Nem csalódottság, csak bosszankodás

A következő európai parlamenti ciklusban sor kerülhet a Lisszaboni Szerződés felülvizsgálatára, és ez esély teremt arra, hogy a szerződésbe a kisebbségek számára kedvező előírások kerüljenek – jelentette ki az Erdélyi Riportnak WINKLER GYULA. Az RMDSZ EP-képviselő-jelöltjét Cseke Péter Tamás kérdezte.

Ez az interjú a kampány közepén, korai reggeli órákban készül, mert egész nap úton lesz. Mi a mai nap programja?

Először is találkozom a háromszéki RMDSZ vezetőivel, Antal Árpád polgármesterrel és Tamás Sándor megyei tanácselnökkel. Egyeztetésünk után tartunk egy közös sajtótájékoztatót Sepsiszentgyörgyön. Délután falvakat járunk, este pedig Kovásznán leszek a kovásznai RMDSZ nőszervezet alakuló ülésén. Velem tart egyébként munkatársam, Bálint Margit is, aki az országos nőszervezet külügyi kapcsolataiért felel Brüsszelben.

Falujárást emlegetett. Door to door kampányban vesz részt, azaz otthonukban keresi fel az embereket?

Igen, falun így kampányolunk. Ezt a stratégiát jó ideje alkalmazzák a székelyföldi RMDSZ-esek, és úgy tűnik, bevált. Nyilván, eltérő a hatásfoka településenként, nem mindenütt működik egyformán jól.

Általában mit kérdeznek ilyenkor az európai parlamenti jelölttől a választók?

Azt, hogy mikor lesz jobb az életük (nevet). Területenként eltérőek a kérdések. Maros megyéből érkeztem Háromszékre, előtte Aradon, Biharban, Szatmáron jártunk, más és más volt az emberek hozzáállása a megye függvényében. Érződik az, hogy ahol sikeresen működik az RMDSZ-szervezet, az emberek tájékozottabbak, hozzáállásuk pozitívabb. Általában mindenütt nagyon jól tudják, hogy május 25-én EP-választások vannak, kérdéseikből kiviláglik, hogy értik a választások tétjét. Megértik azt is, hogy a parlamenti képviselőjük, polgármesterük, megyei tanácselnökük és az EP-képviselők között van valamilyen kapcsolat. Tudják, hogy az RMDSZ munkája akkor eredményes, ha tisztségviselőik a saját területükön végzik a dolgukat. Voltak negatív tapasztalataim is olyan településeken, ahol az RMDSZ-szervezet gyenge. Ám mindenütt visszatérő módon szegeztek nekem szociális jellegű kérdéseket, a földtámogatások kiutalása körüli bürokráciára panaszkodtak sokan.

Érzett-e az emberekben csalódottságot az EU-ban?

Nem csalódottságnak nevezném, inkább bosszankodásnak. Sokan megkérdezték tőlem, főleg itt, a Székelyföldön: miért utasítja el az autonómiát az EU? Vagy: miért nem foglalkozik az EU az autonómiával, nem látják, hogy milyen fontos? Emellett kampánykörutamon azt tapasztalom, hogy az emberek a sorsukat negatívan érintő kormánydöntésekért hajlamosak az EU-t okolni. Ám ez nem csak Romániában történik így, valamennyi tagállamra jellemző jelenség. Így például gyakran hallom azt, hogy biztosan Brüsszel nyomására kellett növelni az adókat. Szembesültem azzal is, hogy egyesek még mindig hibáztatják az RMDSZ-t a válság idején, 2009-ben bevezetett megszorító intézkedésekért. Ez azt jelenti, hogy nem tudtuk elég jól elmagyarázni az embereknek: e megszorítások nélkül Románia ma Görögország helyzetében lenne. Így például ötven százalékot is meghaladó lenne a munkanélküliség a fiatalok körében. Mi sem állunk túlzottan jól ezen a téren, de azért a fiatalok körében csak húsz százalék körüli a munkanélküliség, nem ötvennégy.

Mivel szokta meggyőzni az embereket arról, hogy az EU-hoz tartozni jó dolog?

Ez a helyzettől függ. A door to door kampányban két-három perc szokott általában csak a rendelkezésemre állni. Ebben az időkeretben csak néhány mondat hangzik el. Ha mellettem van a helyi polgármester vagy a választókerülethez tartozó RMDSZ-es képviselő, szenátor, akkor azt szoktam mondani: a polgármester akkor lesz erős, a képviselő akkor tud hatékonyan dolgozni, ha Brüsszelben is van képviselet. Ha vállalkozói fórumon, falugyűlésen vagy rétegtalálkozón vagyok, akkor a hallgatóságomhoz szabom a mondanivalóm, vagy gazdasági témákról, vagy kisebbségi jogokról, vagy az autonómia megvalósításának európai példáiról beszélek. Nyilván, reggeltől estig lehetne sorolni az EU mellett szóló érveket. Ám mindenütt elmondom: a mindennapi életünkre óriási hatással van az Unió.

Befolyásolja-e valamilyen formában a kampányát az, hogy az RMDSZ most kormányon van?

Kaptam ezzel kapcsolatban megjegyzéseket. Nem a kormányra lépést kérdőjelezik meg az emberek, 99 százalékuk az RMDSZ-nek ezt a döntését támogatja. Személyes tapasztalatuk ugyanis, hogy amikor az RMDSZ kormányon van, akkor beindulnak a helyi fejlesztések, és a szimbolikus, közösségi ügyekben is előrelépés történik. Ez a kérdés azonban visszaköszön: „hát a vörösökkel kellett?” Tehát ezen a téren is meg kellene erősíteni az RMDSZ kommunikációját.

S mit tud válaszolni erre a szemrehányó kérdésre?

Azt szoktam mondani a kérdezőknek: gondolkozzanak el azon, hogy van-e állandó politikai szövetségese az RMDSZ-nek Romániában? Ilyenkor az emberek általában bólogatnak, mert világos az, hogy nekünk állandó támogatónk, partnerünk a román politikai pártok között nincs. Akivel éppen kormányoztunk, az a közös kormányzás idejére magyarbarát lett, amikor ellenzékbe került, akkor pedig nagy nemzetféltő lett. Ezt az emberek rendszerint megértik, mert egyszerű üzenet. Mi szövetségre szerződünk a román pártokkal, és csak akkor vállalunk közös kormányzást, ha ez a szerződés a magyar közösségnek jó.

Az RMDSZ és a FUEN által beterjesztett európai polgári kezdeményezést elutasította az Európai Bizottság. Milyen alternatívák vannak a következő ötéves EP-ciklusban meggyőzni az EU-t arról, hogy keretszabályozást dolgozzon ki a kisebbségek védelmére?

Több cselekvési terület is van e cél eléréséhez. Az egyik a politikai: az Európai Parlamentben újra kell alakítani a következő ciklusban tevékenykedő Kisebbségi Intergroupot. Ennek előkészítését már elkezdtük. Ugyancsak az EP-ben egy határozattervezet elfogadtatására törekszünk az európai kisebbségi kérdésről. Eddig ennek kétszer futottunk neki, először 2008-ban, utána ez év elején, sikertelenül. A másik terület a diplomácia. Itt érdekes az RMDSZ szerepe, mert a diplomácia köztudottan a kormányok apanázsa. A szövetségnek, mint a nemzeti közösség képviselőjének, elsősorban a két ország, Románia és Magyarország kapcsolatának vonatkozásában diplomáciai tevékenységet kell folytatnia, és ezt folytatjuk is. A harmadik terület a civil kezdeményezéseké. Erősíteni szeretnénk szerepünket az Európai Kisebbségek Föderatív Uniójában (FUEN), fenn akarjuk tartani a kisebbségi szolidaritást az Európai Unióban. Tehát különböző eszközök állnak rendelkezésünkre, és ezeket összetetten kell használnunk. Nagyon fontos a mi szempontunkból, hogy lehet, újra megnyílik az uniós alapszerződés vitája a következő ciklusban az Európai Parlamentben. Ennek oka, hogy a Lisszaboni Szerződés nem teszi lehetővé a teljes körű banki unió véghezvitelét és az uniós gazdasági kormányzás véglegesítését. Abban a pillanatban pedig, amikor megnyílik a szerződés felülvizsgálata, ennek összes előírása újra az asztalra kerül, módosítható. Ezáltal újból megnyílik a lehetőség a mi ügyeinket is előmozdítani.

Mit emelne ki elsősorban az elmúlt öt éves európai parlamenti tevékenységéből? Mire büszke?

Nagyon nehéz erre röviden válaszolni. Ugyanolyan büszke vagyok arra, hogy a kisebbségi európai polgári kezdeményezésben alkotói szerepem volt, mint arra, hogy néhány nappal ezelőtt Vajdahunyadon hétszáz ember, azaz teltház volt a város kultúrotthonában, amikor a helyi magyar iskola ötven éves fennállását ünnepeltük, este pedig a véndiák bálban 254-en voltak. Tíz éve nem ünnepelt ennyi magyar együtt Vajdahunyadon.

Mi várható az Európai Unióban a következő időszakban, ha a jobboldal nyer az EP-választásokon és az RMDSZ által is támogatott Jean-Claude Juncker lesz a főbiztos? És mi várható, ha a baloldal nyer?

Az Európai Unió még nem lábalt ki a válságból. Elindult egy felfele ívelő gazdasági pályán, ám ez még nem tartós, hanem törékeny pálya. Ahhoz, hogy tartós legyen, jobboldali pénzügyi és gazdaságpolitikákra van szükség. A baloldali kormányok mindig akkor sikeresek, amikor egy jól működő jobboldali kormány után következnek. A jobboldali gazdaságpolitikák ugyanis képesek értéket teremteni, amit aztán a baloldal visszaoszt a társadalomnak. Ez persze durva megfogalmazás, hiszen az európai jobbközép nagyon hangsúlyos szociális érzékenységgel is rendelkezik. Szociális piacgazdaságot épít, nem híve a „karvalypolitikának”. Személy szerint nem bízom Martin Schulz, a baloldal főbiztosjelöltjének a képességeiben. Hetedik éve ismerem, és nem hinném, hogy a demagógián kívül bármire is képes lenne. Junckert kevésbé ismerem, de bízom abban, hogy annak a politikusnak, aki egy országot, – még ha olyan kis állam, mint Luxemburg – vezetett és az Eurogroupot irányította éppen a válságban, megvan a szükséges víziója arra, hogyan kell kivinni az EU-t a válságból. Az erőviszonyok nagyon szorosak az EP-választásokon. Az már most bizonyos, hogy bármelyik fél is nyeri meg a választásokat, a győztes csak a másik oldallal való kompromisszumok révén tudja majd irányítani az Európai Uniót.