Kisebbségként könnyebb európainak lenni

„Az euroszkeptikusok és az eurooptimisták között ugyanazt az eurorealizmust, normalitást tudom ígérni, amit eddig is képviseltem” – jelentette ki az Erdélyi Riportnak SÓGOR CSABA, aki – jelképesen – egy csángó tarisznyával a vállán indult kampánykörútra. Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelölt-listájának második helyezettjét Cseke Péter Tamás kérdezte.

Amikor ez az interjú készül, már egy hete kampánykörúton jár, a választókkal találkozik. Melyek az emberek visszatérő kérdései?

Sok ilyen kérdés van, az egyik leggyakoribb az uniós szintű kisebbségvédelem. Nagyon érdekli az embereket, hogy mibe tud még beleszólni az Európai Unió. Persze ezeken a találkozókon gyakran szociális kérdésekre terelődik a szó, arról is faggatnak, mi lesz a nyugdíjakkal. Ezen kívül rendszeresen elpanaszolják a helyi problémákat, a legelőkkel, a közbirtokosságokkal kapcsolatos gondokat. Az embereket az érdekli, hogy megkapják-e a nekik járó részt a közös vagyonból. A másik nagy gond az, hogy a földek után járó uniós támogatásokat egy-két helyen kétes személy rendezi, akikkel szemben a helyiek bizalmatlanok.

Felmérések szerint az erdélyi magyarok is egyre csalódottabbak az EU-ban. Érzékel euroszkepticizmust, EU-tól történő elfordulást azokban a közösségekben, amelyekkel találkozik?

Ezekre a találkozókra főleg az öntudatosabb, tájékozottabb emberek jönnek el. Ám amikor ajtóról ajtóra járok, akkor találkozom ezzel a jelenséggel. Ez érthető és természetes, hiszen az emberek gyors változást szeretnének látni az életükben. Az Európai Unió nem a gyors döntéshozatalairól híres. Gyors döntések amúgy is csak a diktatúrákban és a háborúkban vannak.

A kampányban mivel próbálja meggyőzni az erdélyi magyar embert, hogy jó dolog az Európai Unióhoz tartozni?

Azzal, hogy a pohárnak nem az üres, hanem a teli feléről beszélek többet. Könnyebb ott a dolgunk, ahol jól működik a helyi RMDSZ-szervezet, erős a polgármester. Az elmúlt évben valamennyi RMDSZ-es vezetésű polgármesteri hivatalba elküldtünk egy hírlevelet az Európai Unió mellett szóló érvekről. Akik komolyan vették az uniós kérdéseket, azok ezt a levelet a helyi lapokban felhasználták. Az emberek a konkrétumokat szeretik. Például azt, hogy 136 euróról 196 euróra nő a területalapú mezőgazdasági támogatás. A kisebbségvédelem területén, például a zászlókérdés ügyében, türelmetlenebbek a választók. Ám azt elfogadják, hogy Brüsszelben is annyiban tudunk eredményesek lenni, amennyiben Bukarestben és a helyi önkormányzatokban is erősek vagyunk. A kampány eddigi tapasztalataiból kiindulva egy hasonlattal élve azt mondom: ahol rendes tanulás és készülődés volt, ott a szesszióban csak színházba kell járni, és még egyszer átismételni az anyagot. Ahol kevesebb idő és energia jutott a tájékoztatására, ott nehezebb meggyőznünk az embereket az EU előnyeiről. A tájékoztatásból kivettem a részem. Az elmúlt öt évben rengeteg településen megfordultam, és még több helyre hívtak meg, csak nem tudtam valamennyi meghívásnak eleget tenni. Azt tapasztaltam, a kis közösségek sokkal lelkesebbek, összetartóbbak. A tájékoztató munka a nagyvárosokban a legnehezebb, nem könnyű az embereket elérni. Arról nem is szólva, hogy Szeben megyében tízszer annyit kell dolgozni néhány száz szavazatért, mint Csíkszentdomokoson, ahol él hatezer magyar ember, és csak két utcán kell végigmenni begyűjteni például az EP-választásokhoz szükséges aláírásokat. Jelölttársaimmal együtt megpróbálunk minél több erdélyi településre eljutni, elmondani a választóknak azt, hogy néhány szavazat is számíthat, egy-két szavazaton is múlhat az, hogy Brüsszelben milyen irányban indulnak el a dolgok, és az, merre indul Románia: a putyini világ vagy Nyugat felé.

A kampánykörúton készült fotóinak szinte mindegyikén látható egy tarisznya. Mi van ebben a tarisznyában és mit jelképez?

Először is van egy notesz, amibe feljegyzem a panaszokat, észrevételeket. Van egy iPad is, amibe az erdélyi értékeket „tettem bele”. Ez a tarisznya egyébként egy kicsit nagyobb annál, amit a kampánykörútra való elindulásomkor, Csíkkarcfalván kaptam útravalóul a csíki székelyektől. Ez egy csángó tarisznya. Ebbe egy kicsivel több gond és több erdélyi érték és érdek fér bele. Kampányüzenetünk ugyanis az, hogy „Magyar érdeket Brüsszelbe, Erdély Európába”. El kell vinnünk értékeinket Brüsszelbe, de a gondjainkat, észrevételeinket is. Az értékeinket azért, hogy lássa meg Európa: mi is tudunk adni valamit, nem csak kérni akarunk. Ugyanakkor jogegyenlőséget és kisebbségvédelmet kérünk, ez a legfontosabb, az uniós támogatás az jön magától. Ez kicsit olyan, mint a népmesében. A tarisznyába ugyan hamuba sült pogácsa nem került, de volt benne mádéfalvi hagyma, borvíz, pityókás kenyér. Kovásznán el is mondtam: Kőrösi Csoma Sándor is úgy indult útnak, hogy egy tarisznyája volt csak. A tarisznya színe is jelképes, mert kalagori piros tarisznya. Felkelti a figyelmet arra, hogy ne feledjük el, Brüsszelben is dolgunk van.

A külföldiekkel sokszor nehéz megértetni, hogy Romániában magyarok élnek, akik sajátos jogokat kérnek. Voltak-e ilyen nehézségei az elmúlt öt évben az Európai Parlamentben?

Ilyenek mindig vannak, hiszen még itthon Romániában, Erdélyben sem értik meg ezt a helyzetet. Európáról azt mondják, kultúrák, népek, nyelvek közös hazája, ahol mindenkinek helye van, minden nyelvet, kultúrát és vallást meg kell becsülni. Ezt kell nekünk a román többségi társadalommal megértetni. Szerintem az ukrajnai válság kapcsán mindenki megértette, hogy az emberi jogok nélkül, az ember nélkül nem lehet sem Európát, sem a világot elképzelni. A válság azért van, mert az ember helyett a pénz került az élet középpontjába. Nyilvánvaló, hogy a válsághelyzeteket a kisebbségben élők hatványozottabban megérzik. A szlovákok, görögök, franciák, románok még mindig azt hiszik, jobban fog menni az ország gazdasága, ha egy nyelven beszél, és ugyanúgy gondolkodik mindenki. Azon vagyunk, hogy a románokkal is megértessük: ők is kisebbségiek Brüsszelben. Meg kell értetnünk Európával azt, hogy a kisebbségi lét pluszt is jelent: nyitottabb, érzékenyebb vagy a másik ember iránt. Kisebbségként könnyebb európainak lenni, nagyobb a kompromisszumkészség, a tolerancia.

Mit emelne ki e az elmúlt öt éves európai parlamenti tevékenységéből?

Az egyik az, hogy számtalan rendezvényt, kiállítást, szakmai konferenciát szerveztem, és az elmúlt öt évben egyfajta erdélyi vagy székelyföldi nagykövetként nem csak megismertettem, de megszerettettem Erdélyt és Székelyföldet Brüsszelben. A másik, hogy amit öt éven keresztül hangoztattam, az módosító indítványaim révén bekerült Louis Michel képviselő Az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban című jelentésébe. A jelentés mérföldkő az Európai Unió történetében, mert arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szakpolitikai normát dolgozzon ki a nemzeti kisebbségek védelmében, továbbá felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a tényleges egyenlőség előmozdítására. Vagyis kimondja azt, amit eddigi európai parlamenti munkám alatt mindvégig szorgalmaztam: a hagyományos nemzeti kisebbségek, a regionális nyelvi csoportok és az autonóm régiók vonatkozásában átfogó uniós szintű védelmi rendszerre van szükség. Emellett hozzájárulásommal elfogadtattuk az Európai Parlamenttel a veszélyeztetett nyelvekről szóló, úgynevezett Alfonsi-jelentést. Ha ezt magyar politikus nyújtotta volna be, akkor a románok vagy a szlovákok lehet, hogy nem szavazzák meg. Ám mivel egy francia – korzikai – képviselő terjesztette elő, meg tudtuk szerezni a többség támogatását. Hiánypótló, mert visszautasítja a nyelvi kizárólagosságot, az erre irányuló törekvéseket pedig ellentétesnek minősíti az Európai Alapjogi Charta előírásaival, és arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy intézkedéseket hozzon a veszélyeztetett közösségek védelmében. Azt is eredménynek tekintem, hogy az Európai Parlamentet sikerült precízen tájékoztatni az erdélyi magyar közösség helyzetéről, és elértem azt, hogy amikor kérdésük támad a közösségünkkel kapcsolatban, akkor minket kérdezzenek. Azt is elmondanám, tizennégy éve oktatok vállalkozásfejlesztést egy civil alapítványnál négy országban, Kárpátalján, Felvidéken, Magyarországon és Csíkszeredában. Ma már a vállalkozásfejlesztés az uniós jogrend része lett. A munkanélküliség is kisebb ott, ahol tanítják a középiskolában a vállalkozásfejlesztést.

Hol folytatná, ha újabb mandátumot nyer?

Ott folytatom, ahol abbahagytam. Az euroszkeptikusok és az eurooptimisták között ugyanazt az eurorealizmust, normalitást tudom ígérni, amit eddig is képviseltem.