Szépkorúak csúf kilátásai

Az állami nyugdíjrendszernek Romániában ma az az egyetlen „szerencséje”, hogy az átlagéletkor továbbra sem nőtt oly mértékben az országban a rendszerváltás óta, hogy máris csődről beszélhessünk. De ami késik, nem múlik. Szűcs László vezércikke.

Egy rendkívül veszélyes, időzített szociális bomba ketyeg Romániában, amit ráadásul ma még senki nem tud hatástalanítani. Az állami nyugdíjrendszerről van szó, amelynek ma az az egyetlen „szerencséje”, hogy az átlagéletkor továbbra sem nőtt oly mértékben, hogy máris csődről beszélhessünk. De ami késik, nem múlik.
Tehát a romániai munkavállalók idejekorán elhaláloznak ahhoz, hogy ne élvezhessék az állami költségvetés számára túl sokáig a nyugellátmányukat. Hosszú távon viszont aligha lehet erre berendezkedni.
A helyzet tarthatatlanságát illusztrálja, hogy a rendszerváltás óta ötven százalékkal nőtt az országban élő nyugdíjasok száma, ezzel párhuzamosan hasonló mértékben csökkent a befizetők, az aktív munkavállalóké. Utóbbiak jelenleg több mint egymillióval kevesebben vannak az országban, mint nyugdíjasok. Csoda, hogy nálunk még nem önálló parlamenti tényező a Nyugdíjasok Pártja, ha egyáltalán még létezik.

Szakemberek becslése szerint egy-másfél évtized múlva az akkori kormány oly mértékben lesz kénytelen a büdzséből feltölteni a nyugdíjkasszát, ami komoly működési zavarokat okozhat az ország gazdaságának, egyáltalán az állam működésében.

Közben a kétezerharmincas évekig szépen megöregszik az a néhány millió honfitársunk is, akik ma valahol Európa déli vagy nyugati országaiban keresik (illetve sokan rég meg is találták) egy jobb élet lehetőségét, javítva az adott ország foglalkoztatottsági adatait. Félő, hogy közülük sok tízezren nem gondoskodnak idős éveikről a megfelelő befizetésekkel, s egyszer majd hazatérve – hiszen itthon olcsóbb nyugdíjasnak lenni – jelentős részben potyautasaivá válnak az akkor már amúgy is teljesítőképessége határain működő ellátórendszernek. Ráadásul az európai munkaerőpiac idei további nyitásával minden brit rosszallás ellenére a trend nem változik: aki tud, az Nyugaton keres munkahelyet, jövőt. S ahogyan Londont nevezik a második legnagyobb magyar városnak, alighanem van sok olyan európai város, mely román közössége által előkelő helyen szerepelhet a legnépesebb romániai városok sorában.
Néhány napja mesélték: az egyik ismert hazai kábeltévé-szolgáltató cég drasztikusan csökkentette szerelői bérét, mondván, olcsón tud alkalmazni a munkát elvégezni képes moldáviai fiatalembereket. A január közepén ezért felmondott szerelők java része azóta már el is utazott a brit fővárosba, hogy óránként 12 fontért egy jobb életben reménykedjen.
A kis pénzért is dolgozni hajlandó moldovaiak mellett a foglalkoztatottság ázsiai, afrikai vendégmunkások alkalmazásával bővíthető, ha a válság múltán netán a fokozódó beruházási kedv sok új munkahelyet teremt.
Nem túl szívderítőek a kilátásaink: egy olyan ország jövőképe bontakozik ki, ahol majd tízmillió szegény nyugdíjas szemléli az országot, a büszke nemzetállamot építő kínaiakat.