Két kézzel jelentkezünk ellenségképnek

Nem kedvez az erdélyi magyarok érdekeinek a székely zászlóval kapcsolatos vita fellángolása, budapesti és székelyföldi szítása SZABÓ ÖDÖN Bihar megyei képviselő szerint. Az RMDSZ-es politikust a KMKF legutóbbi üléséről, a régiós átalakítások perspektíváiról és a Székelyföld–Partium ellentétekről kérdezte Cseke Péter Tamás.

Amikor ez az interjú készül, éppen a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának budapesti üléséről érkezett haza. Milyen hozadéka volt az ülésnek azon kívül, hogy elfogadtak egy nyilatkozatot?

Talán még soha nem volt ilyen őszinte, nyílt beszélgetés a közös dolgainkról, nem kerülgettük a tabutémákat. Először fogalmazódott meg az az igény, hogy az anyaország kormányzati, parlamenti erőinek le kellene ülniük beszélgetni szűkebb körben a határon túli magyar szervezetek vezetőivel az elmúlt 23 év tanulságairól, arról, hogy mi nem működött és miért nem a magyar–magyar kapcsolatokban. Kemény szóváltás is volt egy-két ügyben, de a lényeg, hogy az ülésvezető Kövér László házelnök nem zárkózott el a határon túliaknak ettől az igényétől.

Ha jól tudom, több RMDSZ-es politikus, köztük ön is felszólalt a zárt ülésen. Milyen problémákat vetett fel?

Alapvetően öt témát emeltem ki. Elmondtam, ne áltassuk tovább magunkat azzal, hogy a politikai verseny mozgósítja a határon túli magyar választókat. A szlovákiai, kárpátaljai tapasztalatok, az Erdélyben három választást megért, „a választás szabadsága” címszóval fémjelzett korszak után elmondható, hogy a megosztottságnak nincs mozgósító ereje. Ha ezt tudomásul vesszük, akkor nyilvánvalóan változtatni kell a jelenlegi magyarországi kormánypártoknak ehhez a kérdéshez való viszonyulásán. Elmondtam azt is, hamis a vád, hogy az RMDSZ nem állt ki a kettős állampolgárság mellett. A Bihar megyei RMDSZ annak idején aláírást gyűjtött a kettős állampolgárságért, én magam is kampányoltam december 5-én Magyarországon a kettős állampolgárságért, most pedig több mint 42 ezer Bihar megyei embernek készítettük el ingyen az állampolgársági kérelmét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett demokráciaközpontokról elmondtam: nem azt végzik, ami a feladatuk lenne, ezek pártstruktúrák, pártemberek fizetését biztosítják, pártszékházként működnek. Véleményem szerint ráadásul törvénysértően, ugyanis több esetben érkezett az RMDSZ-hez bejelentés, hogy meghatalmazások nélkül vették ki konzulátusról az állampolgárságot kérvényezők személyes adatait, személyes iratait a demokráciaközpontok képviselői, s amikor a kérvényező a konzulátusra ment, hogy maga vegye ki ezeket a papírokat, már nem voltak ott. Adatvédelmi szempontból sem mindegy, hogy valakinek a lakcímkártyáját, magyarországi anyakönyvi kivonatait idegen kezek kezelik meghatalmazás nélkül. Beszéltem arról is: a határon túliak számára kulcskérdés, hogy Magyarország az EU következő költségvetési ciklusában mekkora összegeket áldoz a határ menti együttműködésre. Azt is világossá tettem: nem szeretnénk, ha a magyarországi pártok bevonnák a határon túliakat a választási kampányukba. Az ülésen felolvastam az 1940-ben alakult és a magyar országgyűlésbe meghívott Erdélyi Párt programjából egy idézetet, melynek lényege, hogy ők nem szeretnének betagozódni egyetlenegy magyarországi pártba sem, mert a kisebbségi sorsban féltve őrzött egységüket nem akarják darabokra törni. Nagyjából ez volt az én üzenetem, s erre az volt a válasz a magyarországi kormánypártok részéről: rendben van, üljünk le egy olyan körben, ahol ezekről a problémákról ugyanilyen nyíltan vagy akár még nyíltabban, akár még nyersebben lehet beszélgetni.

Mi volt a reakció az ülésen a RMDSZ politikusai – köztük a szövetségi elnök – által felvetett problémákra?

A kormányoldal nyilván másképp értékeli az elmúlt húsz évet. A kérdés az, hogy kinek a helyzetértékelése áll közelebb a valósághoz. Úgy véljük, tágítani kell és lehet a mozgásteret mind a két oldalon, és az eltérő helyzetértékelésekről kellene őszintén beszélgetnünk.

Az KMKF ülésezése közben Kövér László kitűzette az Országházra a székely zászlót. Ezt hogy kommentálja?

Magyarországon kitűzni a székely zászlót nem nagy kunszt.

Milyennek tűnik Biharból a székelyzászló-vita és az ezzel kapcsolatos budapesti, illetve RMDSZ-es álláspont?

Ennek a vitának a további mélyítése, amikor Romániában regionalizációról és alkotmánymódosításról beszélünk, káros az erdélyi magyaroknak, hiszen szűkíti a tárgyalási pozícióinkat a régiós kérdésekben. Erdélyi magyar vagyok, tisztelem, szeretem a székelyeket, barátaim vannak a Székelyföldön. Ám úgy gondolom, nekünk a jelen pillanatban nem szabad tudatosan szűkítenünk a mozgásterünket a regionalizáció és az alkotmánymódosítás kapcsán.

Ezek szerint ön nem tűzné ki szolidaritásból a székely zászlót az udvarára?

Én teljes szívemből tisztelem a székely zászlót, úgy gondolom, a székely szimbólumok használata jogos, jogszerű, törvényszerű. Ám nem szeretném, ha ez a cirkusz egy olyan jogszabály meghozatalával végződne, amely miatt már a székelyek sem tűzhetnék ki a lobogójukat. A legjobb úton haladunk e felé, s ha ezt nem veszik észre a székelyek, akkor nagy tévedésben vannak. A székelyföldi politikusok azt gondolják, ennél rosszabb nem lehet, pedig van egy-két RMDSZ-es kolléga, aki tudja, hogy milyen a bukaresti parlament. Nem hiszem azt, hogy ezt a történetet egy adott szinten túl kell vinni, főleg egy olyan helyzetben, amikor kétharmados többség van, és ez a kétharmados többség ellenségképre jött létre. Egyre jobban fakul a szociál–liberálisok ellenségképe, mert Traian Bãsescu mandátuma egyre rövidül, és a legjobb az USL számára ilyenkor egy másik ellenségképet kitalálni azért, hogy a sereget egyben tartsa. Vakok vagyunk, ha nem ismerjük fel: mi most két kézzel jelentkezünk az ellenségkép szerepére egy olyan hadsereg számára, amelynek lassan nincs már ellenfele. A székelyzászló-ügy jól jött a román kormányzatnak, és ezt gátlástalanul ki is használta: a költségvetést tárgyaltuk éppen a parlamentben, amikor ez a botrány kipattant, a miniszterelnök akkor üzent Budapestnek az aznapi kormányülés elején, amikor a demokrata-liberálisok bejelentették, hogy 1400 módosító indítványuk szőrén-szálán eltűnt. A sajtó a székelyzászló-ügyet kezdte felkapni és tematizálni, ezzel tökéletesen befedték egy nemzeti üggyel a kínos költségvetési vitát.

Térjünk rá a bukaresti parlamenti munkára. Újonc képviselőként hoztak-e kellemes vagy kellemetlen meglepetéseket mandátumának első hetei?

Voltak már jó és rossz élményeim is. Például a költségvetési vita és ennek előkészítése a Bihar megyei önkormányzatban komolyabb volt, mint a parlamentben. Több volt az egyeztetés, több a tárgyalás, sikerült hellyel-közzel az elmúlt években konszenzust teremteni. A román parlamentben az én elvárásaimhoz képest több populizmust érzek bizonyos megnyilatkozásokban.

Tervez-e valamilyen törvénytervezetet benyújtani?

Igen, törvényjavaslatom lesz arról, hogy az egyházi esküvő jogi szempontból egyenértékű legyen a polgári esküvővel. Európai minta is van erre, Szlovákiában, Olaszországban és más országokban. Elképzeléseim szerint a folyamat a következő lenne: a házasulandók kérvényt nyújtanak be a polgármesteri hivatalban, ott jogi szempontból ellenőrzik, hogy összeházasodhatnak-e; ha megkapják az engedélyt, ezzel a templomba mehetnek megesküdni, és az egyháztól kapott igazolás alapján a polgármesteri hivatal kiállítja számukra a hivatalos anyakönyvi igazolást. Ez az egyházainknak is segítség, csökkenti a bürokráciát és költségmegtakarítást is jelent.

Mit szólnak ehhez az egyházak?

Tárgyaltam a magyar történelmi egyházak vezetőivel és az ortodox egyház képviselőivel is. Nem ellenzik a javaslatomat. Beszéltem kormánypárti képviselőkkel is, akik szintén nem zárkóznak el a tervezetem támogatásától. Egyetlen gond, hogy az alkotmány szerint az egyházi esküvőt csak a polgári esküvő után lehet megtartani. Ez feloldható úgy, hogy az egyházi esküvő során először a polgári esketés szövege hangzana el. Erről zajlanak egyeztetések.

Lesz-e hasonló fogadókészség a kormányoldalon, amikor a régiósítás kerül terítékre? Egyesek szerint nem lesz kompromisszum: az USL keresztülviszi a jelenlegi nyolc régióra vonatkozó elképzelését.

Erre ma komoly esély van. A kérdés az, hogy sikerül-e az RMDSZ-nek a régiók ügyét szakmai és nem etnikai kérdéssé tenni, mint amilyenné akarja változtatni a jelenlegi kormányzó erők egy része. Ha ez sikerül, akkor nő az esély a kompromisszumra.

A Bihar megyei RMDSZ saját régiós tervezettel rukkolt elő, s ezt módosított formában felkarolták a bihari liberálisok is. Elképzelhető, hogy a PNL, akár a szociáldemokratákkal szembemenve, az RMDSZ-hez hasonlóan, kisebb régiók megrajzolását szorgalmazza?

Mielőtt a kérdésére válaszolnék, leszögezném: jelenleg már a térképekről zajlik a vita, pedig először azt kellene meghatározni, melyek azok a hatáskörök, melyeket át lehet adni a megyéknek és a helyi közösségeknek. Ne úgy kezdjük, hogy előbb megrajzoljuk a régiókat, és utána megnézzük, hogy ezeknek mi lesz a feladatuk.

Cseke Attila Bihar megyei képviselő is javasolt egy térképet.

Cseke Attila szakmai vitát nyitott erről a kérdésről. Elmagyarázta a román politikusoknak, hogy miért nem jó ez a nyolc régió. Ha a román pártokban partnereket akarunk keresni, át kellene billenteni a vitát egy szakmai beszélgetésbe, mert Romániának is az a fontos, hogy a következő időszakban a régiók hatékonyabbak legyenek, mint ma. Ez nem csak magyar érdek, Moldva, Havasalföld fejlődése szempontjából is katasztrofális következményekkel jár a jelenlegi struktúra fenntartása. Nekünk is érdekünk, hogy ne etnikai argumentációnk legyen, mert ez érzelmi argumentáció. Az, hogy a szakmai argumentáció történetesen alátámasztja olyan térségek kialakítását, amelyben a magyarok többségben élnek, az egy másik történet.

Ha jól értem, a február végére tervezett önkormányzati tanácskozáson körvonalazódik majd az RMDSZ végső elképzelése Románia közigazgatási régióiról. Mennyire egyeztethetők össze az – eddig még nem nyilvános – székelyföldi elképzelések a partiumiakkal?

Nagy butaság lenne, ha ebben a vitában az RMDSZ engedné egymásnak feszülni a különböző régiókban jelentős számban élő magyarság érdekellentéteit. Nagyon-nagy önzőség lenne ugyanakkor bármelyik fél részéről, ha mereven ragaszkodik a saját álláspontjához. Egyszer már ezen a teszten az RMDSZ sikerrel átesett, amikor az államfő meg akarta szüntetni a régiókat. Akkor felajánlották a Partiumnak, hogy legyen meg a Bihar–Szatmár–Szilágy régió, de ne legyen a székelyföldi, és fordítva: a székelyföldieknek is felajánlották azt, hogy legyen meg a saját régiójuk, ám a partiumi létrehozása nélkül. Remélem, nem veszítettük el akkori szolidaritásunkat.

A Székelyföld–Partium ellentéteknél maradva: a háromszéki RMDSZ-esek nem is tagadják a Fideszhez való kötődésüket, önökről pedig Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester azt mondta: „Köztudott, hogy a bihariak az MSZP-hez állnak közelebb.” Ezek szerint ideológiai alapúak is ezek az ellentétek?

Hallottam már ezt székelyföldi politikusoktól. Csak akkor nem tudom, hogy Sepsiszentgyörgy polgármestere miért nem utasította vissza a Magyar Kulturális Intézet létrehozását egy MSZP-s kormányzattól. Miért tűrték a csíkszeredai konzulátus megnyitását ugyanettől az MSZP-s bagázstól? Miért nem a Fidesz hozta létre a konzulátust és a Magyar Kulturális Intézetet a Székelyföldön? Nem szerencsés egymást beskatulyázni. A Bihar megyei RMDSZ nem MSZP-, hanem függetlenségpárti. A Bihar megyei RMDSZ azt mondja, mi RMDSZ vagyunk, és kész.

Az RMDSZ idén kongresszust tart, addig le kell zárulniuk a választási eredmények helyi kiértékeléseinek. A Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökétől kérdezem: van-e vereséghangulat Bihar megyében?

Miért lenne? Képviseletünk a helyhatósági és a parlamenti választások után is erősödött. Ha megnézzük a partiumi magyar–magyar verseny eredményének arányait és összehasonlítjuk más térségek arányaival, nincs miért szégyenkeznünk. Egy politikai pártnak két tényezőben rejlik az ereje. Egyrészt erős, ha nagy a választói támogatottsága, illetve az is erejét jelzi, ha nagy a koalíciós potenciálja. A Biharban 25 százalékban lévő magyarságnak szövetségképesnek kell lennie a román politikai térben. Jelenleg Bihar megyében bármelyik demokratikus román párt hajlandó az RMDSZ-szel szövetséget kötni, ebben is rejlik a mi erőnk. Ennek köszönhetően tudtunk elérni olyan célokat, amelyet mások nem: önálló magyar színházat nacionalista hangulatban, magyar iskolákat Nagyszalontán és Margittán. És még valamit tudni kell: az RMDSZ Bihar megyei tanácselnökjelöltje, Pásztor Sándor több szavazatot szerzett vesztesként a helyhatósági választáson, mint a nyertes Tamás Sándor Kovásznán. Ha az abszolút számokat nézzük, akkor a Bihar megyei RMDSZ-es tanácselnökjelölt több magyart győzött meg, mint a nyertes Tamás Sándor.

A legnagyobb választási kudarcok az utóbbi években a marosvásárhelyi RMDSZ-t érték. Feloszlatták a szervezetet, de az újraalakítás nem volt zökkenőmentes, szerveződik ugyanis a belső ellenzék is. Biharból hogyan fest az, ami most Marosvásárhelyen történik?

Nem látom át annyira a vásárhelyi helyzetet, hogy erről bővebben beszéljek. Ha konfliktusok vannak, azokat minél hamarabb érdemes lezárni. De azt látni kell, hogy Marosvásárhelyen az elmúlt választásokon volt egy olyan RMDSZ-en belüli csoportosulás, mely abban volt érdekelt, hogy ne nyerje el az RMDSZ a polgármesteri széket, mert akkor nem az emberük lesz az alpolgármester, illetve majdnem indult egy független magyar jelölt a választásokon, aki azelőtt RMDSZ-es alpolgármester volt. Ez Bihar megyében elképzelhetetlen lenne.