Nem vágyott a pápaságra

XVI. Benedek pápa február 11-én, délelőtt 11 órakor, három szentté avatási ügyben összehívott konzisztórium (a bíborosi kollégium ülése) során tette közzé lemondásának hírét. A szentatya bejelentése – bár már régebben jelezte ebbéli szándékát – világszerte nagy visszhangot keltett, nem csak katolikus, nem csak keresztény körökben. Szilágyi Aladár összeállítása.

„Miután ismételten megvizsgáltam lelkiismeretemet Isten előtt, eljutottam arra a bizonyosságra, hogy erőnlétem – előrehaladott korom miatt – már nem alkalmas arra, hogy megfelelő módon gyakoroljam a péteri szolgálatot. (…) Szent Péter hajójának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez szükség van mind a test, mind a lélek erejére. Ez az erő az utóbbi hónapokban olyan mértékben csökkent bennem, hogy el kell ismernem: képtelen vagyok jól megfelelni a rám bízott szolgálatnak. Ezért, tudatában e tett súlyosságának, teljes szabadsággal kinyilatkoztatom, hogy lemondok szolgálatomról, mint Róma püspöke, mint Szent Péter utóda, amelyre 2005. április 19-én a bíborosok révén kaptam megbízatást. 2013. február 28-án este 8 órától a római szék, Szent Péter széke üresnek nyilvánítandó. Az illetékeseknek konklávét kell összehívniuk az új pápa megválasztására” – nyilatkozta a pápa.
„XVI. Benedek nem szenved semmilyen heveny betegségben, és az idős kora okozta elgyengülés vezetett lemondásához. Történelmi döntésről van szó, a pápát nem befolyásolták a Vatikán kormányzásában jelentkező problémák és a Vatileaks-botrány sem” – jelentette ki másnapi sajtóértekezletén Federico Lombardi szentszéki szóvivő. Hozzátette, hogy a pápa „nyugodtan éli meg lemondását, döntését tiszta fejjel és hosszasan átgondolva hozta meg”. A szóvivő megerősítette a l'Osservatore Romano szentszéki napilap értesülését arról, hogy a pápa a tavaly márciusban Mexikóban és Kubában tett látogatása után hozta meg döntését. Lombardi közölte: az utóbbi hetekben egy római katolikus klinikán műtétet hajtottak végre rajta, ekkor kicserélték szívritmus-szabályozóját. Lombardi „rutinműtétről” beszélt. Ratzinger bíboros a pacemakert még pápává választása előtt kapta. Már a 2010-ben megjelent A világ világossága című kötetben utalt a lemondás lehetőségére. A történtek ellenére a Szentszék szóvivője hangsúlyozta, hogy az egyházfő bejelentése meglepetésként érte, ami azt jelzi, hogy XVI. Benedek a szándékáról nem tájékoztatta legközelebbi munkatársait sem. A Corrieredella Serának nyilatkozó Joacquim Navarro Valls, II. János Pál egykori vatikáni szóvivője arra emlékeztetett, hogy 2005-ös megválasztásakor tudni lehetett, Joseph Ratzinger nem vágyott a pápaságra, a tudománynak akarta szentelni öregkorát, a „pápaság szünet nélküli problémamegoldást jelent, ez fárasztotta el”.

Történelmi előzmények XVI. Benedek pápa elődei jobbára csak kihalhattak főpásztori méltóságukból. Néhány kivételt azonban számon tartanak az annalesek, bár az ő esetük sem hasonlítható XVI. Benedekéhez, hiszen lemondásuk kényszerítő körülmények következménye volt. A tisztséget nem mindhalálig betöltő egyházfők között az első, Silverius csak néhány hónapig volt hivatalban: 536 júniusától 537 novemberéig. Ekkor foglalta el a bizánci generális, Belizar, Rómát. Silveriust hazaárulás vádjával elűzték. Három hét múlva rejtélyes körülmények között halt meg Ponza szigetén.
IX. István pápa halála után, 1058. április 5-én a római nemesség, amely elutasította az egyházi reformot, X. Benedeket emelte a pápai trónra, de háromnegyed évvel később az időközben megerősödött reformpárt támogatásával a nagy reformer, VII. Gergely nemcsak kiszorította a pozícióból Benedeket, hanem ki is átkozta őt. Ez utóbbi 1073-ban halt meg, tehát 15 évvel az után, hogy elfoglalta a pápai trónust, ahol a szabályok szerint haláláig kellett volna ülnie.A most leköszönő XVI. Benedekhez időben legközelebb az a XII. Gergely áll, akit már több mint hat éve leváltottak (nem saját kérésére!), amikor 1415-ben végre felismerte a realitásokat és hivatalosan bejelentette leköszönését.

Az esélyes jelöltek Lapunk két egyházi személyiség véleményét is kikérte a pápa lemondásával, illetve lehetséges utódával kapcsolatban. Potyó Ferenc, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség érseki helynöke jelezte, hogy nem szívesen nyilatkozik, mert „a sajtó nagy része felelőtlen találgatásokba kezdett mindkét kérdésben, inkább a szenzációt hajhászta, minthogy teljes mélységében és összefüggéseiben tálalja azokat. Különben, mi sem tudunk többet annál, ami a médiában megjelent. Jóslatokba nincs értelme bocsátkozni. Bennünket is váratlanul ért a Szentatya bejelentése, de az egyházunk törvényei lehetőséget adnak a lemondására”.
Fejes Rudolf Anzelm, a premontrei kanonokrend váradhegyfoki prépostságának apátja fájdalommal és megdöbbenéssel szerzett tudomást a fejleményekről. „Egyháztörténeti dimenziókba helyezve XVI. Benedek döntését, aggodalommal tölt el a jövőre nézvést, hiszen minden előző pápa lemondását nehéz idők követték. Utóda személyétől függetlenül jelentős változások várhatók egyházunk életében. Hogy ki lesz az új pápa, és mi minden változhat, arra nézvést nem nyilatkozhatok, hiszen nem vagyok próféta.”
Számos médium viszont megkockáztatta a „jövendölést”. Az APA osztrák hírügynökség például nyolc esélyes, azaz „pápaképes” főpapot rangsorol, a negyedik helyre téve Erdő Pétert, aki 2003-ban került be a bíborosi kollégiumba annak legfiatalabb tagjaként. Az APA listáján szereplő nevek: Óscar Andrés Rodríguez Maradiaga bíboros, hondurasi érsek; Jorge Mario Bergoglio, Buenos Aires érseke; Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek; Erdő Péter, Esztergom-Budapest érseke; Angelo Scola milánói érsek; a ghánai Peter Kodwo Appiah Turkson, a nyugat-afrikai ország püspöki konferenciájának elnöke; Angelo Bagnasco, az olasz püspöki konferencia elnöke, Genova érseke; a kanadai Marc Ouellet québeci érsek, a vatikáni püspöki kongregáció feje. „Az európai bíborosok közül Erdő Péter számít a pápaválasztás favoritjának” – írja az Italian Insider. Az index.hu beszámolója szerint a lap kiemeli, hogy hatvan évével Erdő hosszú ideig pápa lehetne, ezzel stabilizálhatná a pápai hivatalt, amit megrázott XVI. Benedek váratlan bejelentése. Arról is írnak, hogy II. János Pál pápának kifejezett óhaja volt, hogy a pápai trónra a jövőben is európaiakat válasszanak, megőrizve ezzel a katolikus egyház európai vezető szerepét.