Moldáv akcentussal beszél románul a magyar diplomata

A kétoldalú viszonyt befolyásolják a romániai magyar közösség ügyei. Az esetleges vitákon túl fontos, hogy az elmúlt években megtapasztalt közép-európai szolidaritás megmaradjon és erősödjön, hiszen Romániának és Magyarországnak számos közös érdeke van – nyilatkozta az lapunknak Magyarország új bukaresti nagykövete. ZÁKONYI BOTOND megbízólevele átadása után Cseke Péter Tamás kérdéseire válaszolt.

Bukaresti állomáshelyének elfoglalása előtt a sajtó azon spekulált, hogy a román fél vonakodik megadni a hozzájárulását nagyköveti megbízatása elkezdéséhez. Budapest tavaly július 21-én juttatta el a román külügyhöz az úgynevezett agrément-kérést, a választ pedig csak november elején kapták meg. Mi lehetett az oka a késlekedésnek?

A diplomáciai kapcsolatoknak meghatározott rendje van, amit egy ötven éve Bécsben elfogadott nemzetközi egyezmény rögzít. Ebben időhatárok nincsenek rögzítve, a gyakorlat a hagyományok és a szokásjog alapján működik. Egy nagykövet agrément-jénak megkérése és a fogadó állam általi megadása, majd a megbízólevél átadása között mindig hónapok telnek el. Hogy mennyi idő, az sok mindentől függhet. A magyar-román kapcsolatrendszer összetettségét, gyakran változó dinamikáját figyelembe véve számomra nem volt váratlan ez a helyzet, ezért is nyilatkoztam korábban az erdélyi magyar sajtónak, hogy ennyi még belefér.

A sajtó gyanakvására az adott okot, hogy elődjét, Füzes Oszkárt kiutasítással is megfenyegette a román külügy (személyesen Titus Corlãþean jelenlegi külügyminiszter) az erdélyi magyar közösség önrendelkezését támogató kijelentései miatt. Nem lát összefüggést a volt nagykövet megfenyegetése és a román válasz elhúzódása között?

Ahogy az imént utaltam rá, összetett kapcsolatrendszer a magyar-román, ahol számtalan összefüggés és ok okozati viszony található. Ilyen viszonyrendszerben a nagykövetek személye is jobban ki van téve a politikai jellegű kihívásoknak. Engem nem foglalkoztat ez a kérdés, de a sajtónak talán érdemes lenne a román Külügyminisztériumot megkérdeznie erről.

Elődje szemére vetették román politikusok, hogy diplomatához némileg szokatlan módon sokat szerepelt a médiában, az autonómiát támogató kijelentései televíziós interjúkban is elhangzottak. Ön elfogadna-e meghívásokat román tévék stúdiójába? Ha igen, tenne-e „autonómiapárti” kijelentéseket?

Érdemes rögzíteni, hogy én ugyanannak a kormánynak a képviseletében dolgozom Romániában, mint hivatali elődöm, tehát a fontos politikai kérdésekben értelemszerűen azonos álláspontot képviselek.

Fontos szempont az is, hogy noha nem elvárás a televíziókban való szereplés, az jó dolognak számít, ha egy diplomata a fogadó állam szélesebb nyilvánossága előtt is megjelenik, elmondva országa álláspontját vagy üzeneteit. A román televíziókban szerepelni ezzel együtt nagyobb kihívás, mint bármilyen más, általam ismert médiában való megjelenés. Óvatosan próbálok fogalmazni, mert az ilyen, harsány és botrányközpontú típusú médiának rengeteg előnye is van a sajtó és szólásszabadság szempontjából, de fontos témák érdemi megbeszélésére nem igazán ad lehetőséget. Korábbi emlékeim szerint, amikor akár itteni, akár magyarországi magyar politikai vagy közéleti személyek lehetőséget kaptak a román médiumokban valamely számunkra fontos ügyben való megnyilvánulásra, az általában nem a probléma érdemi kibeszéléséhez, inkább verbális bokszmeccshez vezetett, ahol a túlerő érvényesíti a fölényét. Azt nem hinném, hogy a kedvemért akadémiai bizottságot hívnának össze egy korrekt kerekasztal-beszélgetéshez, ez nem tenne jót a nézettségnek, de a manele énekesekkel vagy más, nem feltétlenül kompetens szereplőkkel folytatott vitának nem látom értelmét.

Megbízatása legelején a román média figyelmébe került a bukaresti magyar nagykövetség a mezőgazdasági attasé azóta elhíresült Krónika-interjúja miatt. Az időközben hazahívott Szabó József Andor ebben a magyar kormány állítólagos földvásárlási programjáról beszélt. Amikor a Népszabadság Önt erről kérdezte, letagadta az interjút. Fenntartja-e még, hogy ez az interjú valójában nem is létezett?

A magyar kormánynak nincs erdélyi földvásárlással kapcsolatos programja. Amikor először kérdeztek erről, amire Ön is utal, a volt kollégám tájékoztatása alapján foglaltam állást, ami szerint ő szóban ugyan elmondta az erre vonatkozó saját elképzeléseit egy konferencia szünetében, tehát beszélgetés volt, de nem a nyilvánosságnak szánva, vagyis nem egy formális interjú készült.

Ezt azért is kérdem, mert közben a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete megvizsgálta az ügyet, meghallgatta az interjú hanganyagát, majd állást foglalt a szerző, Szucher Ervin szakmai hitelének védelmében. Hogyan kommentálja ezt az állásfoglalást?

Mivel a MÚRE illetékes bizottsága nem tartotta fontosnak meghallgatni sem az én álláspontomat, sem a volt szakattasé véleményét, a magam részéről nem kommentálom az állásfoglalást, az ügyet lezártnak tekintem.

Már a megbízólevele átadása előtt bemutatkozó körútra indult Erdélyben, előbb Kolozsváron, majd a székelyföldi megyékben is járt. Összefoglalná a tapasztalatait?

Székelyföld politikai, gazdasági helyzete, a magyarországi kapcsolatrendszer fejlesztése álltak a megbeszélések középpontjában. Részünkről a kérdések megközelítésének az az alapja, hogy minden szomszédos országban és régióban az ottani magyar közösség határozza meg a saját stratégiáját, és azt a mindenkori magyar kormánynak figyelembe kell vennie, és lehetőség szerint támogatnia kell. Ennek szellemében tekintettük át többek között a székelyföldi megyei önkormányzatok magyarországi partnerekkel közösen lebonyolított projektjeit, a Székelyföld – Szórvány Partnerségi Program eredményeit és lehetséges kibővítését vagy a magyar befektetők számára adódó számos lehetőséget. Partnereim tájékoztatást adtak a nemzeti szimbólumokkal és a nyelvi jogokkal kapcsolatos vitás kérdések helyzetéről, az autonómia-kérdéssel kapcsolatos aktuális ügyekről, a Székelyek Nagy Menetelése tapasztalatairól, a Székely Szabadság Napja alkalmából március 10-én Marosvásárhelyen történő megemlékezésről, az ezzel kapcsolatos politikai célokról.
Találkoztam román kormánymegbízottakkal is. A prefektusoktól kértem, hogy munkájuk során a meglévő román jogszabályok érvényesítésére tett erőfeszítéseiket úgy végezzék, hogy az a magyar közösség otthonosság- és komfortérzetét is erősítse, mert a szimbólumokkal, nyelvhasználattal kapcsolatos kérdések a Románián belüli közhangulat mellett a kétoldalú kapcsolatokat is jelentősen befolyásolják. Kolozsváron fontos tapasztalatom az, hogy a Funar-korszak után végre van egy polgármester, akivel együtt lehet működni, a magyar szervezetek pedig élnek a normalizálódó helyzet kínálta lehetőségekkel.

Kolozsváron és Csíkszeredában Magyarországnak főkonzulátusa van. Tavaly áprilisban a magyar kormány kilátásba helyezte, hogy külképviseleteket (konzuli irodákat) nyitnak Marosvásárhelyen és Nagyváradon. Hol tartanak a tárgyalások erről a román külüggyel?

A magyar külképviseleti hálózat romániai bővítésének a 90-es évektől kezdve megvan a maga táncrendje, az 1988-ban bezáratott kolozsvári főkonzulátus újranyitása például hat évbe telt, és nem a magyar fél időhúzása miatt. Most ott tartunk, hogy a technikai kérdéseket rendeztük, reményeink szerint hamarosan megnyílnak ezek az irodák is.

Nagyköveti megbízatásának első évében választásokat tartanak Magyarországon, amelyeken első alkalommal vehetnek részt az Erdélyben élő kettős állampolgárok is. Milyen szerep hárul a nagykövetségre és a konzulátusokra?

A diplomatáink most részt vesznek a regisztráció lebonyolításában, a választásokkal kapcsolatos tájékoztató munkában az érintettek és a média felé. A regisztráció új elem a konzuli munkában, mert csak az a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgár élhet szavazati jogával a tavaszi országgyűlési választáson, aki regisztrál. Nagyon sokan igénylik a segítséget, az ügyfelek kifejezett kérésére segítünk kitölteni az űrlapot, illetve elmagyarázzuk, hogyan kell elektronikusan regisztrálni. A szavazás levélben történik, de lehetőség van arra is, hogy a választópolgár a szavazólapot ne postán a lakcímére, hanem valamely külképviseletünkre kérje, hiszen 10 munkanap áll majd rendelkezésére, hogy átvegye a szavazólapot, és ebben az esetben nem kell a postai utat igénybe vennie. A kitöltés után a szavazólap leadható a főkonzulátuson. Tekintve, hogy sokan lesznek, akik úgy döntenek, valamelyik külképviseleten adják le a szavazólapjukat, biztosítanunk kell, hogy ők ezt a lehető legjobb feltételek között tehessék meg.

Hogyan tudják biztosítani a választások átláthatóságát?

A választási törvény és annak végrehajtási utasításai szabályozzák a külhoni magyar állampolgárok szavazásának módját, az ebből ránk háruló feladatokat. A külképviseleten történő szavazásnak már eddig is megvolt a gyakorlata. Most ugyanerre készülünk, csak sokkal nagyobb méretekben, ennek megfelelően ehhez igazítottunk a kapacitásainkat. Ahogyan ez eddig is történt minden parlamenti választás esetén, az EBESZ megfigyelői is jelen lesznek. Én azt szeretném, ha minél többen jönnének Erdélybe, igazolandó a választás tisztaságát.

Korábban – 2002 és 2006 között – másodtitkárként már teljesített diplomáciai megbízatást a bukaresti nagykövetségen. Vagyis közel nyolc év után tér vissza Romániába. Milyen változásokat lát az országban?

Bukarestnek volt egy nagyon jó időszaka a válság előtt, ami látványos ingatlanfejlesztésekkel járt. Ez részben átalakította, modernizálta a városképet. A városi közlekedés ugyanolyan zsúfolt, de a több autó ellenére mégis rendezettebbnek tűnik. Talán annak köszönhetően, hogy más kereskedelmi láncok telepedtek meg Romániában, kifinomultabb az élelmiszerválaszték, mint Budapesten. Amit sajnálok, hogy eltűntek az utcáról a ló vontatta ószeres kocsik. Érdekes lenne, ha a román emberek mentalitásváltozásáról tudnék valamit mondani, de ehhez túl rövid ideje vagyok itt, e tekintetben csak reményeimről tudnék nyilatkozni.

Milyennek látja a mai román-magyar diplomáciai viszonyt a nyolc évvel ezelőttihez képest?

A kapcsolatok az elmúlt nyolc évben is széles skálán mozogtak, voltak konstruktívabb és hűvösebb periódusok egyaránt. Románia NATO- és EU-csatlakozása óta kiszélesedtek az együttműködés keretei és lehetőségei, melyekhez külső forrásokat is igénybe tudunk venni, Brüsszelben pedig rendszeressé váltak a felső szintű találkozók, amiket kiegészítenek az informális megbeszélések.

A magyar-szlovák kormányzati csúcs mintájára érdemes megfontolni egy gazdasági fókuszú magyar-román csúcs megrendezését is.

A kétoldalú viszonyt befolyásolják a romániai magyar közösség ügyei. Az esetleges vitákon túl az a legfontosabb, hogy az elmúlt években már megtapasztalt közép-európai szolidaritás megmaradjon és erősödjön, hiszen Romániának és Magyarországnak számos ponton közösek az érdekei.

Felejtett-e románul?

Igen, bár időközben egy kétéves chiºinãui kiküldetés miatt némi moldáv akcentusra tettem szert. Szerencsére, ha volt kedvem, az interneten bármikor meg tudtam nézni a romániai híreket, és ennek kapcsán megjegyezném, hogy a román online híroldalak meglepően színvonalasak.

Vannak-e olyan román barátai Bukarestben, akiket szívesen látott újra?

Vannak román barátaim és jó ismerőseim, bár sokan közülük külföldön, ami visszaigazolja, hogy az elvándorlás milyen komoly probléma Romániában.