Markó értékelve búcsúzott

2011. 02. 27. 11:52

 

A leköszönő elnök beszélt arról, mi mindent ért el az RMDSZ az elmúlt két évtizedben. Beszélt az RMDSZ megalakulását követő kezdeti nehézségekről, az 1990 márciusában történt marosvásárhelyi tüntetésről, melyet az váltott ki, hogy egy helyi gyógyszerész magyarul felírta a kirakatra: gyógyszertár. „Innen ma már ott tartunk, hogy törvény mondja ki, minden olyan településen, ahol legalább 20%-os a kisebbségi jelenlét, legyen kétnyelvű felirat.”

Markó Béla gratulációját fejezte ki a bihari RMDSZ-nek a Szigligeti Színház önállósulásáért. A volt elnök legfontosabbnak az anyanyelven való oktatásra vonatkozó törvény kiharcolását tartja, amely nem sikerült volna fél millió erdélyi magyar aláírása nélkül.

Markó Béla beszéde végén köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak az RMDSZ sikeréhez, ezt követően indokolta, miért nem indult az újabb elnöki mandátumon:

„Tisztelt Kongresszus! Hosszú idő után döntöttem úgy, hogy nem kérem ismét az Önök bizalmát egy újabb elnöki mandátumhoz, és visszavonulok ebből a tisztségből. Számomra nehéz dilemma volt ez, hiszen huszonegy éven át életem a politika jegyében zajlott, és ebből immár több mint tizennyolcat a szövetség elnökeként töltöttem el. Ismerjük egymást, így vagy úgy összefonódott a sorsunk. A közéletből nem akarok és nem is tudnék kilépni, sőt, egyelőre a szó szoros értelmében vett politikából sem. Azt gondolom ugyanis, hogy egy magyar értelmiséginek kötelessége beszólni abba, ami vele és övéivel történik,és nincsen joga tudását, tapasztalatát,véleményét véka alá rejteni. De úgy véltem, hogy ennyi idő után változásra van szükség a Romániai Magyar Demokrata Szövetség élén, és miközben természetesen köszönöm azoknak a véleményét, aki sajnálták visszalépésemet, meggyőződésem, hogy lelkük mélyén ők is tudják, időről időre szükség van a változásra. Köszönöm azoknak, akik maradásra akartak bírni, köszönöm Önöknek, akik itt vannak, és annak a sok-sok erdélyi magyarnak, akikhez számtalanszor szólhattam, és akikkel mindvégig együtt dolgozhattam, a kollégáknak és barátoknak, akikkel 1989 decembere óta együtt vagyunk emberpróbáló helyzetekben is. Köszönöm az 1989 után indult fiataloknak, hogy figyeltek ránk, és mára már felnőttek mellénk, sorra-szerre majd átvehetik tőlünk a stafétabotot. Itt az ideje, hogy ők is megerősítsék azt a szövetséget, amelyet mi huszonegy évvel ezelőtt megkötettünk, és amelyet mindvégig megőriztünk változó körülmények között is.

Köszönöm egyébként azoknak a román politikusoknak, hogy segítettek nekünk, és ha nem is mindig gondolkodtunk egyformán, de velünk együtt azon munkálkodtak, hogy ismét együtt lehessen ez a nemzet.

Arra kérem a Kongresszust, hogy soron lévő elvi és személyi döntéseivel szavazzon bizalmat továbbra is annak a politikának, amelyet együtt kialakítottunk, és amelynek lényege, hogy szövetségben kell lennünk, egységesnek kell lennünk, sorsunkról továbbra is nekünk kell döntenünk.”

 

Markó Béla beszédét követően Takács Csaba készített rövid leltárt az utóbbi 18 évről, a Markó korszakról:

 

„Ez a 18 év nem volt más, mint egy örökös küzdelem az erdélyi magyarság felemelkedéséért.

Ha a visszatekintést az elmúlt 18, vagy az RMDSZ 21 éves múltjára irányítjuk, elmondhatjuk azt, hogy ebben a történetben nincs semmi újszerűség. Hiszen a szülőföldön való megmaradás ezeréves dilemmáját éltük át újra Erdélyben, miszerint mindent vagy semmit, mindent, amit lehet, avagy valamit valamiért elv határozza meg a magyarság fennmaradásáért folytatott küzdelmet a honfoglalástól napjainkig. Hogy mikor melyik irányzat kerekedett időnként felül, mikor melyik utat választották elődeink a nehéz időkben, és milyen sikerrel, része viharvert történelmi örökségünknek. Nem volt ez másként 1989 után sem. Trianont, a kommunizmust, az egész XX. századot túlélni hivatott magyarság e korszak végén újra a talpraállás, a fejlődés útjára léphetett. Az, ami húsz évvel ezelőtt elkezdődött, az egy álom, amit mindannyian RMDSZ-nek hívtunk, és ez a szabadságba vetett hitet, a magyar feltámadást Erdélyben, a reményt jelentette. Minden magyart átölelt ez a szervezet, védett, bátorított, büszkeséget, dacot és konokságot, elismerést és megbecsülést, időnként csalódást, de mindig biztonságot talált benne az erdélyi magyar. Nem csak talpra álltunk általa, hanem emelt fővel tehetjük azt magyarként Romániában. Egyre több barátot találtunk a románság körében. Egyre többen értették meg, hogy az RMDSZ egy olyan úton halad, amelyen a partnerség és együttműködés révén cselekszik az erdélyi magyarság felemelkedéséért, és ezt Erdély, Románia érdekében teszi. Megértették, hogy ezáltal szolgálja legjobban a magyar nemzet határok nélküli újraegyesítésének és a nemzetek megbékélésének európai dimenzióját, saját közössége és országa javára.

Az elmúlt 18 évben ezen az úton vezette Markó Béla, az RMDSZ elnökeként a Szövetséget. Olyan politikusként, aki tudott választani az elmúlt századok történelmi tapasztalataiból a mindent vagy semmit, mindent, amit lehet, avagy valamit valamiért jegyében. Politikusi értéke abban mutatkozott, hogy nem csak ismerte, hanem megértette, átérezte és alkalmazta az évszázadokon átnyúló erdélyi valóságot.Markó Béla a mostani viszonyok között, amelyek nyilván több száz év távlatából mások, de politikai értelemben nem könnyebbek, az erdélyi magyarság javára tudta fordítani azt a politikai egységet, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ebben az országban, ebben a térségben jelent. Markó Béla nem pártokhoz, hanem elvekhez és értékeink, céljaink érvényesítéséhez kötötte az erdélyi magyar politika kapcsolatrendszerét. Az RMDSZ politikát az erdélyiség jellemezte, az egyenlő közelség elve Magyarországgal, a politikában, a kormányközi kapcsolatokban, a kultúrában, a demokratikus értékek jegyében itthon és Európában egyaránt.Ma már alig van olyan, aki ne hallotta volna hitvallását, azt, hogy az RMDSZ csak az erdélyi magyaroknak tett fogadalmat, nekik tartozik hűséggel, nekik és senki másnak. Szövetségi elnökként soha nem tért le, és nem engedte letérni erről az útról az RMDSZ-t. De tudta, és tudtuk nagyon sokan, hogy egyedül haladni ezen az úton elszigetelten vagy egyoldalúan nem lehet, nem vezet eredményre. Markó Béla elnökként a politikai partnerség kultúráját, a kölcsönös tiszteletet, a bizalom erősítését, az érdekérvényesítés eszköztáraként olyan magas színvonalra emelte, amely példátlan térségünk politikai életében. Miért sikerült ez? Megítélésem szerint azért, mert Markó Béla soha, de soha, semmilyen körülmények között nem viselt álarcot. Ha tárgyalóasztalhoz ült, ha vitába szállt képviseletünkben, ha felszólalt a parlamentben a vele szemben ülő tudta, érezte, hogy mögötte sok százezer hiteles arc sorakozik fel, és azok egytől egyig mi vagyunk erdélyi, romániai magyarok. Céljaink megvalósításának elengedhetetlen egységében.”

Takács Csaba ezt követően színpadra hívta Markó Bélát, és átadta Bethlen Gábor Erdély fejedelmének domborművét, melynek szellemisége, meggyőződése szerint az Õ munkáját is meghatározta.

Simut Norbert



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!