Letöltendő igazságtalanság

Égbekiáltó igazságtalanságnak tartja Nagy Zsolt a két bűnvádi perében ellene hozott ítéleteket, ezért a Európai Emberjogi Bíróságra készül. A volt RMDSZ-es távközlési miniszter úgy döntött, többé nem hallgat ezekről az ügyekről. Érveit Cseke Péter Tamás is meghallgatta.

A strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon keresi igazát Nagy Zsolt, akit január 24-én jogerősen négy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt a Legfelsőbb Bíróság az úgynevezett postaperben. A volt RMDSZ-es távközlési minisztert emellett alapfokon tavaly december 3-án öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a legfelső bíróság, a stratégiai privatizációkkal kapcsolatos (a sajtóban „hazaárulási ügyként”) ismert perben. Nagy Zsolt mindkét ítéletet égbekiáltó igazságtalanságnak tartja, és úgy döntött, nem hallgat többé ezekről az ügyekről. Az utóbbi hetekben nyílt levélben, interjúkban állt ki igaza mellett, érveit pedig egy kolozsvári háttérbeszélgetésen újságírókkal is megosztotta.
Nagy Zsolt a postaperrel kapcsolatos majdani strasbourgi keresetét arra alapozza, hogy az alapfokú ítéletet meghozatalakor változtatták meg a tett besorolását. Azért remélhet sikert, mert az emberjogi bíróság már elmarasztalta korábban Romániát hasonló ítéletért. „A fellebbviteli testületnek vissza kellett volna utalni alapfokú újratárgyalásra az ügyet. Nem ezt tették, és engem ezzel megfosztottak egy eljárási szinttől. Ez alapvető emberi jogom megsértése” – magyarázta. Emellett úgy hozták meg mind az alapfokú, mind a jogerős ítéletet, hogy a bírák nem vették figyelembe a védelem mellett szóló tanúvallomásokat és dokumentumokat.

A postaper Nagy Zsolt mellett Tudor Chiuariu volt igazságügyi minisztert is 3 év és fél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték hivatali mulasztásért. Azzal vádolták mindkettőjüket, hogy egy kormányhatározattal segítettek magántulajdonba átjátszani egy közvagyonnak számító bukaresti állami ingatlant, amelyet a Román Posta tőkeapportként vitt be egy magáncégekkel közös vállalkozásba. A határozatot Nagy Zsolt minisztériuma kezdeményezte, Tudor Chiuariu tárcája pedig láttamozta. A másodfokon eljáró öttagú bírói tanács a volt kormánytagok esetében súlyosbította az első fokon hozott ítéletet. 2012 novemberében a legfelső bíróság háromtagú bírói tanácsa hivatali mulasztásért három és fél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Nagy Zsoltot, Chiuariut viszont felmentette. A posta első fokon hat évre ítélt volt vezérigazgatójának büntetését négy évre, a korábban öt évre ítélt fejlesztési igazgató büntetését pedig három és fél évre mérsékelte a másodfokon eljáró bíróság.

Nagy Zsolt szerint ez az ítélet úgy született, hogy az ügyben nem keletkezett semmilyen kár, nincs vagyoni követelés senkitől, és még csak gyanú szintjén sem merült fel az, hogy a vádlottak valamelyikét érdekeltté tették volna – akár megvesztegetéssel – a kormányhatározat meghozatalában. Ráadásul ez a kormányhatározat a mai napig érvényben van, kollektív módon a teljes kormány döntött róla, így a jogi felelősség is testületileg a kormányé.

A perben a védelem le is szögezte: a szakirodalom szerint nem bír jogi következménnyel azoknak a dokumentumoknak a véleményezése és láttamozása, amelyek megelőzik egy kormányhatározat elfogadását. Ennek ellenére Nagy Zsoltot egy kormányhatározat kezdeményezéséért ítélték el.
A vád szerint a kormányhatározat állami közvagyonból állami magánvagyonba sorolta be a szóban forgó ingatlant. Csakhogy ez a bukaresti telek soha nem volt állami közvagyon, jogerős bírósági ítélet született arról, hogy a Román Posta tulajdona, és a kormányhatározat is ezt volt hivatott egyértelműsíteni. Ezt a védelem dokumentumokkal bizonyította a tárgyaláson, ám a bírák nem vették figyelembe érveiket.
Az Erdélyi Riportnak arra a kérdésére, hogy a bírák mégis mire alapozták a döntésüket, Nagy Zsolt azt mondta: az ítéletben egyrészt megismételték a vádiratban foglaltakat, amely szerint a volt miniszter saját kezűleg írta meg a kormányhatározatot. „Soha életemben nem írtam kormányhatározatot. A tanúk is elmondták a perben, hogy a jogszabály a kormányfőtitkárságtól érkezett, én meg csak aláírtam” – jelentette ki. Emellett Nagy Zsolt a bírák szerint megszegte a jogszabályok kidolgozására vonatkozó előírásokat. „Csakhogy ez is egy jogi tévedés. A közigazgatási besorolásban ez a kormányhatározat nem jogszabály, hanem egyéni besorolású rendelkezés. Ha pedig nem jogszabály, akkor az előírásokat sem szeghettem meg” – tette hozzá. Magyarázata szerint azért vádolták hivatali mulasztással és nem visszaéléssel, mert a szándékosság nem volt kimutatható a kormányhatározat kezdeményezésében.
A volt miniszter egy számára döbbenetes momentumról is beszámolt. A postaper utolsó tárgyalásán, a védőbeszédek elhangzása után replikát kért az ügyész, és papírral a kezében idézett egy 2005-ös kormányhatározatot, amelyet állítólag Nagy Zsolt megszegett. Kiderült azonban, hogy valójában egy 2009-es – vagyis a volt miniszter mandátuma utáni periódusból származó – kormányhatározatot tartott a kezében. Magyarul hazudott a tárgyalóteremben. „Ha akkor az ügyvédem nincs résen, és nem reagál azonnal, akkor becsapta volna a bírákat” – mondta Nagy.

A „hazaárulási ügy” A másik ügyben eredetileg valóban hazaárulással vádolták Nagy Zsoltot, ám alapfokon végül bűnszövetkezethez való társulás miatt született meg az ellene szóló ítélet. Ugyanebben az ügyben Codruþ Sereº egykori gazdasági minisztert hazaárulás miatt hat, szervezett bűnözői csoporthoz való csatlakozás miatt pedig további öt év szabadságvesztésre ítélték, de csupán a súlyosabb büntetést kell letöltenie. Az ítélet ellen a legfelsőbb bíróság öttagú testületénél lehet fellebbezni. Az ügyészek szerint a vádlottak 2006 májusától másfél éven át nemzetközi bűnszövetkezetet működtettek, illetve társultak ahhoz, hogy haszonszerzés céljából súlyos bűncselekményeket kövessenek el. A két volt tárcavezetőt az Electrica Muntenia Sud privatizációjához, a Petrom-részvények nyolc százalékának értékesítéséhez, a bukaresti Romaero Rt. és a craiovai Avioane Rt. átszervezéséhez, valamint az Országos Rádiókommunikációs Társaság, a Román Posta és a Romtelecom egy részének privatizációjához kapcsolódó bűncselekményekkel vádolják.
A nyomozó hatóság szerint a határokon átívelő bűnszövetkezetet Sztamen Sztancsev bolgár állampolgárságú üzletember, a Credit Suisse First Boston (CSFB) nemzetközi tanácsadó cég képviselője építette ki, akit kémkedés miatt 11 év szabadságvesztésre ítéltek. Az ügyészek szerint Nagy Zsolt többek között abban támogatta a Sztancsev-csoportot, hogy a versenytárgyaláson megszerezhesse a Román Posta és a Romtelecom privatizációjában közreműködő tanácsadói megbízatást. A közvádlók telefonbeszélgetések lehallgatására és az érintettek megfigyelése alapján készített videofelvételekre alapozták a büntetőeljárás elindítását.

Csakhogy Nagy Zsolt ellen nem a volt miniszter telefonbeszélgetései, hanem a többi vádlott közötti telefonbeszélgetések során elhangozottak alapján hoztak alapfokon ítéletet. Mintegy ezer beszélgetésről van szó, amelyeknek a védelem csak az egyötödét tudta meghallgatni egy bírósági teremben, a hangfájlokat tartalmazó CD-ket ugyanis nem kaphatták meg, csak a beszélgetések átiratait.

A 198 meghallgatott hanganyag átiratainak több mint fele hibás fordításokat, pontatlanságokat tartalmaz. Vannak bődületes félreértelmezések is. Az egyik beszélgetésben például elhangzik, hogy Nagy Zsolt „kapott egy telefont” az egyik vádlottól, amit az ügyészek úgy értelmeztek, hogy a volt miniszter telefonkészüléket kapott ajándékba, holott egy hívásról volt szó. Az ügyészek azt sem tudták bizonyítani, hogy Nagy Zsoltnak bármiféle haszna származott volna a Sztamen Sztancsevvel fenntartott kapcsolatából. Eredetileg azzal is gyanúsították, hogy 2006-ban a bolgár tanácsadó pénzén nyaralt Bulgáriában, később ezt a gyanút hivatalosan is visszavonták. Nagy Zsolt különösen felháborítónak és jogszerűtlennek tartja, hogy a vád olyan bizonyítékokkal (videofelvételekkel) is előállt ebben a perben, amelyeket nemzetbiztonsági okokra hivatkozva maga a vádlott sem tekinthetett meg.

Megválaszolatlan kérdések A „hazaárulási ügy” bírósági ítéletének indoklása még nem ismert, így nem tudni azt sem, mikor kezdődik a fellebbviteli tárgyalás. Az azonban biztos, hogy ha nem menti fel a vádak alól, Nagy Zsolt börtönbe kerül. Romániában ugyanis a felfüggesztett szabadságvesztés időtartama legtöbb négy év lehet, ez éppen a postaperben kiszabott ítélet. Így ha felfüggesztett börtönre is ítélik a másik perben, ez automatikusan letöltendő börtönre változik. A kérdés már csak az: miért kell rácsok mögé kerülnie Nagy Zsoltnak, ha ártatlan?
„Nem én voltam a célpont egyik ítéletben sem, a postaügy indulásakor, 2006 novemberében azonban az RMDSZ célpont volt. Akkor az államelnök el akarta érni mindenáron, hogy az uniós csatlakozás eufóriáját kihasználva előrehozott választásokat tartsanak. Ezt annak idején az RMDSZ ellenezte, s talán nem véletlen, hogy éppen abban az időszakban két politikus ellen indítottak bűnvádi eljárást: az egyik Markó Béla volt, a másik Nagy Zsoltot” – véli a volt miniszter.
Kijelentését a postaper egyik furcsasága is alátámasztja. A szóban forgó kormányhatározatot Varujan Vosganian akkori pénzügyminiszter is pozitívan láttamozta, ugyanis Romániában az állami közvagyonért felelős intézmény a pénzügyi tárca. Vosganian azonban akkor szenátor is volt, ezért nem lett volna elég a bűnvádi eljárás megkezdéséhez az államfő hozzájárulása, a szenátusnak kellett volna ezt engedélyezni. A szenátus jogi bizottságában azonban a közigazgatási jogban jártas honatyák nem járultak volna hozzá egy „mondvacsinált bizonyítékokra támaszkodó” dosszié útjára engedésének. „Nem engedhette meg magának az államelnök, hogy felmentsék azt a két minisztert, akik esetében saját kezűleg írta a bűnvádi eljárás elkezdésére vonatkozó jóváhagyást” – mondta az Erdélyi Riportnak Nagy Zsolt. A másik per hátterében a volt miniszter szerint az állhat, hogy a titkosszolgálat valamely érdekcsoportját zavarhatták a sikeres privatizációk, mert ellentmondott a gazdasági érdekeiknek.