1969 óta először talán csökken az államháztartási hiány. A tét az, hányan érezhetik magukat valóban az Unió nyertesének, válhatnak versenyképes munkaerővé, vállalkozóvá, élhetnek esélyegyenlőségben. Megoldást az oktatás- és kutatásfejlesztés jelenthet, a „negyedik ipari forradalom korában a tudás az első számú tőke” – biztatta honfitársait a kancellár, aki azt is hozzátette: a globalizációban az európaiak csak együtt maradhatnak erősek.
Ha Berlin utcáin néz végig az ember, nehéz teljes bizonyossággal azt mondani, hogy az itt élő európaiak együtt akarnak erősek lenni. Az azonban tény, hogy együtt élnek, és elviselik egymást. Lehetőleg marad mindenki a maga utcájában, a maga térfelén, ha nem muszáj, nem néz át a szomszéd udvarába. Nő a szkepszis és a bizonytalanság. Az európai szocialisták ezzel az elfordulással és kételkedéssel szemben a 2012-es választások csodafegyverét, az ajtótól ajtóig tartó kampányt, a személyre szóló meggyőzés eszközeit vetnék be. 2012-ben 80 ezer aktivista 5 millió ajtón kopogott be és szerzett Francois Hollande-nak 300000 szavazatot Franciaországban. Most ezt az oda figyelést és részvételt készülnek megsokszorozni Németországban: hátha így sikerül elérni, hogy megnyíljanak a szomszédok egymás előtt elzárt ajtai.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!